Közelkép

Nem tudni, mi nyomasztóbb: az idegenrendészeti gyűjtőpont előtt rostokoló két busz látványa – amelyek fél órán keresztül zárt ajtókkal állnak, tele várakozó, nagyrészt álldogáló emberekkel, családokkal – vagy a csupa sár síkság elhagyott sátrai, háttérben a gyorstelepítésű drótakadállyal. A síneken a szerb határ felől migránsok mintegy százfős csoportja érkezik. Lépteik határozottsága nehezen érthető, hiszen bizonyára nem tudják pontosan, mi vár rájuk itt, és mi lesz a sorsuk egy hónap vagy fél év múlva.

Biztos vagyok abban, hogy a menekültüggyel kapcsolatban az elmúlt napokban mindenki kialakította a maga álláspontját. A kérdéshez sokan hozzászóltak pró és kontra, s nekünk, keresztényeknek azzal is szembesülnünk kellett, hogy egyesek a Szentírásból idézték, mit is kellene tennünk egy ilyen helyzetben. Fontos átgondolnunk, hogy magyar katolikusként hogyan is állunk ehhez a kérdéshez, hazánkhoz és kontinensünkhöz.

Hetven évvel ezelőtt ért véget a történelem legpusztítóbb háborúja, melynek során több tízmillió ember halt meg. A II. világháborúban Magyarország a vesztes tengelyhatalmak oldalán állt. Deborah S. Cornelius amerikai történész Kutyaszorítóban – Magyarország a II. világháborúban című könyve tárgyilagosan mutatja be, miként igyekezett Magyarország a két nagyhatalom, Németország és a Szovjetunió közé préselődve úgy lavírozni, hogy közben folyamatosan az angolszász hatalmak segítségét várta. A Rubicon Kiadó gondozásában megjelent kötet – melyet Bánki Vera fordított – most magyarul is olvasható.

Szülők, gyerekek és tanárok évről évre átélik a tanévkezdés izgalmát: vajon milyen örömök és gondok érik majd őket az év során?

Megjelent Vörös Győző ókorkutató újabb szentföldi kötete – Krisztus előtt 30 táján Nagy Heródes egy korábbi vár helyén építtette fel palotáját, illetve a hozzá kapcsolódó alsóvárost, amelyet halála után, Krisztus előtt 4-ben fia, Heródes Antipász tetrarcha (negyedes fejedelem) örökölt. Heródesék királyi palotáját Krisztus után 36-ban a nabateusok rombolták le. A 66 és 72 között dúló első zsidó háború idején a zelóták bevették magukat a citadella és az alsóváros romjai közé, ahol megerősítették a még álló falakat. Végül 72-ben Lucilius Bassus római hadvezér, Masada meghódítója a Machaerust is elpusztította. Az ókori műemlékegyüttes lényegében ekkor vált »régészeti lelőhellyé«.

Beszélgetés pásztorokkal, az idei Mesterségek Ünnepén – Juhászkampó, kanászbalta, rühzsírtartó – olyan fogalmak ezek, melyeket manapság ritkán használ a városi ember. Egykor azonban e szerszámok gyakran használt, hétköznapi eszközei voltak a Kárpát-medence pásztorembereinek. Napjainkban csak elvétve találkozni gulyással, csikóssal, juhásszal vagy kondással, mégis akadnak olyanok, akik a mai napig űzik ezeket az ősi mesterségeket: Szent Györgytől Erzsébet napjáig a pusztában élnek, őrzik a régről örökölt tárgyi és szellemi tudást, maguk készítik szerszámaikat, és maguk főzik a slambucot meg a lebbencslevest. Az idei Mesterségek Ünnepén a helyszínre érkező pásztorokkal a jószágról, a feladatokról, az asszonyokról és a hajnali kelésről is beszélgettünk.

A nyaralási szezon idején talán a legjobb, amit tehetünk, ha turistaként járunk hazai tájakon. Hiszen egy ráérős séta közben másnak látjuk az épületeket, másként hat egy-egy meglátogatott vidék, település hangulata, de még a helyi cukrászda süteménye is másképp ízlik, ha épp vendégeskedünk valahol. Nemrég így látogattam el Egerbe: lenéztem a városra az Eszterházy Károly Főiskola toronyszobájának sötétkamrájából, sétáltam a platánfás fürdők tövében, ültem a bugyborékoló gyógyvízben, és Gárdonyi Géza síremlékét kerestem a Várban, a mediterrán nyárban.

Törley Mária szobrászművész Szent István ábrázolásáról és a művészet hivatásáról – Az úgynevezett modern művészet számos alkotása rövid időn belül elporlad. Érdektelenné, ezáltal értéktelenné válik. Valószínűleg minden korban így volt ez. A sokaságban aztán olykor megcsillan valami, a látvány nem kíván különösebb magyarázatot, ott áll a maga nagyságában. S csak azt érezzük, a szép és a jó, tehát az igaz anyagi formát öltött. Ezt nevezzük művészetnek, amely magával ragad, hozzájárul a teremtés kibontakoztatásához.