Közelkép

A Zichy Ferenc Látogatóközpont kincseiről

Ahogy arról lapunk korábban beszámolt, hazánk harmadik kiemelt nemzeti ereklyéjén, a győri bazilika Hédervári-kápolnájában őrzött Szent László-hermán és a benne lévő koponyaereklyén orvosokból, antropológusokból, műszaki szakemberekből álló kutatócsoport végzett átfogó vizsgálatokat a Győri egyházmegye felkérésére. A megfelelő adatgyűjtést és feldolgozást követően idén tavasszal elkészült az arcrekonstrukció, melyet – a vizsgálatok során rögzített röntgen- és CT-felvételekkel együtt – Győrben kiállításon tárnak az érdeklődők elé. A különleges látnivalóhoz társuló győri újdonság, hogy a közelmúltban létrejött a Zichy Ferenc Látogatóközpont, amely eddig részben zárt műemlék épületeket nyit meg a nagyközönség számára. A központ igazgatója, Hujber Zita készségesen vállalkozott egy rövid „idegenvezetésre”, személyes gondolatait is elénk tárva.

Korpics Márta kommunikációkutató korunk vallásosságáról és a lélek toronyugrásáról

A szent helyek felkeresése már a korai középkortól kezdve a keresztény vallásgyakorlat része volt. A hagyomány társadalmi jelentése és személyes tartalma minden időben az adott kor vallásosságának függvénye és egyfajta tükre volt. Hogyan értelmezhetjük napjaink egyre szélesebb körben terjedni látszó zarándoklási szokásait? Erről kérdeztük Korpics Mártát, a Pécsi Tudományegyetem Vallásszociológiai Kutatócsoportjának tagját, aki kommunikációkutatóként foglalkozik e témával.

– A zarándoklás ma reneszánszát éli. Sorra épülnek ki zarándokutak Magyarországon és a Kárpát-medencében is. Mi lehet ennek a társadalmi oka? Növekvő lelki igényt jelez ez a tendencia?

– A vallás voltaképpen érzelmi kötődés; a vallásos emberek szeretnék minél közelebb érezni magukhoz Istent, a vele való kapcsolatba kerülés egyik formája pedig a vallási élmény. A zarándoklat olyan intenzív élmények birtokába juttatja a zarándokokat, amelyek szükségesek számukra vallásosságuk megéléséhez és megerősödéséhez. Azért válhatott ismét népszerűvé ez a hagyomány, mert rendkívül telített: egyszerre mozdítja meg az ember testét, szellemét, érzelmeit és gondolatait.

A Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége ünnepelt szeptember 14-én: Varga Lajos püspök megáldotta a 2011-ben megvásárolt házukat, amelynek átalakítása nemrég fejeződött be. A jeles eseményről Nényei Gábornét, a Krisztus Király KALÁSZ-csoport vezetőjét, a szövetség korábbi elnökét kérdeztük.

– A közösségi központtá alakított váci épület megáldása fontos mérföldkő az Önök életében. Meséljen az idevezető útról, és arról, hogy miért örülnek leginkább a ház megújulásának!

– Inkább átalakításról volt szó, mivel 2011-ben gyönyörűen felújítva vettük meg a házat. Álmaink megoldása volt ez, mert Vác könnyen megközelíthető, ráadásul az épület a város központi helyén áll, a székesegyházhoz közel. A második világháború előtt Bodajkon volt a KALÁSZ népfőiskolának otthont adó háza, de mi kártérítésként inkább új ingatlan vásárlására fordítható pénzt kértünk helyette, mert a régi épület több okból sem felelt volna meg a céljainknak. Az új ingatlan, amelyre hosszú keresgélés után találtunk rá, egy családi ház volt autószerelő műhellyel, amelyben az elmúlt másfél év során közösségi termet, hálószobákat és zuhanyzókat alakíttattunk ki, mert zarándokházként is szerepet szánunk neki.

