Közelkép

Ökumenikus diákfilmszemle

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Katolikus Pedagógiai, Szervezési és Továbbképzési Intézet, valamint a budapesti Piarista Gimnázium a katolikus, a református és az evangélikus általános és középiskolák diákjai számára meghirdeti a harmadik országos filmszemléjét.

Két korcsoport indulhat a díjakért: várják az 5–8. évfolyamon és a 9–13. évfolyamon tanulók filmjeit. Egy alkotó vagy alkotócsoport legfeljebb három filmmel pályázhat, egy iskolából több csoport is indulhat.

Teremtésvédelem

Miközben Észak-Amerikában január első felében rendkívüli sűrű hóeséssel nehezített, zord időjárás tombolt, addig Európában enyhe idők jártak. December második felében Nyugat-Európán ugyan többször végigsöpörtek kemény téli viharok, de Közép-Európába addigra még nem érkezett el az igazi arcát mutató tél. Amíg Kanadában és az USA-ban majd százkilencvenmillió embert érintett a rekordokat döntögető január eleji hideg, addig itthon a rendkívüli meleg miatt kongatták a vészharangot. Az Egyesült Államokban attól tartottak, hogy a hideg délen kárt tehet a narancsültetvényekben és esetleg még az őszi búzában is, hazánkban pedig az idő előtt ébredő természet miatt aggódtak (talán még túl korán) a szakemberek.

„Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” Bár Jézus szavai a végítéletre vonatkoznak, hányszor gondolunk rájuk úgy, mintha a saját halálunk órájáról szólnának. Mindig azt gondoltam, jó az embernek, hogy nem tudja, mikor és hogyan hal meg, mert az életét görcsössé, zavarttá tenné a visszaszámlálás és az elmúlástól való állandó félelem. Éppen eleget rettegünk mi e nélkül is magunk és szeretteink miatt. Aztán vannak olyan tragikus pillanatok, amikor az orvos, tudásának, tapasztalatának köszönhetően és a betegség fajtája, a kórokozó agresszivitása, valamint a beteg állapota alapján meg tudja mondani, hogy nagyjából mennyi, milyen kevés idő lehet hátra. Hogyan is beszélhet erről, aki nem élte át, milyen nehezen elviselhető súly és hatalmas kereszt ez annak, aki megkapja?

Képzés fesztiválmisszióban részt vevő fiatalok számára

A Közös Pont sátor csapatának a 2000-es indulás óta jó néhány keresztény fiatal tagja volt már, akik a hazai ifjúsági fesztiválokon az életről, az egyházról, az anyagi és az anyagon túli világról beszélgetnek a sátorba betévedő vagy éppen tudatosan belépő fiatalokkal. A fesztiválmisszió tagjai idén a Fishing on Orfűn, a Volt Fesztiválon, a Hegyalja Fesztiválon és a Szegedi Ifjúsági Napokon is szolgálnak majd. Az eseményekre hétvégi képzésekkel készülnek. Kárpáti Máriát, az egyik szervezőt kérdeztük tapasztalatairól és a felkészülésről.

– Miből áll a képzés?

– A nyári fesztiválmissziót minden évben három hétvégi képzés előzi meg. Ezeken az alkalmakon az ismerkedésre, a csapatépítésre, a közös imában való felkészülésre, egymás felekezeteinek megismerésére fektetjük a hangsúlyt. A lel¬ki¬gondozás alapjainak elsajátításával, helyzetgyakorlatokkal, játékokkal és beszélgetésekkel készülünk arra, hogy a fesztiválokon meg tudjuk szólítani a fiatalokat, és párbeszédet tudjunk kezdeményezni velük.

Az új evangelizáció útjai

Amikor Isten kezdeményezésére valami új születik, gyakran rácsodálkozunk „a körülmények furcsa egybeesésére”. Amikor a kilencvenes évek közepén néhányunk számára mindennél fontosabbá vált az evangelizáció ügye, s lázasan kutattuk a misszió módszereit és lehetőségeit, nos, éppen akkoriban jutottak el Magyarországra a távoli Mexikóból Pepe Prado Floresnek, a Szent András Evangelizációs Iskola alapítójának tanításai, s néhány év múlva személyesen is köszönthettük őt hazánkban. A kedves, mosolygós, joviális hatvanas úr szelíd külseje ellenére valódi világfelforgató tevékenységet végez, ahogyan a misszió nevében forradalmasítani akarja közösségeinket. Tanítása a legjobbkor érkezett hozzánk. Pontosan azt kaptuk, amire szükségünk volt, méghozzá világszínvonalon: a kérügmatikus evangelizáció és a missziós közösség felépítésének gyakorlati szempontjait tőle sajátítottuk el.

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Napjainkban a szabados szexuális életet élők, az adócsalást, sőt, a terrorcselekményt elkövetők is nemegyszer hivatkoznak a lelkiismereti szabadságra, a meggyőződésre. De vajon „szent tehén”-e a belső meggyőződés? Mit jelent pontosan a lelkiismeret méltósága?

