Embertárs

Pályázati felhívás fiataloknak

Pályázati felhívás fiataloknak

A pályaműveknek olyan egyházközséget, szervezetet vagy szociális intézményt kell bemutatniuk, amelyek a Szent Család értékrendjét tartják fontosnak, annak szellemében munkálkodnak. Olyan pályaműveket is benyújthatnak, amelyek a Szent Család tiszteletének és ünnepének kialakulását dolgozzák fel, egyházi és egyéb dokumentumokat, prédikációkat, szépirodalmi alkotásokat mutatnak be.
A pályázatra a fent említett témában lehet beküldeni 20–25 ezer karakter terjedelmű esszét vagy 10–15 perc időtartamú kisfilmet, illetve a Szent Család témaköréhez kapcsolódó, kisebb méretű képzőművészeti alkotást (ez utóbbi alkotásoknak első körben a fotóit kell beküldeni). A versenyre 15–25 éves fiatalok pályázhatnak egyénileg vagy csoportosan.
A pályamunkákat április 23-ig jeligével ellátva, e-mail csatolmányaként kell megküldeni az avkf@avkf.hu, másolatban pedig a tanul­manyi­osztaly@gyhf.hu e-mail-címre. A levélben fel kell tüntetni a pályázó nevét, életkorát, e-mail-, illetve telefonos elérhetőségét és postai címét.
A pályamunkákat a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola és a Győri Hittudományi Főiskola közös bizottsága bírálja el, és a két intézmény együttesen díjazza. Az eredményhirdetés várható időpontja: 2018. május 8.

Forrás: Győri Hittudományi Főiskola

Gyűjtés a Szent Damján-tábor céljára

Gyűjtés a Szent Damján-tábor céljára

A nyíracsádi egyház­köz­­ségben a nagyböjt egyik kiemelkedő eseménye volt a február 23-i érseki szent liturgia. A Hajdúdorogi Főegyházmegyéhez tartozó település templomában mintegy kétszázötven gö­rög­katolikus hívő imádkozott együtt. A kántori feladatok elvégzését a Nyíracsádon vendégeskedő kispapok segítették. A diakónusi szolgálatot Tóth Lóránt látta el, aki nemrégen részesült az egyházi rend alsó fokozatában. A közösség e szent liturgia perselyadományával támogatja a fogyatékkal élő gyermekek kispapok által szervezett nyári programját, a Szent Damján-tábort: több mint százhatvanötezer forint gyűlt össze erre a célra. Az előreszentelt áldozatok liturgiája után Kocsis Fülöp érsek-metropolita kötetlen beszélgetésen találkozott az egyházközség tagjaival.

Forrás és a fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szent Fausztina-lelkinap Kaposváron

