Közelkép

Interjú Erdő Péter bíborossal, a vatikáni tanácskozás
főrelátorával

Erdő Péter bíboros az október 5. és 18. között megrendezett rendkívüli
szinódus főrelátora volt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és az
Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökét a püspöki gyűlésről, annak tapasztalatairól
kérdeztük.

– Lezárult a család témájáról szóló, nagy médiaérdeklődést
keltő szinódus. Várakozásainak megfelelően zajlott az eljárás a tanácskozáson?

– Miután a munkadokumentumot és a kérdéseket ismertük, a
szinódusi bizottság tagjai, akik már dolgoztak a kérdőív és a munkadokumentum összeállításán,
nagyjából tisztában voltak azzal, hogy melyek a fő témák, irányelvek, melyek az
útkeresés súlypontjai. Ilyen értelemben tehát nem hozott nagy meglepetést a
tanácskozás, amely elsősorban a szerves fejlődés útját mutatta meg.

Teremtésvédelem

Földi vagy legalábbis annak látszó témákról szoktam írni
ebben a rovatban. Most azonban a teremtésvédelem egy közvetlenül égi
vonatkozásáról lesz szó. Úgy, ahogyan ezt én képzelem. E rövid szöveget inkább
gondolatindítónak szánom, mint megoldást kínálónak. Lehet, hogy egyeseknek
szokatlan lesz ez a megközelítés. Másoknak talán szamárságnak tűnik. Még azt
sem tartom elképzelhetetlennek, hogy valaki bántónak érzi majd. Nem baj, ha
megérint minél több olvasót. Megírásának időpontja sem véletlen. Halottak napja
táján talán érzékenyebbek vagyunk egy ilyen téma átgondolására.

Könyvespolcra

Amikor megszületett a kislányunk, elhatároztuk, hogy mindig mindent megbeszélünk vele, nem titkolunk előle semmit. Sosem mondjuk majd az oltás előtt, hogy nem fog fájni, és megosztjuk vele a gondokat, a bajokat is. Ha kérdez, válaszolunk, legyen bármilyen nehéz is. Néhány évvel ezelőtt, talán a dédi mama halála után a kis Ági megkérdezte: „Anya, ha nagyon öreg leszel, te is meghalsz?” „Igen – feleltem –, mindenki meghal.” Azután beszélgettünk a születésről, az életről, és arról, hogy az emberi léthez hozzátartozik a halál is. Elmeséltem neki, amit nagyanyámtól hallottam, hogy régen a halottakat otthon ravatalozták föl, s a gyerekeket sem tiltották ki a szobából, elbúcsúzhattak ők is a szeretett családtagtól, rokontól. Beszéltem arról is, mit éreztem, amikor a nagybátyám fiatalon, egyik napról a másikra itt hagyott minket, s hogy mennyire mélyen érintett, amikor a temetés előtt az édesanyja halott fia homlokára keresztet rajzolva búcsúzott el tőle.

Kuláksors a Koppány-völgyében

A pesti srácok alakja, ’56 forgószele és a forradalmi események miatti megtorlástól való félelem is megelevenedik a Megbélyegzetten – Kuláksors a Koppány-völgyében című könyvben, amelyet az Életsorsok a XX. században sorozat ötödik köteteként jelentettek meg a miklósi Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség szerzetesei.

Különös missziót vállalt magára Sipos Imre atya és Galbavy Jenő prior: feltárni majd megmutatni a nagyvilágnak – különösen a fiatalabb nemzedéknek –, hogy a Koppány-völgyében élők miként sebződtek meg a múlttól, s kísérletet tenni arra, hogy a kibeszélést követően kevésbé sajogjanak a politikai hatalomtól kapott sebek. Szerencsére sebzettségünk gyógyítható, de csak Isten kegyelme által.

Nagyapám, Edmund Karlovics Kerschensteiner fehér köpenyében állt a gyógyszertár ajtajában. Néhány nap választotta el hatvanadik születésnapjától. Vegyszerillatok szálltak a falusi patikában, az öreg előtt kenőcs a tégelyben, bársonyossá tette a levegőt. „Kakaóvajjal kell keverni”, mondta nagyapám, és szigorú volt, mint a fehér köpeny. Korán kopaszodott, fénylett a fejbőre, talán a tizennégyes háború után, a hároméves orosz hadifogságban fázott meg a feje, s mire hazaért, kihullott a haja.

Kiállítás Gyergyószárhegyen

A Székelyföld Napok keretében október 18-án kiállítás nyílt a gyergyószárhegyi polgármesteri hivatal aulájában A Székelyföld története címmel. Május végéig lesz látogatható a tárlat, melynek védnökei Böjte Csaba OFM és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

A kiállítás rendezője a Pro Arte et Natura Alapítvány (PAN), kurátora Borsos Gyöngyi néprajzkutató. A most bemutatott anyagot több kulturális intézmény együttműködésével egy történészekből álló csapat állította össze, kiemelve a székely történelemből azokat a jeles eseményeket, amelyek a székely nép megmaradását szolgálták egészen napjainkig. Mihály János, Nagy József, Túrós Eszter és Ferencz Angéla a kezdetektől fogva önzetlenül segítették a kiállítás létrejöttét. Az együttműködő intézmények a Magyar Nemzeti Múzeum, a Tarisznyás Márton Múzeum, a Csíki Székely Múzeum, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, valamint a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport voltak.

1.

A napokban „átéltem” a pap költő, Csanád Béla ébredését: „Unalmas napi robot vár, / de nélküled nem mozdul a világ…” Amíg így kellett ébrednem, nem jutott eszembe, hogy valóban fontos lennék, egyszerűen tudtam, a munkás napok ilyenek, és teljesen felesleges a magam „fontosságáról” meditálni.

Most, hogy napok nyugalmát élvezem, kicsit aggódva kezdem hinni: nélkülem valóban „nem mozdul a világ”. Megkérdezem, mi lesz, ha késő délután nem ülhetek le a parki padra. Hiányzik majd a réti fehér meg piros virágoknak, ha nem csodálom meg a szépségüket, őszben is az elevenségüket, nem hallom meg az üzenetüket: „Kezdetben mi voltunk Isten szívében, a földre szálltunk az Úr irgalma-képpen.” És azok a kövek –: együtt hevernek díszül, és védelemként nehéz esők óráiban – mit szólnak, ha nem felejtem szememet finom erezetükön, mész-, andezit- vagy érc-valóságukon. Zúdulhat a víz, és nincs garancia, hogy nem ér véget a teremtés valamely részlete.

Kereszténység és nemzeti liberalizmus

Az elmúlt esztendők során a Párbeszéd Házának konferenciáin a XIX. század nagy magyar személyiségeinek – Liszt Ferenc, Széchenyi István, Eötvös József – küldetését és hitbeli meggyőződését elemezték. A tanácskozássorozat legutóbbi rendezvényén, melynek címe Kereszténység – nemzet – szabadság volt, a XIX. század meghatározó szellemi irányzatát, a nemzeti liberalizmust vették górcső alá. A szakmai-tudományos konferencia előadói teológiai, eszmetörténeti és filozófiai szempontból járták körül a felvetett témát.