Jut eszembe…

Az egyik tévéhíradóban hallottam ma (április 4-én), hogy B. T.-t, a közkedvelt riportert szalámi lopásért elítélték. Beismerő vallomást tett: „A hús elcsábított. Igen. Nem volt bűntudatom. Elraktam. Elindultam vele, és…” A bemondó így kommentálta az esetet: „Kaphatott volna börtönt is, de megúszta 50 ezer forint pénzbüntetéssel.”

Nem így Juhász Ferenc mérki plébános, aki 1951 őszén hét évet kapott. Kettőt le is töltött, pedig nem lopott, csak találtak nála húsz deka szalámit. Budapestről tartott hazafelé, amikor ő is megéhezett, és a Nyugati mellett lévő Csemege Áruházban ennivalót vett magának, hogy majd a vonaton elfogyasztja. Alig jött ki a boltból, a peronon két ávós feltartóztatta. Igazoltatták, megmotozták. Nem tudott blokkot mutatni a szalámiról és a kenyérről (lehet, hogy nem is kapott). Letartóztatták, elvitték, majd bíróság elé állították.

Újpogány téveszmék

Könyvespolcra

Néhány évvel ezelőtt egy hosszú tanulmányt találtam az interneten, amely arról szólt, hogy valamikor a hatvanas években egy Dél-Amerikában járt magyar utazó az ott élő indiánokkal minden nehézség nélkül szót tudott érteni, azok ugyanis magyarul beszéltek. Ennek alapján azután valaki arra a következtetésre jutott, hogy a dél-amerikai indián nyelv hatvan százalékban, a szanszkrit pedig harminc százalékban magyar. Azóta persze számtalan „bizonyítékával” találkozhattam annak a gondolatnak, mely szerint az emberiség kultúrája, de legfőképpen a vallása lényegét tekintve magyar származású.

Hazamegyünk

Lehet-e gondolatfakasztóbb évszak az ősznél, ha az elmúláshoz keresünk analógiát? Szokáshagyományok kertjében november is a központban áll, amikor az emlékező esten mécsek, gyertyák gyulladnak sírdombokon, melyek örök halmokat idéznek: lélekvágyakat a végső beteljesedés reményében.

A múlt század egyik nagy megtérője, Dienes Valéria, a filozófus, író, a mozdulatművészet tudós megalapítója halála évében, 1978-ban írta azt a versét, amelyben élet és elmúlás ekként találkozik: Jön az Isten, majd ha rád talál / hűs kezével a kemény halál, / átemelnek óvatosan, szépen: / eggyel több lesz kiírva az Égen. // Jön az Isten, Három és az Egy, / megpillantod, honnan merre megy. / Hazamentél, nem hiányzik semmi: / elindultál mindörökre lenni…

Szentek

Parallax – nézetek kora

A magyarországi katolikus egyház tervei között szerepel néhány XX. századi magyar történelmi személy boldoggá, illetve szentté avatása. Elsősorban Mindszenty József bíborosról és Bálint Sándor néprajztudósról ismeretes, hogy a rájuk vonatkozó szükséges dokumentumok összeállítása egészében vagy részben már megtörtént, és folyamatban van az előterjesztés az illetékes vatikáni hivatalok felé.

Évezredek bűvölete

Virtuális barangolás Marcellus Mihály Római Birodalmában

„…a római kort kutatom, annak is elsősorban a hazai, pannon rejtelmeit, melyek könyvek lapjain éledhetnek meg. Egy olyan korról mesélhetek Önöknek, mely erősen rányomta bélyegét hazánk történelmére is, és e bélyeg, akár tetszik, akár nem, rajta maradt ezen a vidéken. Elfelejthettük az ősök titkait, a múlt örökségét, mégis úgy érzem, Róma hatása itt maradt köztünk, még annak ellenére is, hogy csak később érkező népek ültek országot ezen a területen. Hiszem, hogy génjeinkben nemcsak a középkor magyarsága lakozik, hanem a korábbi korok népei is, szokásaink pedig a honfoglalás előtti világról is árulkodnak” – írja A veterán című regényének előszavában Marcellus Mihály, aki tavaly indult Pannonia Romanum sorozatában tölti meg élettel Aquincum, illetve a tartomány többségében „alaprajzszerűen” megmaradt-feltárt városait és vadvidékét. A Michael Mansfield álnéven is alkotó, idén ötvenéves szerzőt először a Római Birodalomban játszódó „regényfolyamának” készülő harmadik kötetéről kérdeztem…

