Embertárs

Veni Sancte a győri bencés gimnáziumban

Veni Sancte a győri bencés gimnáziumban

Fotó: Kleininger Tamás

 

A tanévnyitó szentmisén Tóth Konstantin OSB iskolaigazgató Szent Benedek reguláját idézve buzdította a diákokat: bármely jó cselekedetbe kezdenek, állhatatos imával előbb Istentől kérjék annak véghezvitelét. Az igazgató Szent Pál nyomán felhívta a figyelmet arra, hogy a gondolkodásmód megújítása által felismerhetővé válik Isten akarata, az, hogy mi kedves, helyes és tökéletes előtte.
Tóth Konstantin a hétköznapi, gyakran monotonnak tűnő iskolai munka keresztjének felvételére biztatta a diákokat. Kiemelte, hogy bár az iskolában igyekeznek a világot még jobban megismerni, közben nagyon fontos, hogy lelkiekben, kereszténységükben, Krisztus követésében is előrehaladjanak: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36)
A szentmise végén Sárai-Szabó Kelemen perjel és Tóth Konstantin a pápa áldását tartalmazó elismerő oklevelet adtak át Szalayné Kürthy Juditnak, a tantestület tagjának. A tanárnő több évtizeden keresztül magas szakmai színvonalon oktatta a bencés diákokat, továbbá önzetlen segítséget nyújtott az egyházközségeknek és a karitatív szervezeteknek.

Forrás és fotó: Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium

Átmenetileg rendeződött a katolikus gimnázium ügye

Átmenetileg rendeződött a katolikus gimnázium ügye

Fotó: MTI

 

