A lengyelek velünk vannak
A hazánkra zúduló nemzetközi gazdaságpolitikai kartácstűzben jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Ahogy az elmúlt évszázadok során mindig, lengyel barátaink ezúttal is mellénk álltak.
A hazánkra zúduló nemzetközi gazdaságpolitikai kartácstűzben jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Ahogy az elmúlt évszázadok során mindig, lengyel barátaink ezúttal is mellénk álltak.
Az Európai Unióba való belépésünk a kisebbik rossz választása volt. A morális ismer olyan helyzeteket, amikor nem két jó, hanem két rossz között kell választanunk. Ha kívül maradtunk volna az Európai Unión, nagyobb nyomás nehezedhetett volna ránk, és nem lett volna egyszerű átjárásunk a határainkon túli magyarokhoz.
Kieran Behan a második ír tornász a sporttörténetben, aki indulhat olimpián. E teljesítmény önmagában is tiszteletre méltó, ám még el sem kezdődött a londoni olimpia, a huszonkét éves fiatalember máris bizonyította, mire képes. Ugyanis élete során kétszer került kerekes székbe, de mindig legyőzte korlátait.
A minap az egyik kisleányommal sétáltunk, és arra lettünk figyelmesek, hogy a plébánia ajtaja felett fekete zászlót lengetett a szél. Ahogy folytattuk az utunkat, ő csöndben szemlélődött, én pedig azon gondolkodtam: miért csak a földi pályánk végét jelezzük a közösség( ünk)nek, a kezdetét miért nem?
Integrálásról beszélve a többségi társadalom úgy szereti értelmezni a problémát, hogy kisebbnagyobb önkéntes vagy fogcsikorgatva meghozott anyagi áldozatok árán magához hasonítsa, „emelje” az alantas sorban élő cigány társadalmat. S mivel ez nem történik varázsütésre, hiábavalónak véli az áldozatot, kidobott pénznek a ráfordítást…
Itthagyott a postásunk. Nagyon. Odafönt viszi már a leveleket, talán Páltól Péternek, ha a szent apostolokat messzi szólítja egymástól abban a hatalmas csodálatosságban a kötelesség, ki tudja…
Hatéves voltam, amikor a szüleim Trabantot vettek. Édesanyám megtanult vezetni, s kitárult előttünk a nagyvilág. Túlságosan messzire nem mentünk, de vasárnap délelőttönként rendszeresen eljártunk az Erkel Színházba.
Mindig is tapasztalható volt az idegenkedés egy olyan tudománnyal kapcsolatban – függetlenül attól, hogy valaki hívő vagy nem –, amely a vallás környezetét és nem annak tartalmát vizsgálja.