Szent Fausztina-lelkinap Kaposváron

Előző alkalommal a veszteségeinkkel foglalkoztunk, most azzal folytatnám, hogyan közelíthetjük álmainkat a valósághoz – kezdte tanítását a főpásztor. – A tanítványok, akik Jézus után indultak, látták, milyen óriási dolgokat cselekszik: tömegek mozdulnak meg a szavára, halottakat támaszt fel és betegeket gyógyít. Mindent maguk mögött hagyva követték a Mestert, ám minden összeomlott bennük, amikor látták, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ők szerették volna.
Nagycsütörtök és nagypéntek a tanítványokat visszavitte az álmaikból a valóságba. Megmutatta, hogy Jézus küldetésének és személyiségének van egy másik oldala is, amelyet korábban nem ismertek. Ez pedig a gyengeség: Jézus nem védi meg magát, követőit is el lehet kergetni.
A tanítványoknak minden álmuk szertefoszlott azon az éjszakán, amikor Jézust elfogták, és nem védte meg magát, sőt, azt sem engedte, hogy mások megvédjék őt. „Mi pedig azt reméltük…” – fogalmazott a két emmauszi tanítvány, akiknek útitársa lett a feltámadott Krisztus. Jézus ugyan beszélt a tanítványainak arról, hogy majd elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad, a környezetéből azonban egyedül a Szűzanya hitte el ezt. A tanítványok nem. Éppen ezért egyedül Mária bírta ki az összeomlást, azt, hogy nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy remélték azt – mondta Varga László püspök.
Jean Vanier úgy fogalmazott, Mária azért bírta ki ezt a fájdalmat, mert ő ismerte a gyenge Krisztust, a csecsemőt, aki rá van utalva a szeretetére. Fiáról alkotott képében nemcsak az a Jézus volt benne, aki a hatalmas Isten fia és csodákat tesz, hanem a gyenge, a törékeny, kiszolgáltatott, sebezhető Krisztus is. Ezért amikor Jézust elfogták, és a tanítványok is szétszaladtak, amikor Péter esküvel megtagadta mesterét, egyedül Mária volt az, aki szó nélkül végig tudta kísérni Jézust a keresztúton.
Mária hitt a feltámadásban. Elviselte a kudarcot, mert Jézus szájából nemcsak azt hallotta meg, hogy elfogják és megölik majd, hanem azt is, hogy harmadnapra feltámad. Ennek a feltámadásnak a hitében kellene szemlélnünk az életünkben azokat a helyzeteket, amelyek kudarcot, csalódást jelentenek számunkra – hangsúlyozta Varga László.
A főpásztor gondolatai után szentségimádáson vettek részt a jelenlévők, majd az irgalmasság rózsafüzérének imádságát követően szentmisével zárták a programot.
Márciusban az önkéntesek lelkinapja elmarad, a következő találkozók március 9-én, valamint március 23-án lesznek.
A Szent Fausztina Irgalmasság Háza a szegénygondozást, az ifjúságsegítést, a betegek, illetve lelki gondokkal küzdők megsegítését szolgáló szociális program a Kaposvári Egyházmegyében.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Vajon demokrácia van a mennyországban?

Vajon demokrácia van a mennyországban?

Fotó: Merényi Zita

 