„Az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány által meghirdetett tüntetésen 2017. szeptember 6-án, Marosvásárhelyen azt kértük az illetékes hatóságoktól, hogy a törvényes keretek betartásával működhessen egyházi iskolánk. Kifejeztük bizalmunkat, hogy az ország kormánya nem fog elmenni annak a közösségi akaratnak ismételt kinyilvánítása mellett, amely felekezeti, Római Katolikus Teológiai Líceumot kér.
Hétfőn, szeptember 11-én becsengetnek az iskolába. Örvendenünk kell annak, hogy a diákjainknak, akiknek érdeke számunkra is a legfontosabb, lesz hol tanulniuk. De örömünk nem lehet felhőtlen, hiszen – ahogyan a sajtóból értesültünk – ők nem a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum diákjaiként kezdik el a tanévet. Nem az az iskola hívja őket padjaiba, amelyet szabadon választottak. Így jogaik az egyházi és világi törvénykönyv szerint is alapvetően sérültek” – áll a nyilatkozatban.
„Joggal érezzük úgy, hogy kérésünk nem talált meghallgatásra. Csupán a gyerekeink alapvető tanulási joga nem sérült. Sérült azonban a szülők és gyerekek szabad iskolaválasztási joga. Ez a fentiek mellett különösen a cikluskezdő osztályokba való beiratkozást megtiltó és a bíróság által közben érvénytelenített 70/2017-es főtanfelügyelőségi döntés által valósult meg. A 114 szülő összegyűjtött szándéknyilatkozatának figyelembevételére, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceumba akarják íratni gyermekeiket, a minisztérium, illetve a tanfelügyelőség részéről kísérlet sem történt.
Az állami intézmények szakszerűségének hiánya és az emberi jogok semmibevétele vezetett ide, ezért szenved jogfosztottságot Egyházunk, szenvednek gyerekeink, azok szülei, az egész közösség. Még mindig bízunk abban, hogy ez a jogtipró kényszerhelyzet nem tarthat sokáig. A jogi tisztázás folyamatában mi partnerek vagyunk, nem hagyjuk magukra azokat, akik a katolikus iskolát választották. Éppen ezért nyomatékosan kérjük az illetékes hatóságokat, ne tekintsék megoldottnak a helyzetet. Amint már többször is megfogalmaztuk, iskolaépületünkben működnie kell katolikus iskolának. Ha nem működhet, abban az esetben az önkormányzattal kötött bérleti szerződés hatályát veszíti, ami senkinek nem állhat érdekében.
A marosvásárhelyi híveink számtalan formában kinyilvánított akaratának megfelelően nem mondhatunk és nem mondunk le arról, hogy Marosvásárhelyen Római Katolikus Teológiai Líceumunk legyen” – zárul a nyilatkozat.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumot szeptember 8-án a Bolyai Farkas Líceum ernyője alá sorolta a Maros megyei tanfelügyelőség igazgatótanácsa – közölte az Agerpres hírügynökség tájékoztatása alapján az MTI. A Római Katolikus Gimnázium diákjai abban az épületben folytatják tanulmányaikat, ahol eddig is tanultak, de az intézmény adminisztratív szempontból átkerül a Bolyai Farkas Gimnáziumhoz. Ez a helyzet marad érvényben mindaddig, amíg lezárulnak az iskolával kapcsolatos perek. Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport szóvivője az MTI-nek elmondta: a kialakult helyzetben kielégítőnek találják a megoldást. Így lehetőség nyílik arra, hogy immár minden részletre odafigyelve újra létrehozzák a római katolikus iskolát, és a következő tanévtől minden a helyére kerüljön.
„Nem tölt el örömmel, hogy ez egyet jelent a katolikus gimnázium jogi státusának megszüntetésével, de a gyerekek, a tanárok megvannak, és az infrastruktúra is rendelkezésre áll, csak éppen az iskola jogi személyisége hiányzik” – nyilatkozta. Hozzátette: – A város egyetlen magyar tannyelvű gimnáziumának ernyője alatt egy átmeneti tanév kezdődik most az iskola diákjai számára.
Csíky Csengele szerint a szülők erős nyomása, a romániai magyar politikai pártok és szervezetek összefogása, a Római Katolikus Egyház tiltakozása és a magyar kormány határozott fellépése is segítette a megoldást.
Szeptember 6-án demonstrációt tartottak Marosvásárhelyen a megszüntetésre ítélt Római Katolikus Teológiai Líceum védelmében. A Római Katolikus Státus Alapítvány által szervezett tüntetésre egész Erdélyből érkeztek résztvevők. A tiltakozáson részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, az alapítvány elnöke, Holló László, a szervezet igazgatótanácsának elnöke, valamint a testvéregyházak vezetői, köztük Kató Béla erdélyi református püspök is. Jakubinyi György beszédét követően Kapás Barna olvasta fel a szülők kiáltványát, amelyben kijelentették: azt várják az oktatási minisztertől, hogy kormányhatározat vagy miniszteri rendelet által biztosítsa az iskola működését. A szülők kinyilvánították: megelégelték a hazugságot, azt, hogy állami intézmények félrevezetik őket, vagy elmulasztják a tájékoztatásukat a gyermekeik iskolájáról hozott döntéseikről. A szülők szerint a gyerekeik jövője a miniszter kezében van.
Az iskola diákjai nevében Nagy Henrietta szólt: „Az elmúlt évben mi nem azon aggódtunk, hogy nincs meg a házi feladatunk, hanem azon, hogy nincs meg az iskolánk” – fogalmazott. Felidézte, hogy az utóbbi időben gyakran hangzott el az intézmény falai között a felhívás: „Ne féljetek!” A félelem ott él bennük, de nem fognak meghátrálni. „Iskolába akarunk járni! A mi iskolánkba!” – hangoztatta.
Holló László, az erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke köszönetet mondott a testvéregyházaknak és Kató Béla püspöknek a szolidaritásért. Úgy fogalmazott: a református püspök jól tudja, mit jelent harcolni az iskoláért.
A többezres tömeg a magyar és a székely himnusz eléneklésével és szűnni nem akaró tapssal fejezte ki, hogy egyetért az elhangzottakkal. Sokan gyertyát gyújtottak és egyházi énekeket énekeltek, majd csendesen távoztak a marosvásárhelyi prefektusi hivatal előtti térről.
Szeptember 7-én, egy nappal a Maros megyei tanfelügyelőség igazgatótanácsának döntése előtt az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány Jakubinyi György érsek és Holló László aláírásával sajtónyilatkozatot adott ki a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatban. Ebben a következőket kérték a helyi és a központi hatóságoktól: „Legyenek partnereink a legmegfelelőbb törvényes megoldás keresésében, amely teljesíti gyermekeink oktatáshoz és szabad iskolaválasztáshoz való jogát csakúgy, mint a felekezeti iskolára vonatkozó igényeinket.”

