A rózsafüzért imádkozók találkozója
Fotó: Lambert Attila

 

A budapesti Rózsafüzér Királynéja-templomban rendezték meg október 6-án a Rózsafüzért Imádkozók IX. Országos Találkozóját. A búcsúi szentmisét Varga László kaposvári megyéspüspök mutatta be.
A szertartás elején Nagy Károly plébános elmondta, hogy a Rózsafüzér Királynéjának országos szentélyébe az ország minden tájáról és a határon túlról is érkeztek zarándokok, hogy hálát adjanak, és együtt ünnepeljenek.
„A rózsafüzér a leghathatósabb közbenjáró ima” – kezdte szentbeszédét Varga László kaposvári megyéspüspök. Az evangéliumban olvashatunk arról a jelenetről, amikor egy bénát engednek le arra a helyre, ahol Jézus tanít (Mk 2,1–5). Ezt az embert Jézus meggyógyítja, társainak hitére való tekintettel. A közbenjáró ima azt jelenti, hogy odavisszük a szükséget szenvedő embert Jézus elé, és hisszük, hogy Isten cselekedni fog.
Amikor megkeresztelkedtünk, az olajjal való megkenés azt is jelképezte, hogy az Egyház felkent bennünket a szellemi harcra. Állandó küzdelem van körülöttünk, nemegyszer közöttünk is, és e szellemi harcban a Szűzanya a segítségünkre van.
Hogyan vívta Jézus a szellemi harcát? Ő nem kereste állandóan a gonoszt, sokkal inkább az volt rá a jellemző, hogy önként és szabadon a mennyei Atya akarata alá helyezte magát. Jézus valóságos ember volt, a gonosz mégsem „talált rajta fogást”. Egyszerűen azért, mert sehol sem tudta megragadni őt. S éppen azért nem, mert döntéseit alárendelte a mennyei Atya szándékainak.
A Szűzanya ugyanígy cselekedett. Állandóan arra vágyott – amit az angyali üdvözletnél ki is mond –, hogy beteljesedjenek rajta Isten szavai. Amikor szellemi harcunkban, a sátán és a gonosz elleni küzdelemben a rózsafüzért imádkozzuk, a Szűzanya segít, hogy életünket a mennyei Atya és Jézus szándékai szerint éljük.
Pál apostol a Filippiekhez írt levelében így fogalmaz: „ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel (…), megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt.” (Fil 2,5–9.)
Ugyanezt tette a Szűzanya is, ő is végigjárta a megaláztatások útját. S nem csak akkor, amikor Fia a földön járt, hiszen a történelem során soha annyit még nem szidtak senkit, mint a Szűzanyát. Neki is megvoltak a maga elképzelései arról, hogy miként szeretne majd élni. Ám amikor megjelent az angyal, elengedte az álmát. Neki is végig kellett járnia az önkiüresítés útját. Amikor Jézusnak szólnak, hogy „anyád és testvéreid kint állnak” (Mt 12,47), a Szűzanya – Jézus első tanítványaként – nem akar mindenáron bemenni, lemond az előjogáról, amely megilletné, mert ő a Messiás édesanyja. Mária később is követte Fiát, végignézte szenvedését, látta agóniáját, mégsem lázadt fel soha.
„Mit jelent az engedelmesség?” – tette fel a kérdést a kaposvári megyéspüspök. Manapság azt gondolják, hogy éretlen, infantilis az, aki engedelmes. Jézus és a Szűzanya élete arra tanít, hogy az engedelmesség önként, szabadon és szeretetből vállalt függés a mennyei Atyától. Képzeljük el azt az Egyházat, amelynek minden tagja megvalósítja az engedelmességnek ezt a teljességét!
Ha rendszeresen imádkozzuk a rózsafüzért, teret adunk a Szentléleknek arra, hogy bennünk is kiformálja a krisztusi lelkületet. A Szűzanya példát adott nekünk ebben. De a szentekre is tekinthetünk, akik kísérnek bennünket, s nem valahol tőlünk távol vannak, hanem egy-egy imával bármikor elérhetjük, mint­egy felhívhatjuk őket telefonon. Mi mindannyian Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk. Ebbe mindenki beletartozik, aki követi Jézus tanítását. Nincs távolság, egység van. Mennyire másként élnénk a hétköznapjainkat, ha így gondolnánk az Egyházra, Jézusra és a Szűzanyára!
A rózsafüzér imádság alázatra hív. Csak a kicsinyek és az alázatosak tudják hálás szívvel imádkozni. Csak ők értik igazán a Szűzanyát, aki maga is ilyen „kicsiny” volt. Aki nagyon okosnak tartja magát, nem tud mit kezdeni a rózsafüzér imádsággal. „Köszönjük meg, hogy szeretetközösségben lehetünk égi édesanyánkkal, Máriával! Beszélgessünk vele gyakran, hallgassuk meg őt! Ehhez nem kell látomás, ez természetes tapasztalatunk lehet. Kövessük a Szűzanyát az alázatosság útján!” – fejezte be szentbeszédét Varga László püspök.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..