Közelkép

Teremtésvédelem

Vizsgáljuk tovább az ember és a természet viszonyát: természetes-e a pincsikutya jelenléte a babakocsiban, ahogy az olykor az utcán látható?
A holisztikus ökoetikák közül a legismertebb talán Aldo Leopold Föld-etikája, amelyet etikai forradalomnak is szoktak nevezni. Az úgynevezett „biotikus közösségeknek” (több, különböző élőlény együt télése egy közös helyen: a kőtől, a moszattól az állatokon keresztül az emberig) egyetlen, közös morális értékük van, együtt alkotnak egy önértékkel rendelkező egyedet. Ez az ember leértékelését jelenti. Híres holisztikus irányzat még James Lovelock Gaia-elmélete. Lovelock szerint a földi bioszféra egyetlen nagy élő organizmus, egyetlen egyed. Ezzel az állítással elveti a bioszféra egyes elemeinek értékrangsorát, s nem tesz ontológiai (létbeni) különbséget sem a létezők között. Az előbbieknél még radikálisabb a mélyökológia, amely a természet önértékén is túllép, és természettudományos fogalmakkal magyaráz lelki, társadalmi, etikai valóságokat. A transzperszonális ökológia szerint a személyes lelkiismeret része a természeti környezetnek. Ezek az irányzatok tehát figyelmen kívül hagyják az ember és a természet közti ontológiai (létbeni) különbséget is.

Kétnapos ünnepen mutatkozott be a magyar tudomány

Még jól emlékszem, hogy boldogult középiskolás koromban tanáraink hiába próbálták a fejünkbe verni egy-egy műszaki berendezés működési elvét, nem sok sikerrel jártak. Egészen egyszerűen azért, mert nem tudták azt megmutatni a gyakorlatban. Magyarországon ugyanis vagy egyáltalán nem voltak elérhetőek ezek a berendezések, vagy csak nagyon korlátozott számban. Ez jutott eszembe, amikor kilátogattam a IV. Tudományfesztiválra a Nemzeti Múzeum kertjébe. A diákok itt nemcsak megnézhették, de megfoghatták vagy akár meg is szagolhatták mindazt, amit a kiállítók bemutattak.

A magyar tudomány ünnepének célja ezúttal – a Föld napjához kapcsolódva – a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások népszerűsítése volt. Így a magyarországi nemzeti parkok sátrainál a biomassza-, a szél- és a napenergia felhasználását ismerhették meg az érdeklődők. Egy szemléletes ábrán láthattuk azt is, hogy hazánkban nem- csak felesleges a palackos víz fogyasztása a csapvíz helyett, de egyenesen környezetszennyező. Persze az, hogy a csapból látszólag korlátlan mennyiségű víz nyerhető, még nem jelenti azt, hogy pazarolhatjuk. Fogmosás közben el kell zárni a vizet, a mosogatás pedig jobb, ha nem folyó vízben történik, mert ellenkező esetben a szükséges vízmennyiség többszörösét is fogyaszthatjuk.

Szeged katolikus kollégiumai várták a diákságot

A szegedi egyetemisták életében április 23. különleges nap volt. A város hat katolikus kollégiuma este nyolc órától színvonalas és élménygazdag programokkal várt minden érdeklődőt. A Cool légiumok éjszakája rendezvényeiről az egyik szervezőt, Serfőző Levente egyetemi lelkészt kérdeztük.

– Milyen szerepet töltenek be a szegedi katolikus kollégiumok a város egyetemi életében?

– Az egyházi fenntartású kollégiumok alapvetően ugyanazt a feladatot látják el, mint a nagy kollégiumok. Amiben többet tud adni ez a hat kollégium, az a kis létszámú közösség és a keresztény értékekre épülő életrend. A diákok azért szeretik a mi intézményeinket, mert itt átláthatóbb, személyesebb kapcsolatot lehet kialakítani a diáktársakkal. Én a Szent Imre Szakkollégiumnak vagyok az igazgatója. A szegedi huszonötezres diákságból száz hallgató lakik nálunk. Mi a szent, a szak és a kollégium szavakkal határozzuk meg a küldetésünket. A szent a lelkiséget és a hitéletet jelenti; a szak a tanulmányok fontosságára hívja fel a figyelmet; a kollégium pedig a közösségi életre, az együtt eltöltött időre és az ünnepekre utal.

