Közelkép Archívum - Oldal 232 a 466-ből - Magyar Kurír

„Áhítattal” énekelni

2012-07-092012-06-07 Szerző: Pallós Tamás

Próba után Jevgenyij Nyesztyerenkóval

Tűnődés a mesterségről című életrajzi könyvében a nagy példakép, Saljapin titkát is kutatta. „Jómagam sokáig hiába keresgéltem a megfelelő szót éneklésének jellemzésére. Végül megtaláltam: Saljapin áhítattal énekelt!” Ahogy e fenti sorok írója, az orosz zene, irodalom, művészet elkötelezett híve és tolmácsolója, Jevgenyij Nyesztyerenko is, akit a közvélekedés egyöntetűen Saljapin utódjaként ismert el. Tucatnyi főszerepben lépett fel nálunk is, számtalan dalestet adott, mesterkurzusokat vezetett, lemezfelvételeket készített. Ezúttal a Szent Efrém Férfikar meghívására érkezett Budapestre, a Kelet világossága egyházzenei hangversenysorozat zárókoncertjének szólistájaként. Az Erkel Színház melletti Deák Diák Általános Iskola könyvtárában, a próbát követően ültünk le beszélgetni. Magyarul köszön, s néha mosolyogva magyar szavakkal, rövid idézetekkel tarkítja gondolatait. Bő négy évtizede visszatérő vendégünk. Számon tartja. Azonnal pontosít…

– Negyvenkét éve! Nagyon szeretem, nagyon megszerettem – elsősorban a zenéjén keresztül – a „híres kis Magyarországot”. Kicsi ország, a zene világában viszont hatalmas. Nemzetközi karrierem is lényegében innen indult el. Első magyar élményeim, emlékeim Liszthez kapcsolódnak. Mi otthon főleg az orosz zenét tanultuk, de többek között Liszttel is foglalkoztunk, akinek oroszországi kötődései is voltak. Aztán jött Bartók, egészen közeli kapcsolatba kerültem a műveivel… És ha azt nézzük, hogy Csajkovszkij balettjében, A hattyúk tavában a spanyol, olasz, lengyel mellett magyar táncot találunk… – ez is sok mindent elárul. Angol tánc nincs benne!

Szkanderozik a lélek

2012-07-092012-06-07 Szerző: Elmer István

Kívülről porosan, belülről annál fényesebben

Az ember újra és újra elindul – lényegéhez tartozik a zarándoklat. Keresi a választ okosan, érzelmeitől irányítva vagy éppen riadtan hajtva: bizonyosságra vágyik. Hogy végre tudja, érezze, higgye (bizonytalanul válogat a kifejezések között), ami abban a bizonyos végső kérdésben benne foglaltatik. Talán nem is gondol bele, de ott kíséri (kísérti), olykor elfojtja, mégis vele van, mi is lenne ez a végső kérdés, amely első és lényegi, legfontosabb az életében. Magam ezt a végső, legegyszerűbb kérdést négy részre bontom, de egy leheletre mondom ki: mi a világ, ki vagyok én, milyen viszonyban vagyunk, s ezek után miként éljek? Az első három ehhez a „miként”-hez vezet.

Hajnal, a pályaudvar még éjszakai kidőlt álmában, gyerekkoromban utaztam egyszer így, ilyen hajnalon, mintha minden fölszakadt volna abban a rettenetes, kiismerhetetlen reggelben (apámat temettük messze, távol, régen), a pályaudvar üvegtetejű levegőtlenségében a gőzmozdony füstje, fehér párája, sivító hangja remegett-fülledt-fojtott, az is zarándokút volt. Most minden illem szerinti: a częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a vágányok mellett megáldja Székely János püspök, mellette Bátor Botond, a pálos rend magyarországi tartományfőnöke, szemközt a częstochowai pálos kolostor helyettes perjele, a balti arcú, szőke keretbe zárt Mieczysław Polak atya. Nagy Gábor Emmanuel, varsói magyar lelkész fordítja neki a szavakat, bár anélkül is minden érthető. A hatszáz zarándok már a szerelvényen. Olyan fegyelmezettséggel, mintha csak a lélek akarata hallatszana; a léleké, amely el akar jutni valahová. S hogy kinek mit jelent ez a „valahová” (élményt, utazást, Erdély-járást, ember- vagy Isten-járást), a zarándok nem kérdezi.

„Ha elfogadjuk a sorsunkat…”

2012-07-092012-06-07 Szerző: Koncz Veronika

Beszélgetés Dani Gyöngyi paralimpikonnal

Az idei év a nyári olimpiáé. Sportolóink már javában edzenek. Sokukat ismerjük, de akadnak olyanok is, akiket inkább csak a tájékozottabbak tartanak számon. Pedig mindenki egyforma erőbedobással készül, mindenki megérdemli a figyelmet. Különösen azok, akik a szeptember 4-én kezdődő paralimpián képviselik hazánkat. Mögöttük nemcsak az elszánt felkészülés áll, hanem így vagy úgy, de egy nehezebb életút is. Keveset hallunk róluk, pedig sokat tanulhatnánk tőlük: kitartást, méltóságot. Dani Gyöngyi kerekes székes vívóval hitről, kétségekről, sportról, olimpiáról és az elfogadásról beszélgettünk.

