Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk – írja Szent Pál apostol (vö. 1Kor 15,12–19). Krisztus feltámadása a keresztény hit központi igazsága. Ez ad irányt és értelmet a keresztény ember életének. De a feltámadás nem puszta gondolat, még kevésbé mítosz. A keresztények Krisztus feltámadását konkrét történelmi valóságnak tekintették a kezdet kezdetétől: így valljuk ezt ma is.
Idén együtt ünneplünk keleti testvéreinkkel
Látszólag egyszerűen megoldható kérdés állandó helyet találni a naptárban húsvét ünnepének. Vajon mi az oka, hogy még sincs közös és állandó időpontja a zsidó és a keresztény húsvétnak? Miért kell a naptárkészítőknek „érteni a csíziót”, és kissé a csillagászathoz is konyító embereknek lenniük ahhoz, hogy meghatározzák a húsvét helyét, amelyhez az egyházi ünnepek egy része igazodik?
Miért lett a legnagyobb keresztény ünnep ideje is a megosztottság jele? Idén éppen egybeesik a nyugati és keleti keresztény húsvét, és ilyenkor mindig nyomatékosabban merül fel az állandó, egységes húsvét igénye. Az egyiptomi kopt pátriárka nemrégiben is sürgette ezt. Korábban az ENSZ próbálkozott sikertelenül, és a katolikus egyház többször is kezdeményezte az ökumenikus megoldást, eddig hiába.
A magyarországi soa hetvenedik évfordulójára emlékezve a közelmúltban kerekasztal- beszélgetést tartottak Szegeden a Gál Ferenc Főiskola szervezésében. A résztvevők – Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem (ORZSE) rektora, Lednitzky András, a szegedi zsidó hitközség elnöke, Kiss-Rigó László katolikus, Bölcskei Gusztáv református és Lackner Pál evangélikus püspök, valamint jelen írás szerzője – Haraszti György professzor moderálása mellett igyekeztek megragadni XX. századi történelmünk e borzalmának mélységét, amely Jób kérdését fogalmazza újra: Miért a céltalan szenvedés, a halál? Hol van ilyenkor Isten? A kiindulópontot két gondolat képezte: Elie Wiesel szerint Auschwitzban nem a zsidóság, hanem a kereszténység halt meg; Hans Jonas pedig úgy fogalmazott, hogy a soa után nem tartható fenn Isten mindenhatóságának állítmánya, hisz az Úr gyengének bizonyult.
Fodor Pál történész a kritikai magatartásról és a sarlatánokról
Hol helyezkednek el a bölcsészettudományok a tudományok „rangsorában”? Kicsit mintha a sor végén kullognának, de vajon miért? Fodor Pál történészt, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatóját kérdeztük.
„Mindig a filozófia volt a vezető tudomány a bölcsészettudományok között – kezdi Fodor Pál. – Amikor azonban a XX. században minden viszonylagossá vált, megkérdőjeleződtek a világmagyarázatok, amelyekkel korábban szolgált. Közben a természettudományok azt kezdték állítani, hogy mindenre tudják a választ, így előretörtek a bölcsészettudományok kárára.” Ma a bölcsészettudományoktól is megkövetelik azokat a módszereket, amelyek a természettudományokban használatosak. Ezért az utóbbi évtizedekben a humán tudományok mostoha helyzetbe kerültek.
Beszélgetés Pálinkás Józseffel, az MTA elnökével
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) megbízásából immár évek óta felmérést készítenek a tizenöt éves diákok olvasási és szövegértési készségeiről. Emellett a matematikai és természettudományos tudást is vizsgálják. A háromévente elkészülő PISA- (Programme for International Student Assessment) jelentés alkalmas lehet arra, hogy egy-egy ország megállapítsa, nemzetközi összehasonlításban hol tartanak a diákjai. A legutóbbi, 2012-es felmérés azt mutatja, hogy egyrészt a 2009-ben mért adatokhoz képest romlott a magyar diákok teljesítménye, másrészt az OECD-átlagtól is el vagyunk maradva. Pálinkás Józseffel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével a felmérés következményeiről és a magyar tudomány jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.
– Az MTA nemrég konferenciát tartott a PISA-felmérés értékeléséről. Ön szerint mi lehet a rossz eredmények oka? – Hosszú ideje tartó folyamat, hogy Magyarországon – sem az iskola, sem a családok – nem fordítanak elegendő figyelmet arra, hogy a gyermekek megszerzik-e a szükséges tudást és készségeket. A közgondolkodásnak sokkal inkább része kellene, hogy legyen ez a súlyos és fontos kérdés. Sajnos évről évre növekszik azoknak az aránya, akik a PISA-felmérés során a legalacsonyabb – 1-es vagy az alatti – szinten teljesítenek, míg a legjobbak – a 6-ost elérők – száma csökken. Matematikából ez az arány 2,1 százalék, ami riasztó, hiszen azt a kérdést veti fel, hogy mi lesz a magyarországi mérnök-, kutató- és orvos utánpótlással.
