Közelkép

Beszélgetés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorával

Közel nyolcezer hallgatóval kezdte meg az idei tanévet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), amely néhány hónappal ezelőtt kiemelt felsőoktatási intézmény minősítést kapott. „A kormány létrehozott egy olyan egységes rendszert, amely elismeri és támogatja a nemzet szellemi, valamint gazdasági értékeinek megteremtésében és megőrzésében kiemelkedő jelentőséggel bíró intézményi teljesítményt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem ennek az intézményi kiválóságnak egyik letéteményese, ezért érdemes a kiemelt felsőoktatási intézmény minősítésre” – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Szuromi Szabolcs Anzelm rektort először ezzel kapcsolatban kérdeztük.

– Egy évvel korábbi beszélgetésünk során szóba került, hogy a PPKE megpályázta a kiemelt egyetem státuszt. Az akkori remény mára valósággá vált.

– A kiemelt felsőoktatási intézmény területén három kategóriát állított fel az illetékes minisztérium. Az első kategória alapján (a felsőoktatási intézmény több tudományterületen olyan képzési és kutatási kapacitásokkal, tudományos eredményekkel rendelkezik, amelyekre alapozva az intézmény a nemzetstratégiai célok megvalósításában jelentős szerepet tölt be) az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem kapta meg az elismerést.

A cím a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi törvénynek megfelelően nemzetközi szerződés alapján alapított vagy működésében az által szabályozott felsőoktatási intézménynek is adható, ha annak nemzetközi szerepe kiemelkedő. A PPKE ennek alapján nyerte el elsőként ezt a státuszt. A harmadik kategóriába a művészeti intézmények tartoznak.

Egyetemünk széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, három nemzetközi egyetemi hálózatban töltünk be meghatározó helyet, így intézményünk minden olyan minőségi feltételnek megfelel, amelyet a nemzetközi szerződés alapján működő egyetemekre vonatkozóan meghatároztak.

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Az ember erkölcsi lény – nem az erkölcstanórák teszik azzá. Ahogy egészségessé sem az „egészségre neveléstől” válnak a gyerekek: eleve valamilyen többé-kevésbé egészséges vagy egészségtelen életmódot élnek, s az iskolában a különböző órákon csupán elmélyítik bennük az egészséges élet értékének tiszteletét, megtanítják az egészséges életvitelt, óvják őket az egészségre káros hatásoktól. Azaz nem egy idegen létmódot erőltetnek rájuk, hanem az általuk (jó esetben) már ismert és a mindennapjaikban megélt egészséges életmódot segítik reflektáltabbá, tudatosabbá, tudományosabbá tenni.

Murga, a politika és a történelem viharai által megtizedelt falu Magyarország egyik legkisebb települése, mindössze hatvanegy lélek állandó otthona. Ám az itt élők ugyanúgy vágynak értékes és lélekemelő programokra, mint a városok lakói. Éppen ezért az Ars Sacra Fesztiválhoz és a Templomok Éjszakája rendezvényhez kapcsolódva szeptember 14-ére a falu mindkét templomába és a művelődési házba is színvonalas programokat szerveztek a Murgai Faluépítők és Hagyományőrzők Egyesületének tagjai. Az érdeklődők komolyzenei koncerteken, művészeti kiállításokon, közös filmnézésen vehettek részt.

B. M.

A recski büntetőtábor megszűnésének 60. évfordulójára

Ma sincs még hivatalos névsoruk azoknak az internáltaknak, akiket 1950 júliusa és 1953 szeptembere között tartottak fogva az ÁVH recski munkatáborában. A „nemkívánatos személyek” vagy „fasiszta reakciósok” maximális létszáma ezerháromszáz–ezerhatszáz fő között mozgott a titkos, mindentől elzárt magyar Gulagon, ahol kegyetlen volt a bánásmód, s ahol az őröknek nem kellett elszámolniuk foglyaikkal. A fogva tartásnak az volt a célja, hogy gyér élelmezés mellett, a kőbányában végzett napi tíz-tizenkét órás kemény munka hatására elpusztuljanak az emberek. Akinek nem volt valamilyen vallási, nemzeti vagy a „csak azért is” indulat tüzelte belső tartása, az rendszerint nem élte túl a recski megpróbáltatásokat.