A budapesti Zappa Caféban rendezték meg február 27-én a „Szólj be a papnak” beszélgetéssorozat következő alkalmát. Ezúttal Gombkötő Beáta evangélikus lelkésznő, Fábry Kornél római katolikus pap és Boros Dávid baptista lelkipásztor várta a „beszólásokat”, és válaszolt a kérdésekre. Az est során a résztvevők mikrofont ragadva, közvetlenül, vagy kérdésüket papírra vetve, névtelenül is megszólíthatták a három válaszadót. Kereszténység, politika, közélet – ez volt a beszélgetés témája. A sorozat célja, hogy az érdeklődők olyan kérdésekre is választ kaphassanak, amelyeket máskor nem mernek, vagy nem tudnak feltenni a lelkipásztoroknak.
Az első kérdés arra vonatkozott, vajon demokrácia van-e a mennyországban. Fábry Kornél válaszában leszögezte: ő még nem járt ott, de földi életében afelé törekszik. Majd hozzátette: szerinte a mennyek országában nem demokrácia van, hanem teokrácia, s mivel Isten maga a szeretet, így ott a szeretet uralkodik. Boros Dávid baptista lelkipásztor édesapja egy mondását idézte: a demokrácia csupán a vezetők megválasztásáig tart.
A számtalan kérdés között előkerült az is, hogy az egyházak papjai, lelkipásztorai politizálhatnak-e a szószékről. Vajon az egyházak vezetői megmondják-e a lelkészeknek, hogy miről beszéljenek? A válaszokból kiderült, hogy van, aki a lelkészi munkáját is otthagyná, ha nem szólhatna szabadon. Más azt hangsúlyozta, hogy a lelkipásztor feladata az igehirdetés, a napi szentlecke, az olvasmány és az evangélium kifejtése, illetve a tanítás.
Felmerült az államvallás és a korrupció kérdése, valamint a diktatúra és a vallás közötti ellentét témája is. A beszélgetés résztvevői azt vizsgálták, szerepet vállalhat-e a politikában olyan személy, akire a hívek lelkipásztori ellátását bízták. A baptista lelkipásztor válaszából kiderült, hogy az ő egyháza nem támogatja ezt. Fábry Kornél hangsúlyozta, hogy a Katolikus Egyház kimondottan tiltja a papjainak, hogy bármely párt tagjai legyenek. Az Evangélikus Egyház lelkészei közül viszont már többen is politizáltak a jobb-, illetve a baloldalon. Gombkötő Beáta ugyanakkor hangsúlyozta: annak, aki öt éven át nem végez lelkipásztori munkát, több vizsgát is újra le kell tennie ahhoz, hogy ismét egy közösség lelkésze lehessen.
A kérdések között elhangzottak a következők is: Miként élik meg a katolikusok, hogy sokan mást gondolnak a migrációról, mint Ferenc pápa? Jó-e, ha a Katolikus Egyház megpróbál kompromisszumot kötni a Kínai Népköztársasággal? Miként valósult meg hazánkban az egyház és az állam szétválasztása? Utóbbi kérdéssel kapcsolatban a válaszadók hangsúlyozták: az állam nem kegyet gyakorol, amikor bizonyos fel­adatokra pénzt ad az egyházaknak, hiszen például az oktatás, az egészségügy vagy a szociális ellátás terén az egyházak az állami feladatok egy részét vállalják magukra, így minden állampolgár érdekében végzik a tevékenységüket. Az állam által nyújtott anyagi támogatással kapcsolatban felmerült az a kérdés is, hogy vajon a hatalom kér-e, illetve várhat-e bármilyen „ellenszolgáltatást” a támogatása fejében. Mindhárom felekezet képviselőjének válasza az egyértelmű nem volt. Az evangélikus lelkésznő az állami támogatások jelenlegi elosztásával kapcsolatban megjegyezte, hogy az evangélikusok a többi felekezethez képest jóval kisebb összeget kaptak. Hozzátette: ennek oka talán az lehet, hogy egyháza püspökei némi kritikával illették a kormányt.
Napi politikai kérdések is előkerültek a beszélgetés során. Kire kell, kire lehet szavazni a közelgő választásokon? Vajon a papok, a lelkipásztorok elmennek-e szavazni? A meghívott vendégek mindannyian egyetértettek abban, hogy olyan személyek méltók a bizalmunkra, akik tiszteletben tartják az egyházak által képviselt értékeket. Ezzel kapcsolatban nyomban felvetődött egy újabb kérdés: Mit lehet kezdeni azokkal a politikusokkal, akik a kereszténységre hivatkozva csábítják magukhoz a választókat, ám cselekedeteik nincsenek összhangban a jézusi szeretetparanccsal?
Nagy gondot jelent, hogy Jézus nem indul a választásokon – jegyezte meg viccesen Fábry Kornél. Majd arra figyelmeztetett, a választónak arra a személyre, illetve pártra kell voksolnia, aki vagy amely valóban azokat az értékeket képviseli, amelyek a legközelebb állnak a krisztusi tanításhoz.
Nekünk, az egyház tagjainak ezen értékek mentén kell keresnünk a jövő útját. Ha egy-egy politikus – szavazatszerzés érdekében – felhasználja kampányában a keresztény vagy a katolikus szót, az ellen nemigen tehetünk semmit. Ám bölcsnek kell lennünk, és felismerünk a hazug gondolatokat, tetteket – figyelmeztetett a katolikus lelki­pásztor. Hozzátette: ha egy ilyen politikus belépne hozzá a gyóntatófülkébe, akkor minden bizonnyal megfeddné, hiszen gyónáskor a pap az irgalmas Atyát képviseli, de bírói szerepe is van.
Az iszlám európai jelenléte, a migráció kérdése is terítékre került. A válaszadók egyet­értettek abban, hogy Európa gyökerei meggyengültek, így nagyobb teret nyerhet az iszlám. Hozzátették: magunkat kell megerősítenünk ahhoz, hogy belássuk, nem csupán „idegenben” lehet missziós tevékenységet végezni. A kontinensünkre érkezőknek is felmutathatjuk hitünk értékeit.
Mivel a meghívott lelkipásztorok az idő szűke miatt nem tudtak foglalkozni az előzetesen írásban feltett kérdések mindegyikével, ezért ígéretet tettek arra, hogy a „Szólj be a papnak” beszélgetéssorozat honlapján folytatják majd a válaszadást. Érdemes tehát felkeresni a weboldalt, illetve tájékozódni a következő beszélgetés helyszínéről és időpontjáról.

