Küszöb
Parallax – nézetek kora
Alapvető emberi tapasztalat, hogy az egyes tereket küszöb határolja el egymástól. S alapvető az emberi vágy is, amely ezeket a küszöböket minduntalan átlépné. Mi több, az ember talán legjellemzőbb sajátja, hogy az útjába eső küszöbökön folyton túllépni törekszik. A kisgyermek első szavával a hallgatás és megszólalás közötti határt lépi át. Felcseperedvén egész életét a felmerülő akadályok leküzdésében éli, és szerencsés esetben felkészülhet az élet utolsó határvonalának átlépésére, Assisi Szent Ferenc szavaival élve: a transitusra.
A vallásokat tekinthetjük olyan kulturális alkotásoknak, amelyek a közvetlenül tapasztalt valóság mellé egy másik, közvetlenül nem tapasztalhatót vizionálnak. A vallási cselekmények pedig lényegében mind e két valóság közötti küszöbről szólnak. Azokról a határokról, amelyek az embert akadályozzák abban, hogy átjusson a léttel telítettebb valóságba, és ugyanakkor azokról az eszközökről is, amelyek segítségével e küszöb mégis átléphető.