A zarándoklat: rítus és közösségi élmény

Ön a zarándoklással kutatóként foglalkozik. Milyen eredmények születnek manapság ezen a tudományterületen?

– A zarándoklás kutatásával nemcsak egy vallásos jelenségről, de a társadalom működéséről is képet kaphatunk. A zarándoklat vallási és kultúrtörténeti hagyomány, olyan élő és változó társadalmi gyakorlat, amely magán viseli az adott kor jellegzetességeit, átfogó társadalom- és eszmetörténeti folyamatokra utal, képes egyéni, közösségi és társadalmi tartalmakat hordozni, a kor vallásosságát bemutatni. Emellett a vallási élmény megtapasztalásának eszköze is lehet. A vallás társadalomban betöltött szerepe napjainkra megváltozott. A valláskutatók véleménye szerint egy újfajta vallásosság van születőben, a kutatások központjában ma a vallás élményszerűsége áll. A zarándoklat ennek az új típusú vallásosságnak az alkalma, amelyre sokan azért vállalkoznak, hogy hitüket megújítsák, Istennel való kapcsolatukat élményszerűvé tegyék.


Mi a jobb, magányosan vagy másokkal együtt zarándokolni?

– A II. vatikáni zsinat óta az egyház életével, vallásgyakorlatával kapcsolatban egyre többször hallhatunk, olvashatunk a közösség fontosságáról. Hozzátartozik az egyház lényegéhez, hogy élő, látható szeretetközösség legyen, ezért a zsinat óta eltelt időszak egyházi diskurzusának egyik fontos kérdése volt, hogyan értelmezhető Isten kommunióként, közösségként, s hogyan bontakozik ki a kommunió az emberek között. Vallási események közben kialakulhat egy mély közösségi élmény. A zarándokok is átélhetik ezt, a közösségben levés örömét – az utazás, a zarándokhelyen való tartózkodás közben is. A zarándoklat sokszor megváltoztató hatással van a zarándokra, s az egyéni élményt az együttlét, a közösségben szerzett tapasztalat felerősítheti. A zarándoklat tehát közösségi jellegű: az egyén feloldódhat a közösségben, úgy, hogy közben nem válik személytelenné. A közösség mindig ösztönzőleg hat az egyénre, s az együtt végzett cselekvések, a hasonlóan végrehajtott mozdulatok, a hit azonos módon megnyilvánuló formái erősítik az egyén közösségbe vetett bizalmát. Zarándoklás során nem ritka, hogy a hívő például egy-egy szentmisén többezres tömegben vesz részt, s ott a hit megélésének olyan példáival találkozhat, amelyekkel a mindennapokban alig. Az ilyen élmények felerősödnek a közösségi részvétel által, valamint megerősítik a hívőt, aki megtapasztalja, hogy közösségben van, mások is élik azt a hitet, amelynek intenzív megnyilvánulását ritkán láthatja.

Jellemző, hogy a zarándoklaton sokféle ember találkozik egymással. E közösségi élménynek milyen fontos társadalmi, vallási, pszichológiai értéke lehet?

– Sok zarándok tudatosan a közösségi lét megélését segítő élményszerzés céljából vág neki a zarándokútnak. A zarándoklat felfogható tanúságtételként, nyilvános aktusként is: a személy, a közösség vállal egy cselekedetet, amely üzenet lehet másoknak, jelértékkel bírhat a világ számára. A zarándok feladatának is tekinti az átéltek továbbadását, azt a fajta missziós tevékenységet, amelynek a mai keresztények életéhez hozzá kell tartoznia.

Mi az alapvető különbség a zarándok és a kíváncsi utazó között?

– Sokszor nehéz határozottan különbséget tenni az „utazó” két típusa, a turista és a zarándok között. Zarándok az, aki a szent helyeket vallási indíttatásból keresi fel, azért, hogy vallását gyakorolja, hitét megerősítse. Turista pedig az, aki ezeket a helyeket nem vallásossága, hanem kíváncsisága, tudásvágya vagy épp a „turistaság” elvárásainak teljesítése miatt látogatja meg. Nem állítható azonban, hogy az egyik csak a profán, a másik pedig csak a szakrális szférában mozog. Különbségük – eltérő motivációjuk mellett – főként abból adódik, ahogyan a látottakat értelmezik, és az utazás folyamatát megélik. Bár ugyanazt látják, ugyanazon a helyen vannak, a turista számára a helyszín jóformán csak turisztikai attrakció, s csupán azért érdekes, mert a társadalom számára fontos, meg van jelölve, történt ott valami, egy csoda, amitől mássá vált. A zarándok számára viszont a hely az Istennel való találkozást segítheti, s vallási ismeretei, felkészültsége által a hívő alkalmassá válhat a szent megtapasztalására, a szakrálison keresztüli értelmezésére. A zarándoklat célja, hogy egy kultikus központ meglátogatásával a résztvevőt kiszakítsa hétköznapi közösségének és értékrendjének világából, s egy új, vallási szempontból magasabb rendű közösségi forma keretében a vallás néhány fontos értékével ismertesse meg.

Mi a véleménye az El Caminolázról? Sokan vágnak neki az útnak, különféle céllal. Divat lett belőle?

– Egy zarándoklatkutató írta a Caminóról: „a lélek toronyugrása”. A metafora az extremitásra utal, a ma embere ugyanis szereti a határait feszegetni. Ám a nyolcszáz kilométeres út, a gyaloglás során szerzett tapasztalatok, a testben és fejben végbemenő változások életeket és gondolkodásmódokat rendezhetnek át, s az internet ezeket az élményeket határok nélkül teszi megoszthatóvá mindenkivel. A gyalogos zarándoklás azonban nem új keletű szokás, éppen a hagyományokhoz térünk vissza általa. Lehet, hogy a zarándoklat ötletét adott esetben a divat szüli, de aki elszánja magát az utazásra, annak komoly próbát kell kiállnia, mind testileg, mind pedig lelkileg. Divatból ez nem fog menni…

és Nagy Enikő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.