Mentorprogramot indítottak Sátoraljaújhelyen a piaristák

Mentorprogramot indítottak Sátoraljaújhelyen a piaristák

A sátoraljaújhelyi piarista rendház Csillogó szemek című pályamunkájával sikeresen pályázott a Bari Shej – Fátă Máré – Nagy Lány elnevezésű európai uniós pályázaton. Programjukban vállalták, hogy húsz, többségében roma származású középiskolás lányt mentorálnak a jövő év végéig annak érdekében, hogy a diákok ne maradjanak ki az iskolából, és szakmához vagy érettségihez jussanak.
Február 28-án, a projekt nyitórendezvényén Szabó László sátoraljaújhelyi piarista szerzetes, a projekt vezetője elmondta, a diákokat a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település három középiskolájából választják ki. A munkát az iskolákban tanító nyolc mentorral végzik. A programnak része a személyes kísérés, a rendszeres családlátogatás, a kapcsolattartás a szülői házzal, illetve egy nyári tábor is. A lányok havonta természetbeni támogatásban is részesülnek.
A nyitórendezvényen ünnepi beszédet mondott Schanda Tamás János európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár, Langerné Victor ­Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár és Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő. Szabó László piarista szerzetes a programot bemutatva elmondta, hogy e tevékenység szervesen illeszkedik piarista küldetéshez: olyan fiatalokat szólítanak meg, akikre a rendalapító, Kalazanci Szent József is felfigyelt volna; akiknek szociális hátterük, szűkös lehetőségeik miatt segítségre van szükségük ahhoz, hogy sikeresen elvégezzék az iskolájukat, és ezzel megalapozzák szép emberi életüket.
A rendezvény zárásaként a Csillogó szemek programban részt vevő intézmények munkatársai mutatták be saját szervezetük tevékenységeit.

Forrás és fotó: Szathmáry Melinda/Piarista.hu

Újra nyitva a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika

Újra nyitva a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika

Fotó: Custodia.org

 

Katolikus részről Francesco Patton szentföldi kusztos, görög ortodox részről III. Teofil pátriárka, örmény részről pedig Nourhan Manougian pátriárka február 25-én közleményt adtak ki, amelyben azt írták, „aggodalommal figyelik az egyházak és a szentföldi keresztény közösség ellen folytatott módszeres kampányt, amellyel a jeruzsálemi városháza súlyosan megsérti a status quót”. Tiltakozásul bizonytalan időre bezárták a Szent Sír-bazilikát.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök február 27-én tett lépéseket a Jeruzsálemben kialakult válság megoldására. Válaszul a három keresztény egyházi vezető újra megnyitotta a bazilikát.
A miniszterelnöki iroda közleménye szerint a kormányfő és Nir Barkat, Jeruzsálem polgármestere most megállapodtak abban, hogy Cahi Hanegbi regionális együttműködésért felelős miniszter – a legnagyobb jobbközép politikai párt, a Likud tagja – vezetésével létrehoznak egy munkacsoportot, amelyben valamennyi érintett párt képviselteti magát. A testület feladata, hogy megoldási javaslatot készítsen a nem istentiszteleti helyként működő egyházi tulajdonú ingatlanok önkormányzati adózásával kapcsolatban.
„Izrael büszke arra, hogy az egyetlen ország a Közel-Keleten, ahol a keresztények és minden más vallás hívei teljes vallásszabadságot élveznek. Izrael egy virágzó keresztény közösség otthona, és örömmel látja a világ minden tájáról érkező keresztény barátait” – olvasható a miniszterelnöki iroda közleményében.
Az egyházi vezetők válaszukban így fogalmaztak: „Köszönetet mondunk Istennek a Netanjahu izraeli miniszterelnök által kiadott nyilatkozatért, és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik fáradhatatlanul dolgoznak a keresztények megmaradásáért Jeruzsálemben, és védelmezik a status quót. A miniszter­elnök konstruktív fellépése után az egyházak várják, hogy együtt munkálkodjanak Hanegbi miniszterrel és mind­azokkal, akik szeretik Jeruzsálemet, annak érdekében, hogy szent városunk – ahol a keresztények továbbra is kihívásokkal néznek szembe – olyan hely maradjon, ahol a három monoteista vallás együtt élhet és gyarapodhat.”

