Amikor 1990. április 17-én ismét megalakulhatott a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi delegációja – akkor még csak római székhellyel –, a közvélemény már ismerte a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot és annak nagy segítőmunkáját a keletnémet menekültek körében, a zugligeti plébánia kertjében. A kettő szellemiségében rokon, de nem azonos szervezet.
Korunk folyvást növekvő mítoszainak egyike a sport. Igaz, nem a rendszeres testmozgás, hanem a sportnak nevezett üzletág, amelybe óriási pénzeket fektetnek be, s hatalmas nyereségekre tesznek szert. S ahol pénzek forognak, ott megjelenik a bűnözés, működni kezd a maffia. A világ labdarúgását már régebben behálózták, most fény derült a felszíni jelenségekre, de nem mindenütt tesznek meg mindent, hogy leleplezzék a vétkeseket.
A részvét hangjai a légikatasztrófa után – Repülőszerencsétlenség áldozata lett április 10-én reggel – a tragikus emlékű Katyn felé utaztában – a lengyel államfő, a kormány képviselői és a gép minden utasa, köztük három egyházi személyiség is. XVI. Benedek pápa lengyel nyelvű táviratban fejezte ki részvétét: „Mély fájdalommal értesültem Lech Kaczynski elnök, felesége és azon személyek tragikus haláláról, akik katyni útjára kísérték őt.” Az áldozatok között a Szentatya név szerint is megemlítette Ryszard Kaczorowskit, az emigráns lengyel kormány utolsó elnökét, és három egyházi személyiséget: Tadeusz Ploski katolikus tábori püspököt, Miron Chodakowski ortodox érseket és Adam Pilsch evangélikus katonai lelkészt.
Vatikáni dokumentumok a II. világháború idejéből – Legfrissebb hír szerint – bárki ellenőrizheti a vatican.va internetes honlapon – az 1965-től 1981-ig kiadott tizenegy kötetes munka, az Actes et Documents du Saint-Siége relatifs á la Seconde Guerre Mondiale (A Szentszék cselekedetei és dokumentumai a II. világháborúra vonatkozóan) most még szélesebb nyilvánosságot kapott.
Mindnyájan érezzük, hogy mélyponton áll ma nemzetünk. Ez azonban nem taszít reménytelenségbe minket. Hazánkban nagy változásra van szükség, és erre most lehetőségünk nyílik a választásokkal. Imádkozzunk Istenhez bölcs belátásért és bátorságért, hogy megfontolt, jó döntést hozzunk – olvashattuk az MKPK választásra kiadott körlevelében.
Jöttünk ki vasárnap délelőtt a templomból, és szinte mindannyian egy irányba indultunk.
Az idei esztendő húsvétjára jelent meg a Katonai Ordinariátus gondozásában az a kötet, amely az Ima- és olvasókönyv a Magyar Honvédség számára címet viseli. A több mint 1100 oldalas kiadvánnyal a szerkesztőknek az volt a céljuk, hogy „tartalmas, mondanivalójában és stílusában is megváltozott és megújult könyvet készítsenek el”.
Eszem ágában sincs védelmezni azokat az egyházi személyeket, akik a pedofília vétkébe estek, s azokat sem, akik a tényeket igyekszenek szőnyeg alá söpörni. Van azonban néhány kétségem az ügyek olvastán. Gondolom, ezek mások gondolataiban is felbukkantak, ezért merem megfogalmazni őket. Némelyik „áldozat” emlékezetében most és meglepő élességgel kelnek életre évtizeddel ezelőtti események, méghozzá olyan hitelességgel, mintha itt és most történtek volna. Nem tudom, kinek miként működik az emlékezete. Az enyém homályosan. Gyerekkoromra visszatekintve képtelen volnék ilyen pontosan felidézni megtörtént eseményeket. Az a sejtelmem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.