Képeslapok Egerből
Fotó: Kissimon István (galéria)

 

Egy rövid sétával Egernek szinte bármely pontjáról eljuthatunk a város szívébe, a Dobó térre. A barokk teret a belvárosi rehabilitációs program keretében nemrég újították fel. A munkálatok során megszépültek a környező utcák épületei is, amelyek közrefogják a szintén megújult minorita templomot. A Dobó Istvánt ábrázoló renovált Stróbl Alajos-szobor egyedüliként emelkedik ki a levegős, jól belátható térből. A nyugalmas nyári hétköznap délelőttjén a szoborral átellenes oldalon lévő szökőkút környéke a kisgyerekes családok egyik kedvelt pihenőhelyévé vált: a kánikulában minden szülő engedélyezett a gyerekének egy kis pancsolást a feltörő vízsugárban.
A Dobó térről a vár felé továbbmenve a sétálóutca ajándékboltjai, bőrdíszművesei és a Tinódi-szobor mellett haladtunk el, s így érkeztünk meg az oszmán kori gőzfürdő romjához. Az egri fürdőkultúra egykori és mai lehetőségeibe egyaránt bepillanthattunk. A város mediterrán hangulata, szőlőültetvényei és bora mellett gazdag és színes történelméről is híres. A Valide Szultána Hamam, azaz a szultán anyjáról nevezett török gőzfürdő a XVII. század elejéről való, nem sokkal azután épült, hogy Eger 1596-ban oszmán kézre került. Az egrihez hasonló gőzfürdőket Pécstől Isztambulig mindenütt találhatunk, szerte az egykori Oszmán Birodalom területén. A hamam elsősorban a jómódú török elöljárók higiéniáját és komfortját szolgálta, de a gőzfürdőzés mellett egy-egy kamrában szőrtelenítést is végeztek. Evlia Cselebi török utazó (akinek szobra az új Várfalsétány lábánál található) így számol be róla: „Nagyon szép, kellemes vizű, hatkamrájú fürdő, egész kupoláját vörös keramit fedi.” A fürdő épülete a város 1687-es visszavétele után előbb gabonaraktárként, majd harangöntő műhelyként szolgált, a XVII. század második felében pedig már csak a maradványai álltak. A romok kutatása 1958-ban kezdődött el, az épület állagmegóvására 2013-ban került sor. Jelenleg ingyenesen látogatható. Fürdőzni már nem lehet benne, de azzal a reménnyel mentünk tovább, hogy a városi séta porát majd az egri fürdőélet mai lehetőségeit kihasználva mossuk le magunkról.
Az egykori gőzfürdő romjait elhagyva az ország egyik leglátogatottabb műemléké­hez érkeztünk, amelyről így írnak a város honlapján: „Történelmének köszönhetően a hazafias helytállás szimbóluma.” Az egri vár tekintélyes falainak szemrevételezésén túl élményt jelent a Dobó István Vármúzeum több állandó kiállítása is, ahol kedvére hűsölhet a látogató, tekintettel arra, hogy például a kazamaták, a kőtár és a börtönkiállítás is a talajszinttől mélyebben kapott helyet. Ez utóbbi tárlat felsorakoztatja a korabeli kínzó- és kivégzőeszközök szinte teljes arzenálját. A várból indul a közelmúltban elkészült, csaknem négyszáz méter hosszú Várfalsétány. A tíz megállóhelyet számláló, tanösvényként funkcionáló, parkosított, közvilágítással és kamerarendszerrel felszerelt panorámasétánytól azt is várják a tervezők, hogy némiképp tehermentesíti majd a vár főbejáratának forgalmát, mivel az idelátogatók nyolcvan százaléka a déli kapun keresztül keresi fel a várat. A beruházás Az egri vár és erődrendszer turisztikai attrakciófejlesztése nevű projekt egyik elemét képezte, csakúgy, mint a Szép-bástya, a Törökkert és a fegyvertár felújítása, illetve felépítése.
A tanösvényen a panoráma megcsodálása mellett érdemes néhány percet szentelnünk a táblákon szereplő szövegeknek is, melyekből kiderül, hogy milyen kövekből épült a vár, miféle funkciót töltöttek be egykoron a különféle bástyák, illetve meddig bontották el egy tervezett vasúti sín érdekében a vár északkeleti füles bástyáját.
Manapság egyszerű számítástechnikai és egyéb műszaki eszközök segítségével akár egy olaszországi faluból is könnyedén befűthetünk egy skandináv lakóházban. A világhálónak köszönhetően a föld szinte bármely pontján megnézhetjük, hogy egy adott helyen sziklás avagy homokos-e a tengerpart. Ám még fejlett világunkban, – ahol majdnem minden látható, akár a mesebeli tükörben – is ritkaságnak számít az egri Líceum ötvenhárom méter magas csillagvizsgáló tornyában található camera obscura, vagy más néven sötétkamra, periszkóp. Egy korábbi egri látogatásom alkalmával kísérőnk azzal viccelődött, hogy a piros lámpán áthajtó autósokat, a tanórát kerülő diákokat vagy a kollégium külső folyosóján teregető diáklányokat keresgélte az eszköz segítségével. A camera obscura nemcsak születésekor, 1779-ben számított varázslatos eszköznek, hanem napjainkban is az. A készülék Edinburgh-ből származik. Annak idején az intézmény első csillagásza, Hell Miksa arra használta a „városnéző szerkezetet”, hogy szórakoztassa az itt lakókat és a látogatókat. A készülék működése nem nevezhető bonyolultnak: a sötétkamra kupolájának két oldalán hengeres szerkezet található. Az északi forgó hengerben lévő tükör és lencse segítségével a szerkezet  alatt kialakított szinten egy kicsi, besötétített szobában elhelyezett fehér asztalon jelenik meg a város élő látképe. Akár családdal, akár anélkül járunk Egerben, semmiképp sem érdemes kihagyni a programunkból a Líceum kiállításait és a camera obscurát – technika ide vagy oda, eltörpül mellette a Google Earth.
A nap végén visszatértünk a platánfák alá, hogy Valide Szultána Hamamja után felkeressük a fürdőváros ma is működő medencéit.  Az egri termálfürdő gyógyvizének kénes illata, a meleg vizes medencék nyugalma, a szaunák párája rengeteg látogatót vonz. A részletes leírásoknak köszönhetően közülük bárki megismerkedhet a fürdő történetével, korábbi működésével, a gyógyhatású víz összetételével, jótékony hatásaival.
Eger „bevételéhez” még sok mindent érdemes felkeresnie az utazónak, de egyvalamit biztosan nem szabad kihagynia a programjából: az egri borvidék valamelyik kiváló borászatának meglátogatását. Mi Pók Tamásnál jártunk.