Interjúnk a Szent Adalbert-díj nagyérem kitüntetettjével

Az Új Ember múlt heti számában hírt adtunk arról, hogy a Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatát Horváth Lászlóné Anna vehette át április 26-án, Esztergomban. A díjazottat életéről és arról a munkáról kérdeztem, amelyet főkönyvelőként és a gazdasági iroda vezetőjeként végzett több mint húsz éven át a püspökkari titkárságon.

– Milyennek látta Ön a katolikus egyházat a gazdaság, a számok világából nézve?

– A munkám kezdetén – nem sokkal a rendszerváltás után – az jelentette az igazi kihívást, hogy miként lehet az addig pénzügyi gazdálkodást gyakorlatilag nem végző egyházi szervezeteket, egyházmegyéket, egyházi intézményeket olyan irányba terelni, hogy megfelelő számvitelünk, szabályos elszámolórendszerünk legyen. Ehhez megfelelő belső információáramlást kellett biztosítani. Meg kellett szüntetni a korábbi nem teljesen legális, de elfogadott pénzügyi rendszert. Ez nagyon komoly feladatot rótt mindnyájunkra, és akkoriban még nagyon alacsony volt a püspökkari titkárság létszáma.

Szolnok, belvárosi templom. A toronyóra mind a négy oldalon kivilágítva, műholdas irányítással jelzi a pontos időt. Távolról is jól látható. Szolnokon valóban irányjelzőnek számít. Méltán mutatja büszkén Máthé György esperes-plébános, vagy ahogyan a helybéliek közül sokan köszöntik: Gyuri atya. Ám a toronyóra másféle jelet is hordoz, tűnődöm, amikor Beer Miklós püspök megáldja a plébánia egyik tehetős hívének anyagi segítségével megújult óraszerkezetet. Az idő, a pontos idő mintha az élet idejét is jelezné, hiszen Beer Miklós püspök és Szalay Ferenc polgármester most a rendkívül elegáns vonalvezetésű, már első ránézésre is befogadó hangulatú épület bejárata felé fordul, hogy megnyissa az ajtaját, s elsőként a „legilletékesebbek”, az óvodások lépjenek be rajta. Jó látni ezeket a szép, tiszta arcú gyerekeket. Az ünnepség kezdete előtt a templomtéren fiatal párral találkoztam, s az ifjú szerelmesek boldog, huncut örömével mondták: „Majd a mi gyerekeink is ide fognak járni.”

Bálint Sándor fő műve német nyelven

A Magyar Művészeti Akadémia Makovecz Termében az akadémia, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoportja és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága rendezésében április 30-án bemutatták a száztíz éve született néprajztudós címben jelzett, németre fordított könyvét. A szerző autóbaleset áldozata lett 1980. május 10-én.

Kétségtelen, hogy az egyháztörténelem iránt érdeklődők sematizmusok, levéltári anyagok és a forrásokat precízen feltüntető tanulmányok révén kaphatnak pontos képet a régmúlt eseményeiről. Egy-egy püspök életét pedig úgy ismerhetjük meg a legjobban, ha sorra vesszük tetteit, és tanulmányozzuk a kortársak visszaemlékezéseit. De vajon milyen emberek voltak mondjuk a Szombathelyi egyházmegye élén álló főpapok? Az utókor dicsérte vagy bírálta őket, ám mit tehetünk ma, ha a hús-vér emberhez szeretnénk közelebb jutni? Például kezünkbe vesszük Tóth József nagyprépost Emlékezzünk régiekről című, 1925-ben megjelent anekdota gyűjteményét, melyet a Mar -tinus Kiadó rendezett ismét sajtó alá.

A XIX. század emberét nem a hitre találás jellemezte. Olyannyira nem, hogy aki a vallást, ráadásul a katolikus kereszténységet emelte élete vezéreszméjévé, az nem sokra juthatott. Ezért is lehet tanulságos báró Eötvös József (1813–1871) vallásossága. A témáról még tavaly rendezett konferenciát a Faludi Ferenc Akadémia. Az ott elhangzott előadások szövegei most egy kötetbe gyűjtve olvashatók.