Forrás: The Tablet
Fordította: Szalontai Anikó

Reform és megtérés

Reform és megtérés

Fotó: Merényi Zita

 

Március 3-án a januári jellegű időjárással dacolva már március 15-e hangulatát elővételezte a dómban és környékén széles körű összefogással megvalósult árvízi emléknap, amelynek a plébánia és Kondé ­Lajos plébános volt a házigazdája. A napot Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök nyitotta meg, és a zárómisét is ő mondta.
Szeged valóságos hómező, amikor megérkezünk. Még a járdán is halmokban áll a hó, a köztük lévő járatokban rójuk utunkat a vonatállomástól a dóm felé. Ez sarkvidéki túrát idéz számomra egy remélt kutatóállomás felé. A Dóm térre érkezve, ha lehet, még drámaibb összkép fogad. Mintha az egykori árvíz vízmennyisége ezúttal is a térre tört volna, csak most hó formájában. Az eltakarításával nem is próbálkoztak, csak a templomlépcsőket tisztogatták le bizonyos pontokon – ahol nem, ott akár szánkóval is le lehetne csúszni. Síruhás cserkészek ezt szánkó nélkül is nagy kedvvel gyakorolják. Hóban hempergő kislányt és szánkózókat is látunk, sőt egy hóemberépítési kísérletnek is szemtanúi leszünk.
A kapu előtti táblán az árvízi emléknap támogatóinak listája: az Európai Unió, a kormány, Botka László polgármester és a városi képviselők, a belvárosi plébánia, a Magyar Cserkészszövetség, a Pick, a Szegedi Paprika és a Lipóti Pékség is hozzájárult a mai nap sikeréhez, vagyis a lehető legszélesebb összefogással valósult meg.
A megnyitási ceremónián meghallgatjuk az emléknapon való részvételre buzdító, Talpra, cserkész kezdetű „árvízi dalt”, amely az otthoni punnyadás helyett a közösségi élményt és a színes programokat ajánlja a fiatalok figyelmébe. Az egyik szervező azt kívánja nekik, hogy a teret és a dómot is érezzék az otthonuknak. Aztán Gyulay Endre püspök következik. Elmeséli, a havazással, az ónos esővel, a hideggel és a csúszós utakkal szembesülve mennyire aggódott a napokban ennek a rendezvénynek a sikeréért. De most, látva, hogy mégis mennyien eljöttek, örömmel nyugtázza, hogy a cserkészek bátrak.
Az árvízi emléknap a bűneinkre figyelmeztet bennünket, folytatja. Az országéira és a személyesekre egy­aránt. Az egykori árvizet sokan fogták fel isteni „kopogtatásként”: bűnbánatot tartottak és fogadalmat tettek. Ebből a fogadalomból született a dóm. A reformkor, a márciusi ifjak jobbat akarása párhuzamba hozható a saját életünkkel: nekünk is állandóan meg kell újulnunk, meg kell térnünk. A nap kezdetén Istenhez fordulunk. Jó, Urunk, hogy áldozatot vársz tőlünk. Irántad való szeretetünket az egymás iránti szeretettel akarjuk bizonyítani.
A cserkészima után újabb gyakorlati tudnivalók hangzanak el. Ezek legfontosabbika, hogy a télies időre való tekintettel nemcsak a téren, hanem több, nagyrészt benti helyszínen fog zajlani a program, a dómon kívül a Somogyi-könyvtárban, a plébánián és a közeli orvosi épületben. A református közösség is bekapcsolódik a programba; a főszervezők egyike, Pap Zsuzsi is református. Idén nem ökumenikus istentiszteletet rendeznek a nap vége felé, hanem istentisztelet és mise egyaránt lesz.
A megnyitó után kivonulunk a térre, a zászlófelvonásra. A kapu mellett szerényen ott álldogál Széchenyi István és Kunszt József kalocsai érsek, azaz Pásztor Gábor és a diakónus ­Lőrincz Dávid, akik alakítják őket. A mai nap „keretmeséje” ugyanis a reformkor és benne a pozsonyi országgyűlés egykori nagy pillanata, amikor Szé­chenyi híres felajánlását tette, és az MTA létrehozását indítványozta.
– Az ország el vagyon maradva – mondja Wesselényi, és a fejletlen úthálózatot meg az árvizeket emlegeti. Széchenyi viszont beszámol angliai tapasztalatairól, ahol már vízzel öblítik az árnyékszéket és „gőzzel fűtik a lovat”. Elmaradottságunk tudatosítása az első lépés a fejlődés útján.

