Nagy az örömünk, hiszen a mostani házavató annak a jele, hogy a KALÁSZ túlélte egykori, negyvenéves tetszhalálát, és reményünk lehet arra, hogy megtalálja a helyét a ma egyházában és társadalmában is. A kilencvenes években ugyanis komoly kételyeink voltak ezzel kapcsolatban. Egyrészt azért, mert 1936, a KALÁSZ megalapítása óta alaposan megváltozott a világ – annak idején arisztokrata családok támogatták a szövetséget, és küldték a lányaikat a szervezetbe. Ma egész más a társadalomnak az egyházhoz való viszonya, mégis úgy tapasztalom, hogy szükség van ránk. Akik a két háború között a KALÁSZ-szal nőttek bele az egyházba, azok a rendszerváltás után képesek voltak új életet lehelni a mozgalomba. Ők azok, akik közül már sokaktól elbúcsúztunk. Lesz-e, aki továbbviszi a szövetségünk ügyét? Ma már szerencsére egyre több jele van annak, hogy igen. Országszerte mintegy negyven csoportunk alakult meg, és egyre több fiatalédesanya csatlakozik hozzánk, vállal vezetői szerepet.
– Milyen programok szervezése tartozik a KALÁSZ fő profiljába? Milyen téren látja legsikeresebbnek a tevékenységüket?
– Egyesületünk megalapítása óta plébániákhoz kapcsolódó csoportokból áll. Alaptevékenysége a helyi egyházközség életének szolgálata. A KALÁSZ-nak a mai, világot átívelő lelkiségi mozgalmak között ez a helyi értékekben gyökerező, szolgáló élet a legfőbb jellemzője. Nyaranként táborokat – köztük országosat, sőt Kárpát-medenceit is – szervezünk, amelyek fő témája a keresztény eszmény jegyében élt házasság. Idén például egy háromgyermekes apuka tartott előadást arról, hogy szerinte ma milyen lányokat keresnek a fiúk, szemben a korízlés, a reklámok sugallta nőideállal. „Tíz falu, egy asztal” mozgalmunk – amelyet a Szent István által elrendelt tíz falu, egy templom elve mintájára indítottunk útjára – már 1996 óta eleven kezdeményezés. A lényege az, hogy egy-egy falu vendégül látja a szomszédos tíz egyházközséget egy napra, s ezalatt jobban megismerhetik egymást, erősödhet bennük az összetartozás tudata.
A váci ház reményünk szerint az élet fészke lesz baba-mama klubbal, anyukák és fiatal házasok közösségi összejöveteleivel. A gyermeknevelési segítségnyújtás és a házinapközivezető-képző indítása is a terveink között szerepel. Lelkigyakorlatoknak is helyet adunk, és zarándokokat is szívesen elszállásolunk.
– Önnek személyesen miért fontos a KALÁSZ és a benne végzett munka?
– Fiatal lányként óriási hatással volt rám a lelki édesanyámként szeretett Illésy Mária, aki korábban a Váci egyházmegye KALÁSZ-titkáraként dolgozott. Ő oltotta a hivatást a szívembe. Olyan erős példával járt előttem, hogy amikor 1990-ben megkértek, hogy a tévé katolikus krónikájában hétgyermekes anyaként beszéljek a tiszta szerelemről, az újrainduló KALÁSZ vezetői megérezték bennem a rokon lelket, és bevontak a szövetség munkájába, eleinte főleg a nemzetközi kapcsolatok építésébe.
Negyvenöt éve házasodtunk össze a férjemmel, most várjuk a huszonnegyedik unokánkat. Gábor 1993 óta diakónus, jegyeseket oktatunk, és ifjúházas-csoportokat vezetünk. Hiszünk abban, hogy az egyháznak és Magyarországnak egyaránt óriási szüksége van hitből táplálkozó fiatalokra, és ehhez arra, hogy legyen, aki a hitet átadja nekik. Ez az, amin a KALÁSZ dolgozik.
Fotó: Kissimon István