Hogyan jutott el a Schönstatt Magyarországra?
Bár a Joseph Kentenich által alapított Schönstatti apostoli mozgalom száz évvel ezelőtt jött létre, arra, hogy Magyarországra is eljusson, a nyolcvanas évekig kellett várni. Gódány Róbert és Gódány Rita Ausztriából hazatelepülve hozták magukkal a Schönstatt lelkiségét. A „gondviselésbe vetett gyakorlati hitük” az évek alatt meghozta gyümölcsét, hiszen mára már az egész országban jelen van a családmozgalom. Bölcsője azonban máig Óbudavár. Itt kerestük fel az alapítókat, akik a mozgalom elindulásáról meséltek.
– Nagyon sokféle lelkiség létezik a katolikus egyházban. Mi adja a Schönstatt családmozgalom különlegességét?
Gódány Róbert: – A Schönstatt szíve-lelke a szeretetszövetség. Az alapító, Joseph Kentenich fiatal pallottinus szerzetesként 1912-ben azt a megbízatást kapta elöljáróitól, hogy legyen a diákok lelkivezetője a rend újonnan felépült gimnáziumában, Schönstattban. 1914. október 18-án előadást tartott a fiúknak. Az alapítást ehhez a beszédéhez kötjük. Ne feledjük, hogy az első világháború előestéjén vagyunk. Amikor ezek a fiatalok katonák lettek, apostoli lelkülettel vitték magukkal a Schönstatt lelkiségét.
Pályafutása hasonló nemzedéke tagjaiéhoz. Az Egerben született, ma harminckilenc éves fiatalember az észak-magyarországi városban érettségizett, majd a győri főiskolán folytatta tanulmányait, közlekedésmérnök szeretett volna lenni, de két félév után abbahagyta. Egy kecskeméti nyomdában dolgozott fél évig, majd az Axel-Springer újságkiadóhoz került gyakornoknak. Németországban ismerkedett új szakmájával, majd munka mellett – távoktatási módszerrel – elvégezte egy angol egyetem MBA szakát, s nemsokára hirdetési és marketing igazgatóhelyettes lett. 1998-ban ismerkedett meg feleségével, majd 2002-ben összeházasodtak. Felesége marketinget és logisztikát tanult, majd három gyermekük születése után ők kötötték le idejét és figyelmét. Eddig azt mondhatnánk, megszokott történet.
Sajnos a továbbiakra is elmondhatjuk ezt: „Később, valószínűleg azért, mert sok volt a munka, kevesebbet figyeltünk egymásra, kapcsolatunk megromlott, s 2011-ben úgy döntöttünk, elválunk” – mondja Gazsó Viktor. – „A kényelmes családapa szerepet vállaltam, aki sokat dolgozik, keveset sportol, meghíztam, s a mozgásszegény életmód és az elhízás következtében sérvem alakult ki, meg kellett műteni. Közölték velem, ha nem változtatok az életformámon, kiújulhat. Akkor vártuk harmadik gyermekünket, s elhatároztam, jobban figyelek magamra.”
Húsvétkor a szegedi Csillagbörtönben jártunk
Miért döntöttek úgy, hogy vállalják az arcukat és a nevüket? – kérdezem. „Azért, mert azt is vállaljuk, amit tettünk, és szeretnénk, ha mások látnák, hogy ilyen is van, és tanulnának az esetünkből” – mondják. Jakab Róbert és Gyenei Róbert a Szegedi Fegyház és Börtön, közismert nevén a Csillag fogvatartottjai. Életfogytosok, emberölésért vannak bent, ahogy itt a legtöbben. De van valamijük, ami sokaknak nincs: hitük Istenben. Megrendítő őszinteséggel beszélnek róla, és arról is, hogyan kerültek börtönbe, milyen ott az élet, és mit terveznek az egyelőre eléggé távoli jövőre nézve.
Magyarország legszigorúbb fegyintézete, ahol a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetők raboskodnak – legtöbbször így emlegetik a Szegedi Fegyház és Börtönt. Többméteres bástyafal veszi körül az épületet, dróttal, amelynek érintése súlyos sérüléseket okoz.