*

Nagy fényképezkedés után szétoszlik a tömeg, megkezdődik a nap programja. Én pedig Blazsev Zsófiával, az esemény kommunikációs vezetőjével beszélgetek. Az ő reformkori szerepénje Bányai Júlia, aki arról nevezetes, hogy a szabadságharc során férfinak adta ki magát, és a századosi rangig vitte. Hiába derült ki később a turpisság, akkorra már annyi érdemet szerzett, hogy maradhatott katona.
Zsófia első éves egyetemista, nemrég került Szegedre. Introvertált személyiségnek mondja magát, ezért különösen nagy kihívás volt számára a szerteágazó, sok szerepléssel járó feladatkör. Október óta készülnek, hónapokat töltöttek ennek az egyetlen napnak a megszervezésével, meséli. A hó azonban alaposan átírta a forgatókönyvet. Ha jó idő lenne, a téren kokárdaalakzatban elhelyezve sátrak állnának, így viszont csak a hó közepébe tehettek le egy óriási kokárdát. A programok jelentős része a kisebb gyerekeket célozza meg, de gondoltak a tizenhat éven felüliekre is: ők társasjátékozhatnak, este pedig teaházba mehetnek a KatHázba.
Néhány méterrel odébb Kondé Lajos plébános, az esemény házigazdája bőszen fényképez. Tizenöt évvel ezelőtt kezdték, meséli; akkor, a dóm hetvenöt éves jubileumán volt az első árvízi emléknap. A cserkészet ma már nemcsak vallásos fiatalokat hív a soraiba, de fontos, hogy közösségélményt ad, hogy szentírási alapú, és imádkozni is megtanít. Keretet nyújt, de a személyes döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Ma sokszor már az is nagy szó, ha sikerül egy fiatalt rávenni, hogy letegye a telefonját, és valami offline-ban vegyen részt.
És itt éppen ez történik. A téren nyilazni, kardozni és bottal vívni lehet, de persze szivacsból vannak a fegyverek. Ha valakinek megérintik a karddal a lábát, meghal, és ki kell állnia a játékból. Elvileg. Egy fiú ugyanis azt mondja, ő „élőhalott”, és tovább kardozik. Népszerű az ostorcsattogtatás, amely nagy meglepetésemre havon is működik. Főző­verseny is zajlik a téren. Az egyik bográcsban csongrádi kubikostarhonya, a következőben pikáns, zöldséges (és mint később kiderül, Egri Leánykával feldobott) lencsefőzelék egri módra, a harmadikban finomfőzelék, a negyedikben csilis bab rotyog. A dómban kitűzőket készítenek, célba dobnak, sörösdoboznyitókra horgásznak és gyertyát öntenek, a plébánián kötelet vernek, linóleumot festenek, fakanál- és zoknibábot készítenek a kisebbek. De Teddy macit gyógyítani, hőmérőzni és bekötözgetni is lehet egy közeli épületben.
A plébános szívélyesen halászlevezni, majd kávézni hív. Amikor kissé felmelegedve visszatérünk a térre, mindenkit felszólítanak, hogy menjen be a dómba a misére, vagy vonuljon át a református templomba istentiszteletre. Mi az ökumené jegyében az istentiszteleten kezdünk. Czagány Gábor egyetemi lelkész megköszöni Istennek, hogy olyan találkozásokra ad lehetőséget, mint ez a mai is. Hogy képes közösségeket összekapcsolni, mint a mai emléknappal a katolikust és a reformátust. A reformkor kapcsán ő is az Istenhez való visszafordulás lehetőségére, az újrakezdésre tereli a szót, mint Gyulay püspök. A bűnbánat szükségességére, az isteni alapokhoz való visszatérésre.
Pár perccel később már újra a dómban vagyunk, és a püspök szavait hallgatjuk a szívünkben otthont kereső Istenről. – Ez a nap – mondja – a tanúságtételről és az elszántságról szólt. Majd amikor a mise után kérdezzük, felidézi azt a régi emlékét, amikor Mádl Ferenc unokáját avatta cserkésszé. A nagypapa át akarta venni a fiúcskától a nehéz táskáját, de ő nagy öntudattal így szólt: „Nem adhatom át, mert cserkész vagyok. Bírnom kell!”