– Most éppen Marcus Aureliusról és a markomann háborúkról írok egy nagyregényt; de Marcus csak az egyik főhőse a könyvnek. Megjegyzem, csodálatos a téma, hiszen Pannoniát és egyben a Római Birodalmat is alapjában megrázó háborúról, ugyanakkor a lélek vívódásáról is szól. Marcus finom, intellektuális lény, aki örökbe fogadó nagyapja, Hadrianus és nevelőapja, Antoninus Pius békés uralma után trónra kerülve maga is úgy hiszi, hasonló humanista uralkodói esztendőket tudhat magáénak. De mintha a sors esküdött volna ellene, trónra lépésének pillanatától lázadások és háborúk rendítik meg az Imperiumot. Ennek a harcászathoz nem sokat értő, beteges embernek, aki inkább a szívével kormányozná a világot, mintsem a légióival, meg kell küzdenie önmagával is, hogy meg tudja menteni a birodalmat. A regény elmeséli az olvasóknak Marcus nehézségeit, amelyek nemcsak a politika arénájából támadhatnak rá, hanem akár saját családjából is. Igyekeztem alaposan beleásni magam a II. század végének történéseibe, és néhány érdekességet találtam az uralkodói család életéből, melyekkel válaszokat próbáltam megfogalmazni a mai napig lezáratlan történelmi kérdésekre (például: miért ütött el jellemében annyira Marcustól Commodus, az utódja?). Tehát készülő könyvem hiteles történelmi eseményeket dolgoz fel, létező személyeket sorakoztat a lapokra, ugyanakkor igyekszem a fantáziát is segítségül hívni, mellyel színesebbé tehetem a regény meséjét.

Határon túlról segíti hazáját

Bécsi interjú az aranymisés Makó Lajossal

Zsúfolásig megtelt a Német Lovagrend és a Sacré Coeur Nővérek bécsi Szent Erzsébet-temploma az Ausztriában élő Makó Lajos atya német és magyar nyelven is bemutatott aranymiséjén. A teológushallgató ’56-ban választhatott: vagy Magyarországon marad, vagy pap lesz, de ehhez el kell hagynia hazáját. Az utóbbi mellett döntött. Kalandos és nehézségekkel teli külföldi évei során azonban soha, egy pillanatra sem távolodott el szülőhazájától és a magyarságtól.

A papság felé vezető útján számos nehézséggel kellett szembenéznie: az első mindjárt a továbbtanulás volt.

– Székesfehérváron jártam a kisszemináriumba, de csak néhány hónapig voltam ott, mert az intézményt államosították, így haza kellett mennünk. Nem mondták ki, hogy reakciós vagyok, de a továbbtanuláskor mindenütt azzal fogadtak, hogy nincs hely, nem tudnak felvenni. Végül beálltam a csatornázási művek kertészeti osztályára segédmunkásnak, így dolgozó lettem, és beiratkozhattam a dolgozók esti iskolájába. Később a bérmaapám révén sikerült bejutnom az Árpád Gimnázium nappali tagozatára. Az ateista, kommunista orosztanárom megtudhatta, hogy papnak készülök, ezért még a tanév elején mindig adott egy egyest, s aztán egész évben nem hagyott felelni. A tanévzáró értekezleteken aztán folyt az egyezkedés, mi legyen velem, mert az orosztanár meg akart buktatni, a többiek viszont arról próbálták meggyőzni, hogy náluk jó jegyeim vannak. Végül úgy egyeztek meg, hogy a többi tárgyból rosszabb jegyet kaptam, mint amit megérdemeltem, s ennek fejében az orosztanár adott egy elégségest. Az írásbeli érettségin viszont megbuktatott, és erről nem is szólt nekem, pedig előírás szerint tudatnia kellett volna az eredményt a tanulóval. A magyartanáromtól tudtam meg, mi történt. Meg voltam győződve arról, hogy meg fogok bukni oroszból, annak ellenére, hogy már szinte minden leckét kívülről tudtam. A szóbeli vizsga előtt azonban váratlan esemény történt: az orosztanárunk egyszer csak összeesett, és meghalt. Egy fiatal tanárnő vette át a helyét az érettségin, így sikeresen túlestem a vizsgán. Soha nem felejtem el: hazafelé menet összefutottam az új orosztanárnővel a villamoson, és kérdezte, mihez kezdek most, az érettségi után. Nyíltan megmondtam, hogy szemináriumba megyek, pap akarok lenni. Ő rám nézett, és azt mondta, nem érti, hogy egy ilyen helyes fiatalember hogy gondolhat ilyet.

Meddig tart egy háború?

Világ-nézet katolikus szemmel

Ötszáz kilós világháborús bombát találtak Budapesten október 18-án az Északi összekötő vasúti hídnál. A hatástalanítás miatt másnap egy kilométeres körzetben kiürítették az épületeket, és lezárták a környéket. Az amerikai gyártmányú rombolóbomba két gyújtószerkezetét a tűzszerészek eltávolították, és a helyszínen megsemmisítették. A bombatestet elszállították a központi gyűjtőhelyre. Egy héttel később 76 milliméteres páncéltörő gránátokat találtak a XI. kerületben. A lövedékeket azonosításuk után a tűzszerészek hatástalanították.

A vértesi erdőgazdaság a keresztény emlékhelyekért

Az idei esztendő többek között a társaság területén található keresztény-kulturális emlékek felé fordulás éveként íródhat be a több tájegységen is gazdálkodó Vértesi Erdő Zrt. cégtörténetébe.

– Erdőgazdaságunk tevékenységében a hagyományos értelemben vett erdőgazdálkodás mellett egyre inkább megjelenik a kulturális és történelmi emlékhelyek védelme is. Jövőbeli elképzeléseink között szerepel, hogy valamennyi, a gondjainkra bízott területen található, ilyen jellegű épület, mementó helyreállításában és megóvásában szerepet vállaljunk – mondta el lapunknak Kocsis Mihály vezérigazgató.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.