Égi barátom
Ötvenéves lenne Ozsvári Csaba
Vannak, akiknek az emlékét sokáig megőrizzük szívünkben. Miért? Azok, akikre hosszan emlékezünk, különleges dolgot cselekedtek életükben. Olyasmit, ami mélyen megérintett bennünket, vagy amivel az egész emberiséget gazdagították. Ezek az emberek sajátságos módon is mások életének részeseivé váltak. Ilyen volt Ozsvári Csaba, a kiváló ötvösművész.
Visszaemlékezem a 2005-ös évre, a Zugligeti Szent Család-plébánián töltött időszakra, amikor káplánként szolgáltam az ottani közösséget. Akkori provinciálisunk, Német László – a mostani nagybecskereki püspök – ajánlására Erdő Péter bíborostól kaptam meg kinevezésemet.