*

– Nemsokára sötétedni fog, és egyre hidegebb van – mondja az egyik szervező fél négy körül. – Ezért a programot most lezárjuk, de az esti teaház azért nem marad el. A főzőversenyt az egriek nyerték a tarjás fehérboros lencsefőzelékkel.
Jankovszki Réka szervező az előző napok kétségeiről számol be. A sok hó láttán attól féltek, végül elmarad az emléknap. De rengeteg munkával egyetlen nap alatt sikerült mindent átszervezni. A zárómisét ugyan ötről kettőre helyezték át, de egyetlen programot sem mondtak vissza, és az utolsó pillanatban új programfüzetet is sikerült nyomtatniuk. Megmentették az emléknapot.
Amikor szedelődzködni kezdünk, már valóban elég hideg van. De nem a szívekben! A tér közepén pici tábortűz ropog, és énekes-táncos, mindenkit megmozgató játék kezdődik, amely a szervezők profizmusáról, eltökéltségéről és a közösség öröméről egyszerre tanúskodik.

Kenyában önkénteskedik a 93 éves nagymama

Kenyában önkénteskedik a 93 éves nagymama

Fotó: Facebook

 

Unokája, Elisa a Facebookon osztotta meg azt a fényképet, amelyen nagymamája botjával és kis piros bőröndjével beszállásra készül a velencei repülőtéren: „Ez az én nagymamám, Irma, egy kilencvenhárom éves fiatal lány, aki ma éjjel Kenyába indult. Nem turistaútra, ahol kiszolgálják és gondoskodással veszik körül, hanem azért, hogy árvaházban élő gyerekekhez látogasson el egy faluba. Megmutatom nektek, mert azt hiszem, mindannyiunknak meg kell őriznünk magunkban egy kis őrültséget ahhoz, hogy ne csak túléljünk, hanem éljünk. Nézzétek csak! Ki lenne képes megállítani? Szeretem!” A poszt néhány óra alatt bejárta a világhálót, és mostanáig nyolcvanezer kedvelést kapott.
Irma szegény családban született, és huszonhat éves volt, amikor három kisgyerekkel özvegyen maradt. Közülük az egyik később meghalt. Éjjel-nappal dolgozott a földeken és egy étteremben, hogy el tudja tartani a gyermekeit.
Most több mint tízezer kilométernyi útra indult, egy kenyai árvaházba. Egy ismerős házaspáron keresztül, amely évente jár önkénteskedni Kenyába, korábban már küldött pénzt az árvaháznak, amikor arra gyűjtöttek, hogy kutat fúrjanak az ott lakók ellátására. Most pedig úgy döntött, nemcsak pénzt küld, hanem a személyes segítségét is felajánlja. Azt mondta a lányának, Graziellának: „Ha velem jössz, odamegyek.” És a lánya vele tartott.
Unokája pedig, aki nyaranta a görög menekülttáborokban segíti a szíriai menekülteket, büszkén osztotta meg a fotót a közösségi oldalon.

Forrás: Il Giornale di Vicenza
Fordította: Thullner Zsuzsanna