– Mikor és hogyan került kerekes székbe?

– 1991 februárjában, tizenhat évesen tört el a gerincem. A lelkiismeretem ellen éltem, és úgy éreztem, nem tudok változtatni azon a sötét lelkiállapoton és élethelyzeten, amelyben voltam. Leugrottam egy négyemeletes ház tetejéről…. A kórházban a nővérem azt mondta: Gyöngyi, ismerek kerekes székes embereket, boldogokat. Ekkor még nem értettem, miért mondja ezt. Csak azt hajtogattam: húsvétra otthon leszek. Lassan szembesültem azzal, hogy az életem gyökeresen megváltozott.

Össze

2012-07-092012-06-07 Szerző: Zsille Gábor

Világ-nézet katolikus szemmel

A fák és a kövek összetartoznak, a gyökerek és a szikla testvérek: úgy kapaszkodnak, úgy ölelkeznek, érezni, különben elvesznek. A teremtett világ legfőbb parancsa egyetlen szó: egység. S talán éppen ezt, a magyar történelemben számtalanszor fájdalmasan hiányolt szót üzeni nekünk június 4-e, a trianoni békeszerződés évfordulója, amely 2010 óta hivatalos állami emléknap is, a nemzeti összetartozás napja.

Ki állhat a komornyik mögött?

2012-07-092012-06-07 Szerző: Rosdy Pál

Világ-nézet katolikus szemmel

A pápa környezetében mindenki szerette a csendes, diszkrét Paolettót, Paolo Gabrielét, a negyvenhat éves derék, háromgyermekes családapát, akinek szabad bejárása volt a pápa lakosztályába akkor is, ha a pápa egy emelettel lejjebb, magánkönyvtárában fogadásokat tartott, vagy a vatikáni kertekben rózsafüzért imádkozott.

Érthető, hogy a Vatikánban pünkösd szombatján először el sem hitték sokan a hírt, hogy letartóztatták a megbízható komornyikot. Azóta folyik a nyomozás a vatikáni iratkiszivárogtatás ügyében. Vatikán államnak szabályosan kiépített nyomozó és igazságügyi intézményrendszere van, bár ehhez hasonlóan nagy bűncselekménnyel igen-igen ritkán kell foglalkozniuk. Legtöbbször turisták kárára elkövetett zsebtolvajlások ügyeit intézik.

A nők nem üdvözlik az abortusztabletta bevezetését

2012-07-092012-06-07 Szerző: DR. Jobbágyi Gábor

Téves információkról és a valós gondokról

Az Új Ember hetilap 2012. május 27-i számában interjú jelent meg Vojcek László főorvossal Abortusztablettával megoldjuk? címmel. Azóta – szerencsére – a kormány leállította a „haláltabletta” bevezetését; viszont a téves információk továbbra is jelen vannak a magyar sajtóban. Ezért reagálni szeretnénk Vojcek Lászlónak, a Budai Irgalmas Rendi Kórház nőgyógyász főorvosának tévedéseire.

Vojcek László szerint „a jogászok meghoznak egy törvényt, az orvosok pedig végrehajtják”. Ez a mondat azt sugallja, hogy elsősorban jogászok kívánják a tabletta bevezetését. Mi a valóság? Jogászok nem hoznak törvényt! A törvényeket az Országgyűlés alkotja, ahol elenyésző kisebbségben vannak a jogászok a képviselők között.

Az emberi méltóság templomáról

2012-07-092012-06-07 Szerző: Bókay László

A hét kérdése

A közelmúltban szentelte fel Máriapócson Kocsis Fülöp püspök az emberi méltóság tiszteletére emelt fatemplomot. A Nagy Szent Bazil Rend monostorépülete mellett álló, stílusában és építészeti megoldásaiban ruszin templomépítési hagyományokat követő templom a jelenlegi kegytemplom elődjének másolata, mely fölött védnökséget vállalt az Emberi Méltóság Tanácsa. A civil szervezet elnökével, Lomnici Zoltánnal, a Legfelsőbb Bíróság egykori vezetőjével beszélgettem az esemény után.

– Miért tartották fontosnak, hogy templomot építsenek az emberi méltóság tiszteletére?

– Hívő katolikusként valljuk: Isten képmására lettünk teremtve. Ebből fakad az a méltóság, mely megillet minket fogantatásunktól a halálunkon túl is. Gondoljunk csak arra, milyen viták alakulnak ki akár egy-egy temetés kapcsán is. Május 17-én szentelték fel Máriapócson az emberi méltóság templomát, ahol táblát helyeztünk el, melyen ez olvasható: Emeltetett Isten dicsőségére, akinek az emberi méltóságunkat köszönhetjük.

Sajtóapostolokat keresünk

2012-06-07 Szerző: Új Ember

Hétről hétre – embertől emberig

Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.