Forrás és láng
Lángnyelvek ünnepén mi másra gondolhat az ember, ha nem a tűzre. A Lélek kiáradása ehhez az elemhez költődik. A XII. századi szerzetesnő: Szent Hildegárd ilyen kifejezéseket használ énekében: Isten lelkének tüze (ignis), szeretet tüzelője, és ezt is olvassuk: tiszta forrás. Óhatatlanul a másik elemre, a vízre irányul az asszociációs figyelem, főleg, ha egy másik himnuszszerző, a francia Róbert király sorait idézzük: „Jöjj, Szentlélek-isten, jöjj (…) boldogító égi tűz! (…)/ Mosd, amit a szenny belep, / öntözd, ami eleped…”