Közelkép

Az elegáns ember hazaköltözött Teremtőjéhez

A valóban elegáns ember szellemi, lelki és erkölcsi létében hordozza eleganciáját. Nagyvonalúság sugárzik belőle, közvetlenség, magával ragadó könnyedség, amit szigorú, következetes szakmai és emberi magatartása alapoz meg. Nem kell semmit bizonyítania, hivatásában betöltött szerepe és mindennapi élete elégséges bizonyítéka nagyságának. Ilyen ember volt Bittsánszky Géza.

Hatvannyolc éves az Új Ember

Vajon mi, mai „újemberesek” el tudjuk-e képzelni, milyen lehetett ezerkilencszáznegyvenöt augusztusának elején az első lapzárta? Bár idős kollégáink szerencsére élnek, és emlékeznek a régmúlt időkre, de olyan, aki a kezdet kezdetén is jelen volt, sajnos már nincs közöttünk. Ezért csak feljegyzésekre támaszkodhatunk, és a képzeletünkkel játszva tűnődhetünk a régmúlt időkről. Biztosan voltak megbeszélések, viták, elődeink fel- és elvetettek témákat, s közben jöttek a hírek, dolgozott a nemrég megalakult szerkesztőség a Kossuth Lajos utcai szobákban. De vajon milyen lehetett a kiadóban a hangulat? És hogyan fordultak egymáshoz a kollégák, ha valamilyen helyesírási vagy tartalmi kérdés adódott szerkesztés közben? Változott-e a cikkek sora a lapleadás előtti pillanatokban? S vajon diktálták-e, vagy maguk gépelték a cikkeiket az első lapszámba író Parragi György, Radó Polikárp, Werner Alajos vagy éppen Rónay György? Kikérték-e egymás véleményét, s aztán megfogadták-e a tanácsot?

Be­szél­ge­tés ál­lam és egy­ház vi­szo­nyá­ról, a val­lás­sza­bad­ság­ról Márfi Gyu­la ér­sek­kel

Az em­lí­tett té­má­ról tart elő­adást a veszp­ré­mi fő­pász­tor a Fe­je­de­lem­as­­szony­ok és val­lás­sza­bad­ság Er­dély­ben cí­mű ki­ál­lí­tás­hoz kap­cso­ló­dó elő­adás-so­ro­zat be­fe­je­zé­se­ként a veszp­ré­mi Szaléziánumban au­gusz­tus 13-án. Az ál­lam és az egy­ház vi­szo­nya bo­nyo­lult ké­pet mu­tat a tör­té­ne­lem fo­lya­mán. Mi­köz­ben két kü­lön va­ló­ság­ról be­szél­he­tünk, az ál­lam és az egy­ház éle­te szá­mos pon­ton ta­lál­ko­zik és kap­cso­ló­dik egy­más­hoz. Márfi Gyu­la ér­sek a tör­té­nel­mi ta­nul­sá­gok mel­lett a je­len­le­gi ma­gyar, il­let­ve eu­ró­pai hely­ze­tet is elem­zi, s rá­vi­lá­gít ar­ra, hogy a ki­egyen­sú­lyo­zott vi­szony meg­te­rem­té­sé­ben mek­ko­ra sze­rep jut az úgy­ne­ve­zett em­be­ri té­nye­ző­nek.

A tör­té­ne­lem egyes kor­sza­ka­i­ban a föl­di ha­ta­lom gya­kor­lói úgy vi­sel­ked­tek, mint­ha ha­tal­muk­ban az is­te­ni ura­lom nyil­vá­nul­na meg. A ke­resz­tény­ség ese­té­ben ho­gyan ala­kult ez a vi­szony?

Odilo Scherer brazil bíboros a kultúrák találkozásáról

A brazíliai tüntetések jó célja Abban a hotelben várom őt, ahol az ifjúsági világtalálkozó idejére megszállt. Éppen a katekézisről érkezik. Hallottam már róla, hogy közvetlen, szeret beszélgetni, ismerkedni, s azt is, hogy amikor néhány éve – a Shalom közösség magyarországi szolgálatának indulásakor – hazánkban járt, szívesen fényképezkedett az utcán olyan emberekkel is, akiket alig valamivel korábban ismert meg. Odilo Scherer bíboros, Sāo Paulo érseke engem is mosolyogva fogad.