A lelkiismeret biztos hangját az embernek követnie kell. Ezt hívjuk lelkiismereti szabadságnak, amely alapvető emberi jogként bekerült az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába (18. pont), de szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartájában, és az egyház is beszél róla. Lényegében kétféle jogot értünk alatta:
A lelkiismereti (vagy gondolati) szabadság „befelé” azt jelenti: nem kényszeríthetnek arra, hogy a lelkiismeretem ellen cselekedjek. Azaz egy nézetet, eszmét nem lehet ráerőltetni a másik emberre. Még ha valaki fizikailag rávehető is egy tettre (például kényszervallatás, pszichés nyomás hatására), a belső beleegyezése nem erőszakolható ki. (Az ilyen, kikényszerített tettekben az ember nincs is teljesen jelen, a felelőssége is más megítélés alá esik.) A lelkiismereti szabadság tehát befelé korlátlanul igaz: semmit sem vihetnek be a lelkiismeretembe, amit nem akarok. Ez a lelkiismeret kitüntetettsége és terhe. Innen ered aztán a szabad vallásgyakorlás, a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság is.

Rescue 24 – a Baptista Szeretetszolgálat speciális mentőcsapata

A híradások révén szinte azonnal értesülhetünk arról, ha a világ valamely pontján katasztrófa történik. Nézzük a képsorokat, elmormolunk egy imát a szenvedőkért, és hálát adunk azért, hogy nem velünk vagy szeretteinkkel történik mindaz, amit látunk. Mielőtt nyugovóra térünk, jól megnézzük otthonunk ismerős és biztonságot nyújtó falait, miközben nem kívánkozunk olyan helyre, amelyet elöntött az ár vagy letarolt egy földrengés. Ám szerencsére nem mindenki gondolkozik így. Élnek közöttünk olyan hétköznapi hősök, akik vállalva az embert próbáló kihívásokat, segíteni akarnak a rászorulóknak, és elindulnak oda, ahonnan más menekül. Pavelcze Lászlóval, a Baptista Szeretetszolgálat veszélyhelyzet-kezelési igazgatójával beszélgettünk a segélyszervezetről és a Rescue 24 elnevezésű speciális mentőcsoport munkájáról.

– A Baptista Szeretetszolgálat talán sokak fejében egyet jelent a speciális mentőkkel…

– Igen, és ennek a vélekedésnek megvannak az árnyoldalai is. Gyakran nekem szegezik a kérdést, hogy miért utazunk külföldre segíteni, amikor itthon is akad elég rászoruló ember. Látni kell, hogy a mi speciális csoportunk, a Rescue 24 csupán egy szelete a szervezetünknek. A Baptista Szeretetszolgálaton belül idehaza működik utcai megkereső szolgálat, vannak köztünk, akik hajléktalanoknak, drogfüggőknek segítenek, sok munkatársunk segélyezési feladatokat lát el, oktatási intézményeket tartunk fenn, és a Fogadj örökbe mozgalom ismert itthon és külföldön is. Mindenkin igyekszünk segíteni, aki bajban van. Ezek a vállalásaink azonban sokkal kisebb sajtónyilvánosságot kapnak. A média elsősorban a katasztrófákkal kapcsolatos híradásokban említi a szeretetszolgálatot, egyszerűen azért, mert a mai világban a katasztrófáknak van hírértékük.

Steinbach József a vegyes házasságban élők nehézségeiről és a fiatalok megszólításáról

Egyházainknak a protokolláris eseményeken túl, a mindennapokban is egyre inkább keresniük kell a keresztény egység megélésének alkalmait – hangsúlyozza Steinbach József, a dunántúli református egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke.

– Pápán beszélgetünk, ahová mindig családias érzésekkel jövök, mert apai dédapám, Kis József esperes a XX. század első évtizedeiben a helyi kálvinista gyülekezet lelkésze, a templom építésének pedig legfőbb szorgalmazója volt. Én édesanyám révén katolikus lettem, de mindkét hagyományt a magaménak érzem. Sokan vannak még így Magyarországon, és az ilyen, kettős vagy többes felekezeti kötődésű emberek számára különösen fájdalmas a kereszténység megosztottsága. Sokszor még olyan benyomásuk is lehet, mintha az egyházaik a kereszténységük fokmérőjeként kezelnék, hogy „eléggé” reformátusok vagy katolikusok-e. Ön püspökként mit tehet annak érdekében, hogy az egység tudata erősödjön, és ne a különbözőségé?

– Pontosan értem, miről beszél, mivel édesapám katolikus volt, és Herenden, ahol nevelkedtem, nem is volt más templom, csak katolikus. Így az öcsém meg én – mivel mi reformátusok lettünk – gyerekként a szomszéd településre, Szentgálra jártunk át istentiszteletre. De Herenden az édesapánkkal rendszeresen részt vettünk misén is, így az első istenélményeim a herendi templomhoz fűződnek. A szüleim szeretetben és hitben neveltek bennünket; abból, hogy vegyes házasságban éltek, semmilyen feszültség nem háramlott ránk, pedig az apai nagymamám számára nagy feladat volt feldolgozni, hogy az unokái nem katolikusok.