Azokban az években azonban másokkal is találkoztunk, akik szintén új dolgokra nyitották fel a szemeinket. 1995 őszén érkezett Magyarországra Peter Herbeck, az amerikai székhelyű katolikus missziós szervezet, a Ralph Martin által vezetett Renewal Ministries képviseletében. Tervük az volt, hogy a hajdan elzárt keleti blokk országaiban segítsék a katolikus egyház missziójának kibontakozását. Ennek érdekében azokban az években már nagy találkozókat tartottak Litvániában, Lengyelországban és Szlovákiában. Amikor Peter testvérünk betoppant az azóta leégett Budapest Sportcsarnokba, és látta az ott együtt imádkozó közel tízezer testvért a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás IV. Országos Találkozóján, bizonyára megérezte, hogy az idő nálunk is megérett a határozottabb missziós fellépésre. Ekkor volt alkalmunk megismerkedni vele, és váltunk lassanként munkatársaivá.
A bontakozó terv szerint tíz nap leforgása alatt Magyarország három nagy¬városában, Miskolcon, Budapesten és Pécsett szerettek volna nagy, sportcsarnokokban lezajló evangelizációs összejöveteleket tartani két éven belül, 1997 májusában. Következő látogatásukkor első dolguk volt, hogy az illetékes püspökök jóváhagyását kérjék. Emlékszem, mennyire aggódtunk, hogy főpásztoraink vajon beleegyezésüket adják-e majd ezeknek a rendhagyó összejöveteleknek a megtartásához. Hatalmas megkönnyebbülésünkre azonban Paskai bíboros úr, Seregély érsek és Mayer megyés püspök atya is örömmel adta áldását, s így megkezdődhetett a másfél éves intenzív előkészítő szakasz. A tengerentúli szervezők látogatásai során a misszió átfogó és egyházias szemléletét sajátíthattuk el, miközben megtanultunk a Szentlélekre hagyatkozva szervezni és szolgálni.
Mit tanultunk tőlük? Azt, hogy szabad, sőt kell nagyot álmodni! Ők ismertették meg velünk II. János Pál hatalmas prófétai vízióját az új evangelizáció korszakáról a nagy pápa enciklikái alapján: „Látom már egy új missziós korszak derengését, amely fényes nappallá lesz és bővelkedik gyümölcsökben, ha minden keresztény nagylelkűen és szentül válaszol korunk felhívására és kihívásaira” (RM 92). „Isten megadja az egyháznak, hogy az emberiség készségesebb legyen az evangéliumi mag befogadására. Úgy vélem, itt az idő, amikor minden egyházi erőt be kell vetni az emberiség új evangelizálására” (RM 3). Szavai óriási erővel hatottak ránk, pontosan a mi törekvéseinket, legbensőbb vágyainkat fejezték ki. Miközben sokan inkább leintettek minket fiatal korunkra és hiányos teológiai ismereteinkre hivatkozva, a pápa szavaival találkozva egyre biztosabbak voltunk abban, hogy jó irányba tartunk. Világos, hogy amit akarunk, minden szokatlansága ellenére a Szentlélek fő sodrába illeszkedik, katolikus út, amit az egyházzal teljes egységben kell és lehet megvalósítani.
Ezzel a lendülettel fogtunk neki az első TŰZ evangelizációk szervezéséhez. Tíz nap alatt három város, több száz szervező és tíz-tizenkétezer ember megmozgatása – mindez szó szerint emberfeletti feladatnak tűnt. De biztosak voltunk abban, hogy amit teszünk, Isten akarata, és hogy „minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23).
(Folytatjuk.)