Az új evangelizáció útjai

Az elmúlt hetekben a személyes tanúságtételről volt szó rovatunkban. Így jutottam el saját megtéréstörténetem megosztásához, amelynek folytatása itt következik.

A beszélgetésnek, melynek során művészettörténet szakos barátom tanúságot tett nekem Jézus Krisztusba vetett új keletű hitéről a bölcsészkar büféjében, egészen távolra mutató következményei lettek. Magam is meglepődtem, mennyire magától értetődő volt minden szava, amellyel elém tárta az evangélium igazságát: Istennel a Jézus Krisztusba vetett hit által lehet találkozni, s ez a találkozás itt és most reális lehetőség. Attól féltem ugyanis, hogy ha valaki megmutatná is nekem az igazságot, akkor sem ismerném fel a számos más lehetőség között. Annyi vallás van, sok millió követővel – hogyan is tudnám kiválasztani közülük az igaz utat? (Akkor még nem ismertem Szent János apostol tanítását arról, hogy az Igazság ragyog, megvilágosít és meggyőz a Szentlélek erejével, sem Szent Pálét arról, hogy Isten ereje lép működésbe ott, ahol a megfeszített Krisztust hirdetik.)

A hazai felsőoktatásban jelentős átalakítások vannak folyamatban, amelyek a minőségi képzést, a felsőoktatás szerkezetének racionalizálását, letisztult és jól rendezett – az egyes intézmények egyediségét kifejező – szakkínálat kialakítását, nem utolsósorban pedig a hallgatói igényeket tartják szem előtt. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) – amely az elmúlt évben elnyerte a kiemelt egyetemi státuszt, valamint Információs Technológiai és Bionikai Kara a kutató kari címet – felvételi pontszámai és az ezek alapján a 2013/2014-es akadémiai évre felvett hallgatók létszáma ismét jól alakult.

Szent Annát (július 26-án, a szent halálának feltételezett napján) minden évben külön megünneplik a Veszprémi főegyházmegyében. Jézus Krisztus nagyanyja, Szűz Mária édesanyja a főegyházmegye patrónusa Boldog Gizella királyné mellett – s mint Márfi Gyula érsek ezzel kapcsolatban komolyhumorosan megjegyezte: „Mi nők oltalma alatt állunk.” Szent Annát az asszonyok, nagyanyák, betegek, haldoklók patrónájának tartják. Az Anna-napi szentmisét július 26-án délután mutatta be az érsek a székesegyházban, s adott áldást a jelen lévő nagymamákra. A szentmisét koncert követte, majd megnyílt a Szaléziánumban a Szent Anna tiszteletét bemutató kiállítás.

A konyhában látom őt. Amint áll a tűzhely mellett, rádob egy hasáb fát, hogy jobban égjen, s a régimódi sparherden ( a kényszerű történelmi lakhelyen az államosítás után) ide-oda helyezi a fazekakat és a lábasokat. Egyiket közelebb az öntöttvas karikák jelezte tűzközéphez, a másikat távolabb, annak már csak melegen kell maradnia. S a konyha tésztagőzös délelőttje. Hány ilyen délelőtt kövesedett emlékké bennem, valamennyi egyetlen nappá sűrűsödve, egyetlen képpé, amint nagyanyám áll az asztalnál vagy a tűzhely mellett, mintha csak az élet mindenestül odatartozó része lenne, semmi kétely, a mama (így neveztük odahaza) és a konyha egyetlen birodalom, egyetlen lélegzet. S ahogy visszagondolok, sosem lázadtam: a mama miért mindig a konyhában tartózkodik? Ez volt ő, így volt ő.

A pápát szállító – egyébként középkategóriájú autó eltévedt a Rio de Janeiró-i utcákon, letért az előre kijelölt útvonalról, s dugóba került. Ennyi a hír. A dugó azt jelentette mint a légi felvételek tanúsították , hogy amikor az emberek fölismerték a pápát, körülvették az autót, kezüket nyújtották, kisgyermekeiket emelték a lehúzott ablakhoz, a pápa áldását kérve. A kommentátor megjegyezte: rendkívüli megdöbbenés, fejetlenség, pánik és félelem lett úrrá a biztonságiak és egyéb hivatalos nagyságok körében. S még hozzátette: egyetlen ember őrizte meg higgadtságát a váratlan helyzetben, aki mosolyogva fordult a „dugót” okozó emberekhez: Ferenc pápa.