Közelkép

Megállok cellafényben. Az ablak magasan, nem lehet kilátni, a fény, valahonnan a messzeségből, beesik, végigsúrolja a falat. A fénytapasz alatt kicsiny asztal, rajta mécses. Ég. Vékony kis láng. Még lejjebb szalmával vagy kukoricahánccsal töltött zsák. Fekvőhely. A földön. Az utolsó fekvőhely. Az utolsó éjszaka. Az utolsó beszoruló fény. Az utolsó ajtónyitás. Az utolsó lépések. Az utolsó szabad ég. Minden utolsó… Körülnéz? Vagy már nem is lát? Máshogyan néz? Néhányan állnak ott. Hárman az oszlop körül. Bitófa. Ketten a hurokba akasztott testet tartják, a harmadik a lábra kötött, csigára font kötelet húzza. Még nem. Még él. Az utolsó hivatalos iratot föl kell olvasni: elutasítva. Odébb orvos, kezében szakmai táska. A halál beálltát meg kell állapítani. Elvégre rendnek kell lenni. Odébb saroglya. Amilyennel a parasztemberek a trágyát hordják ki a földre. A holttestet – hullát – arra. De még él.

Az őr figyelt, aztán kukucskált. Szeme betöltötte a nyílást. Az őr már csak ilyen: figyel, les, szimatol, kukucskál, ráront. Fölcsapta a vasajtót, csak úgy dörrent a zár, beleremegett a betonszárazon kongó folyosó: „Hagyja abba! Nem megmondtam, hagyja abba!” – üvöltött belőle az egyenruha-tuskó. A halálra ítélt rab állt a cella mélyén, a fal felé fordult – és állt. Néha, igen, olykor behajlította az egyik ujját, majd egy idő múlva a másikat, és így tovább. Az őr nem vehette észre, olyan kicsiny mozdulatok voltak ezek.

A civilszervezetek teendői a megváltozott jogi környezetben„Merjük vállalni a társadalmi kihívásokat”– hangsúlyozta Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius Miskolcon, a Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs) rendezvénysorozatot megnyitó szentmisén szeptember 13-án a minorita Nagy – boldogasszony-templomban. A társadalmi kihívások vállalását ma Magyarországon jelentős részben a civil szféra, a társadalmi szervezetek, egye sületek és alapítványok látják el.
A civil szféra az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jut Magyarországon. A civilszervezetek között nagy számban találhatók keresztény, katolikus egyesületek és alapítványok, amelyeknek az utóbbi évek megváltozott jogi környezetében kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az adminisztrációra és a jogszabályok változásának követésére. Főbb vonalakban alább olvashatók azok a rendelkezések, melyeket az elkövetkező két évben valamennyi egyesületnek és alapítványnak figyelembe kell vennie.

Franciaország déli vidékén járva az utazó a mai, modern Európában érezheti magát, miközben a görög–római birodalom és a benne felnövekvő kereszténység emlékei közt barangol. A pápaság történetének egy különösen zaklatott kora, az avignoni fogság egy gyönyörű palotában ölt testet a látogató számára, de Arles a Krisztus után 90 körül épült amfiteátrumával vagy a Nîmes-ben látható egykori színház és Toulouse Saint Sernin-bazilikája a kultúrák dicsőségéről és hanyatlásáról, barbár népek inváziójáról, furcsa, sokszor pusztító eszmék térhódításáról mesél.

Mulandó világ – és történelem. Planétákat törvény köt össze, mélységé, magasságé. Hajdan-falum temetőjében járok, a nagy kereszt alatt, ahol évente elhangzott fejkendős asszonyok (görög kardalosokra emlékeztető) kórusában: „A mélységekből kiáltok fel tehozzád, én Uram, hallgasd meg, midőn elédbe esdekelve jut szavam.” A régi egri egyházmegyei énekeskönyv darabja Petőfi barátja, Tárkányi Béla pap költő zsoltárfordítása, amúgy palócosan ejtve. Belehallatszik emlékeimbe a másik zsoltár is, nagyszombat estéjének korábbi liturgiájából: „Istenem, te megvizsgáltál, és jól ismersz engemet…” Így tér vissza ezúttal a gyermekkorom „szépföldem” békesség udvarában, amíg apámnak és anyámnak mécsest gyújtok, és keresztjüket úgy csókolom meg, ahogyan életükben az arcukat…

Nemzetközi imanap az üldözött keresztényekért

Világszerte több mint százmillió keresztény szembesül naponta az üldözés valamilyen formájával azért, mert Jézus Krisztust élete Urának és megváltójának vallja. Így volt ez nemcsak a kereszténység hajnalán, de a történelem folyamán számtalan más alkalommal, például a múlt században is. Napjainkban az interneten és a médián keresztül is elérnek bennünket a hívők szenvedéseiről szóló hírek, melyek világossá és nyilvánvalóvá teszik, mennyire indokolt, fontos és sürgős, hogy üldözött testvéreink mellé álljunk imádsággal és minden lehetséges módon.

Pécsett és környékén több egyházi épület újult – újul – meg az utóbbi időben. A város főterén álló katolikus templom, közismert nevén a dzsámi rekonstrukciója ezekben a napokban fejeződött be.

Száz év a missziókért (1.)

Egy-egy keresztény ország missziók terén betöltött szerepe a múltban leginkább annak földrajzi, társadalmi és gazdasági helyzetével függött össze. Így érthető, hogy Magyarország is a XII–XIII. században lépett fel tevőlegesen e téren, az akkori kun, tatár-mongol misszióban. Később a meggyengülő központi hatalom és a török elleni szűnni nem akaró harc századokra véget vetett ennek. A XVI–XVII. század vallásháborúi, majd a felvilágosodás eszméje pedig szerte Európában gyengítette a hithirdetés intenzitását. Sőt, ez a kérdés abban az időben nem csupán a gyakorlatban szorult háttérbe, hanem még a teológiában mint tudományban is mellékvágányra került.