Állandó próbatermet keres a sérülteket oktató művésznő

Van a táncában, a tekintetében, a színpadi jelenlétében valami titokzatos: mintha egy másik világból küldené a jeleket. Szuggesztív, óriási energiákat érezni benne, mégis könnyed, játékos. Hogy nemcsak rám és nemcsak a színpadról képes hatni, arra akkor jöttem rá, amikor az egyik tánccsoportjával lépett fel. Tanítványai sérült emberek. Arcukon tánc közben olyan áhítatot, ünnepélyességet láttam, mintha egy különös szertartás résztvevői lennének. Őket figyelve szinte tapintható, mennyire elemi késztetés a művészet vágya, és hogy mekkorát téved, aki csupán „foglalkozásnak” tartja a művészi hivatást. Napsugár Anna jeltáncművész karizmatikus ellenpéldája ennek.

A libanoni keresztények mindennapjairól, a muszlim–keresztény együttélésről és ezek sajtóvisszhangjairól Jacques El-Kallassit, a Bejrútban működő Télè Lumière keresztény televíziós csatorna igazgatóját kérdeztük.

– Milyen a keresztények helyzete Libanonban?

– A kereszténység kétezer éve, tehát a kezdetektől jelen van a Közel-Keleten. Az iszlám térhódítása óta a térség szinte minden országában kisebbségben élnek a keresztények. Libanon kivétel: jelenleg az ország népességének fele keresztény, korábban pedig többségben voltak. Abban is kivételes a libanoni helyzet, hogy nálunk az iszlám nem államvallás: a lelkiismereti szabadságot és a szabad vallásgyakorlást az alkotmány biztosítja. A keresztények részt vesznek a közhatalom gyakorlásában is: a köztársasági elnök maronita keresztény, és a parlamenti képviselők fele is keresztény.

Serfőző Levente személyében idén, tíz év után új lelkésze van a szegedi egyetem katolikus lelkészségének. A „betanulás” izgalmas időszakáról, terveiről és reményeiről kérdeztük.

– A szegedi egyetemi lelkészségnek nagyon jó híre van. Ez legalább akkora kihívást jelenthet egy újonnan érkező lelkész számára, mint ha gyengébb előzményekkel szembesülne. Ilyenkor ugyanis alkalmazkodnia kell ahhoz, amit az elődök kialakítottak, és nem vághat egészen új utat magának. Hogyan zajlott az átadás-átvétel Pálfai atyával?

– Zoltánt és engem annak idején együtt szenteltek, jól ismerjük egymást. Személyes és baráti kapcsolatunkból fakadóan minden hivatalos íztől mentesen adta át nekem a tapasztalatait. Az egyetemi lelkészség sok fontos értéket tud felmutatni. Ezek közül talán kettőt emelnék ki, amelyek leginkább meghatározzák a misszióját: a tanúságtevő jelenlétet Szeged kulturális és egyetemi életében, illetve a többi keresztény egyházzal való kapcsolattartást, az ökumenikus együttműködést, amely túlmutat a közös istentiszteleteken – közös gondolkodásban és konkrét tettekben nyilvánul meg. Ilyen példamutató ökumenikus szegedi kezdeményezés a szolidaritás éjszakája is.

Világ-nézet katolikus szemmel

A nyolcvanas évek legelején, egy csendes hétköznapon, a Magyar Kurír szerkesztőségében munkánkat váratlan látogató „zavarta meg”. Először nem tűnt érdekesnek. Egy idős úr jött meghosszabbítani előfizetését.

Kiderült, hogy kárpátaljai származású nyugdíjas tanyasi tanító, majd orosztanár, akit a KGB sokáig figyeltetett még a kis magyarországi faluban is, ahol családjával dolgozott. Ugyan miért figyelték? Mert Chira volt a neve. Testvére annak a Chira Sándornak, aki – megjárva a Gulagot – akkor a kazahsztáni Karagandában volt éppen száműzött püspök lelkipásztor.

Magas állami kitüntetést vett át Spányi Antal püspök

Államalapításunk ünnepének napján, augusztus 20-án, a Parlament Kupolatermében magas rangú állami kitüntetéseket nyújtottak át a díjazottaknak. A Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, aki lelkipásztori elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a díjátadó ünnepségen. A nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként, valamint a Magyar Katolikus Rádió működésének megszervezéséért, a Katolikus Karitász elnökeként a rászorulók és az elesettek támogatásáért végzett áldozatos munkájáért adományozott Középkeresztet szeptember 12-én a Parlamentben vette át a királyi város püspöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől (képünkön).