Közelkép

Veszprém és Berhida között járunk, régi idők nyomában. Az imént hagytuk el Királyszentistvánt, amely nevében hordozza a múlt örökségét. A hagyomány szerint ezen a vidéken csatázott egymással István és Koppány. Küzdelmüket a régi és az új rend ütközésének tekintik. Gondolkodásnak és ízlésnek megfelelően állítják be az utódok hol így, hol úgy kettejük versengését. Koppány a pogány, akit le kellett győzni, mondják az egyik oldalon, István a kegyetlen, aki elsöpörte a magyarok régi hitvilágát. Ezek a megközelítések persze legkevésbé szólnak az ezer évvel korábbi eseményekről és személyekről, sokkal inkább az utókor leheletes gondolkodásáról, amellyel a jelenben kíván igazolni vagy éppen cáfolni valamit: aktuális ideológiáját. Mi maradjunk meg annál: egyes leírások és mondák szerint itt a közelben hadakoztak ők ketten.

„Brazília, rázd le magadról a port, állj fel, és menj tovább!” A brazil államelnök asszony – valószínűleg a közelgő októberi választásra tekintettel – e szavakkal igyekezett vigasztalni honfitársait a futball-világbajnokság 7–1-re végződő német–brazil mérkőzése után.

Brazília nyolcmilliárd eurónak megfelelő beruházást hajtott végre a „jogo bonito” (szép játék) érdekében. Ezt a port is le kellene rázni most: feledtetni a mulasztásokat, és továbblépni. Az erőszakos demonstrációk, autóbuszok, üzletek felgyújtása nem „szép játék”.

A világbajnokság azonban sok szép játékot jelentett. Győztes és vesztes játékot egyaránt. Tudjuk, ez sok pénzbe is kerül, és nem csak erő, edzés, tehetség kérdése. A sportra szánt és elsíbolt pénzek azonban nem járulnak hozzá a játék szépségéhez. Az üzletté váló futball általában sem.

Napközistábor karitász-önkéntesekkel Szegeden

Szeged városrészeinek karitászcsoportjai körében már hónapokkal ezelőtt elkezdődött a tervezgetés: milyen élményekkel ajándékozzuk meg az idei táborba jelentkező gyermekeket? Hosszas együtt gondolkodás, sok ötletelés után alakult ki az a változatos, gazdag program, amely június 30. és július 4. között valósult meg, huszonkét támogatott családból érkező gyermek részvételével.

A helyi önkéntesek mindennap más helyszínen várták a táborozókat: Alsóvároson, Móravárosban, Algyőn és Tarjánban, Petőfi-telepen, valamint Tápén. Négy csoportot alakítottunk, melyeket egy-egy önkéntes fogott össze, aki az egész hetet a gyerekekkel töltötte.

A Szeged–csanádi egyházmegyében augusztus elején a szegvári karitászcsoport szervez tábort Pálmonostorán, mintegy negyven gyermek számára. A programban szerepel a Péteri-tó környékének megtekintése, a madár- és állatvilág megismerése, lesz lovaglás egy közeli tanyán, zarándoklat Petőfiszállás-Szentkútra, egész napos akadályverseny, kézműveskedés, terményképek készítése, sok-sok játék, pancsolás, szalonnasütés és rengeteg más színes program.

A táborba olyan, tíz és tizennégy év közötti rászoruló gyermekek mennek, akik számára ez az egyetlen nyaralási lehetőség. Az egyházmegyei karitász szervezésében húsz gyermek nyaral majd az Erzsébet-táborban is.

Elmélet vagy élet

„Kinek az érdeke, hogy annyian szenvedjenek a világon?” – kérdezte egyszer egy évfolyamtársnőm. Noha a felvetése összeesküvés-elméletre utalónak (vagyis bűnbakkeresőnek) tűnt, olyan mélyről tört fel, és akkora erő volt benne, hogy elutasíthatatlannak éreztem. Ráébredtem, hogy nem lehet nem foglalkoznom vele, és nem szabad gyorsan megválaszolnom, „letudnom” sem, csak hogy minél hamarabb megnyugodjam. Nem olyan kérdésről van szó ugyan is, amely egy bizonyos információ közlése után megszűnik kérdés lenni. Nem is olyanról, amelyet hosszú távon tisztes távolságban tarthatunk önmagunktól, kellően messze ahhoz, hogy ne tegyen nyugtalanná, és ne szűrődjön be gondtalannak remélt mindennapjainkba. Ha egyszer valóban megérint, talán soha többé nem leszünk képesek megszabadulni tőle.

Lelkigyakorlat szülőknek – az első gyerek után

Egy lelkigyakorlat általában a belső elmélyülés ideje. Ám ez nem zárja ki azt, hogy a résztvevők életében éppen aktuális gyakorlati problémák is előkerüljenek egy-egy ilyen alkalommal. Makkai László görögkatolikus egyetemi lelkész, pasztorál pszichológus, lelkigondozó nemrég házaspároknak tartott lelkigyakorlatot az első gyerek megszületése után felmerülő nehézségek témájában. Arról kérdeztük, miért sodorhat válságba egy házasságot a gyerek megszületése, és hogyan lehet túljutni az akadályokon.

A Hajdúdorogi egyházmegye szórványhelynöksége évente két alkalommal szervez elsősorban családokat megszólító lelkigyakorlatot Budapesten. Ezeken az alkalmakon mindig egy konkrét kérdést járunk körül. Azért választottam ezt a témát, mert az első gyerek megszületésével a házastársak élete egy rendkívül érzékeny szakaszba lép. Sajnos manapság a legtöbb válás – vagy az ide vezető kezdeti bonyodalom – az első gyermek megszületése után történik. Ilyenkor olyan változáson megy keresztül a család, melyre sem lelkileg, sem fizikailag nincs felkészülve.

Könyvespolcra

Sok szülő elégedetlen gyermeke viselkedésével, de talán önmagának sem vallja be ezt. Igyekszik mindig csemetéje kedvére tenni, hiszen azt gondolja, azzal tesz jót. A nemzetközileg is ismert amerikai pszichológus, Kevin Leman praktikus útmutatásokat ad, miként lehet megváltoztatni gyermekünket. A Péntekre új gyerek lapjain olyan hasznos tanácsokat kapunk, amelyeket kipróbálni nem kerül semmibe, s ha eredményt érünk el, még inkább örülhetünk. A szerző nem árul zsákbamacskát, határozottan kijelenti: „Helyenként nem lesz majd ínyére, amit tanácsolok. De (…) ha követi a Péntekre új gyerek egyszerű útmutatásait, akkor elég mindössze öt nap, és jól nevelt gyermeket mondhat majd magáénak. Olyan gyermeket, aki rájön, hogy a világ nem csak körülötte forog. Aki köszönetet mond mindazért, amit Ön tesz érte. Otthonába a kölcsönös tisztelet és felelősségérzet új korszaka köszönt.”