1951 februárjától ugyancsak az ÁVH „kezelésében nyitotta meg kapuit” a tiszalöki, majd a kazincbarcikai, a bernátkúti és a sajóbábonyi tábor.

A Mátra hegység recski völgyre néző északi oldalán kanyargó úton közeledem az egykori tábor helyén kialakított nemzeti emlékhely felé. A fák között napsugarak és egy tárogató hangja szűrődik át. A fájdalmas dallam emlékeztet a halálba küldött, megkínzott, megnyomorított rabokra, akik közül ma már csak tizennyolcan élnek. A még járóképes idős emberek közül néhányan személyesen is részt vettek a tábor felszámolásának hatvanadik évfordulójára rendezett megemlékezésen.

A projektmódszer alkalmazása – a hittanoktatásban is

Ma már egyre több olyan eljárást alkalmaznak idehaza is az oktatásban, amely eltér a hagyományos – a tanár beszél, a diák pedig hallgatja – formától. Ezek közé tartozik a projekt- vagy más néven aktív tanulás módszere. Rivasz-Tóth Kinga pedagógust, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatóhelyettesét – aki szeptember 20-án a Jezsuita Sziget programsorozat keretében tart előadást e témában – a módszer részleteiről kérdeztük.

– Ezt a módszert azért hívhatjuk aktív tanulásnak, mert a diák nem csupán passzív befogadója, hanem cselekvő részese is a tanulási folyamatnak. Egyrészt irányító szerepe van, másrészt együtt is kell működnie a társaival. Ebben az esetben a tanár sem úgy van jelen a tanulók között, mint aki egyedüli birtokosa annak a tudásnak, melyet át kell adnia. A diák tehát irányítója és együttműködője a folyamatnak.

Szeptember 3-án ünnepeltük báró Eötvös József születésének kétszázadik évfordulóját. Személye több szempontból is igényt tarthat figyelmünkre. Íróként, pedagógusként, szerkesztőként, politikusként és családapaként is példaértékű szellemi és lelki örökséget hagyott hátra. Hite, meggyőződéses vallásossága már saját korában is vitán felül állt, de az egyházhoz tartozásának kérdése megosztotta a kortársakat és az utókort is. Egy évforduló, egy könyv, egy konferencia, de sokkal inkább az iránta érzett tisztelet íratja le velem ezeket a sorokat, amelyekkel igyekszem egyberendezni életének azokat a mozzanatait, amelyek katolicizmusának valóságos, élő mivoltára utalnak.

Az Olvasó írja

Nagy tisztelettel és szeretettel emlékezem arra a példaképre, aki 1929-től huszonegy éven át volt a Toldy Ferenc Gimnázium hittanára, és aki 1950 februárjáig, a hit- és erkölcstan betiltásáig fáradozott az ifjúság nevelésén.

Petró László hittanár, pápai kamarás, a Katolikus Hitoktatók és Hittanárok Egyesületének ügyvezető alelnöke, a Katolikus Nevelés című folyóirat felelős szerkesztője és kiadója, a tanügyi tanács tagja, tudományos cikkek írója, a Toldy Ferenc Gimnázium 11. számú Bocskai cserkészcsapatának tisztje, a Mária Kongregáció szervezője és vezetője 1934-től 1950-ig az óbudai Irgalomház (Budapest III., San Marco u. 50.) bentlakásos lelkésze is volt.

Az elmúlt napokban két érdekes hírt is közzétettek a nyugati távirati irodák, ám hozzánk, a kies Pannónia lakóihoz csak az egyik jutott el. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államok egyik katolikus egyetemének klinikáján azért bocsátottak el állásából egy magyar orvost, mert heteroszexuális: körülötte kivétel nélkül homoszexuális férfiak dolgoztak, akik egyáltalán nem nézték jó szemmel a „más” hajlamú kollégát. Az így megüresedett állást azonnal be is töltötték – egy alacsonyabb képzettségű, de természetesen homoszexuális orvossal. Ismétlem, ezt a hírt a magyar sajtó készségesen átvette, hiszen a visszataszító eset egy katolikus alapítású egyetemen történt, fölöttébb sajnálatos módon. Hazánkban csak a rossz hír lehet hír, mondhatni a rossz hír a jó hír – pláne akkor, ha egy papot vagy általában a katolikusokat is bele lehet keverni.