Forrás: RomKat.ro

Közeledik az ősz…

Közeledik az ősz…

Azok az utcán élő, állandó feszültséggel küzdő emberek, akik korábban tiszteletben tartották az erkölcsi határokat, egyre támadóbbá válnak, és így a helybelieket, illetve magukat is veszélybe sodorják. Az elmúlt évek rossz emlékei is kísértenek. Plébániánk területén minden esztendőben történt haláleset, néha több is. A halál oka elsősorban nem az egészségtelen életmódból származó gyengülés volt, hanem valamilyen, a nyomorúságos helyzettel összefüggő váratlan külső hatás, vagy egy olyan belső feszültségszint elérése, amely lelki és testi töréshez vezetett.
Volt, aki nem tudta elviselni, hogy élettársa kihívóan viselkedik más férfiakkal, végül elmegyógyintézetbe került, és ott is halt meg. Volt, aki féltékenységében megverte az élettársát, s az belehalt a sérüléseibe. Volt, aki alkoholos állapotban minden veszélyérzet nélkül átrohant az úton, egy autó elütötte, és életét vesztette. Végül többen voltak olyanok is, akiknek a hosszú és hideg tél miatt annyira legyengült a szervezetük, hogy a betegség gyorsan úrrá lett rajtuk.
Ezt látva a keresztény ember elgondolkodik: mit tud tenni azért, hogy ezek a tragikus események ne következzenek be újra? Ezt a kérdést akkor is fel kell tennie, ha az elmúlt években már próbált enyhíteni valamit a rászorulók helyzetén, s akkor is, ha sokan vannak azok, akik igyekeznek meggyőzni arról, hogy rajtuk már úgysem lehet segíteni, foglalkozzon inkább másokkal, akik számára még van remény. A keresztény ember nem mondhat le a bajba jutottakról, mert az evangéliumi üzenet középpontjában éppen a szegények megsegítése áll. Jézus, názáreti beszédében Izajás prófétát idézve kinyilvánította: küldetése az, hogy „örömhírt vigyen a szegényeknek” (Lk 4,18). Amikor pedig a végső ítéletről szólt, felhívta a figyelmet arra, hogy az ítélet zsinórmértéke az lesz, miként bántunk az éhezőkkel, a szomjazókkal, a vándorokkal, a ruhátlanokkal, a betegekkel és a rabokkal (Mt 22,35).
Mi a teendő tehát? – kérdezhetjük jogosan. Annyi pénzünk nincs, hogy naponta enni és inni adjunk nekik. Nincs akkora lakásunk sem, hogy befogadjunk egy-egy vándort. Ráadásul sok esetben ezzel nemcsak magunkat, hanem a környezetünkben élőket is veszélybe sodornánk. Levetett ruháinkat nem tudjuk hol tárolni, a betegekkel és a rabokkal való törődés pedig az állam kötelessége, hiszen ezért fizetünk adót. Hol marad hely a számunkra? Az utóbbi időben számos törekvésnek lehetünk tanúi a plébániákon és a keresztény közösségekben. Egyes plébániák megkapják a közeli péküzletekből és vendéglőkből a megmaradt élelmiszert, ami továbbadható a hiánnyal küszködőknek. Ezt a feladatot legtöbbször a karitász munkatársai látják el. Más helyeken egy plébánia vagy egy nagyobb család felvállal egy-egy peremre szorult embert, és megpróbál segíteni rajta. A támogatók nemegyszer leszögezik, gondoskodásuk csak átmeneti lesz: segítenek felemelkedni a nehéz helyzetbe került embernek, de a megmaradás már az ő feladata lesz.
Végül külön szólni kell a munkanélküliekről is, hiszen az őket sújtó nehézség szoros kapcsolatban áll a szegénységgel és a hajléktalanná válással. Az utóbbi időben egyre többet hallunk arról, hogy hazánkra már nem a munkanélküliség jellemző, hanem az, hogy nincs elég munkaerő a feladatok elvégzéséhez. A dolgozók egy része külföldre ment, más része szakmát váltott. Segítséget nyújthatunk talán úgy is, ha erkölcsileg támogatjuk azokat, akik már hosszabb ideje nem dolgoznak, és a saját tehetetlenségükkel és félelmükkel küszködve nehezen szánják rá magukat arra, hogy naponta elinduljanak a munkahelyük felé. Ugyanerre az erkölcsi támogatásra van szükségük azoknak a munkaadóknak is, akik bizalmat szavaznak egy-egy ilyen, az élet fő folyamából kisodródott embernek. A fedezet az Egyház erkölcsi tőkéje lehet, amelyből a segítettek és a segítők és részesülhetnek.

Pápai kihallgatáson kérte meg barátnője kezét

Pápai kihallgatáson kérte meg barátnője kezét

Vasárnap a világ minden tájáról nyolcvan katolikus politikus – közöttük két magyar – érkezett a pápához a Vatikánba. Jelen volt közöttük Dario Ramirez emberi jogi aktivista is, aki 2014-ben arra kényszerült, hogy a Maduro-rezsim miatt elhagyja Venezuelát. A fiatalember a kihallgatás során a Szentatya elé járulhatott a barátnőjével, aki egyáltalán nem számított a váratlan fordulatra. Azt gondolta, a venezuelai helyzetről beszélnek majd a pápával, és a színházi társulatról, amelyet Dario azóta támogat, amióta elhagyta a hazáját. Fiatalokat segít ugyanis, hogy katolikus darabokat adjanak elő színtársulatukban. A Ferenc pápával való találkozás során valóban szó esett ezekről. A Szentatya biztosította a fiatal párt arról, hogy sokat imádkozik a venezuelaiakért, és minden tőle telhetőt megtesz az érdekükben. Ekkor azonban Dario Ferenc pápához fordult, és azt mondta: van még valami, amiről beszélni szeretne vele. Elmondta, hogy a mellette álló fiatal hölgy élete szerelme. Egy panamai templomban találkoztak másfél évvel ezelőtt, és most szeretné megkérni a kezét. Ekkor térdre ereszkedett, és a barátnőjéhez fordult. A pápa meglepetésében mosolyogva így szólt: „Ó, a pápa előtt!” Majd a lányra utalva hozzátette: „De ő nem válaszol.” Végül a lányhoz fordult: „Azt kérte tőled, hogy menj hozzá feleségül. Mit mondasz erre?” Maryangel igent mondott, amit a teremben jelen levők nagy üdvrivalgással és hatalmas tapssal fogadtak.
Christoph Schönborn bíboros, a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának védnöke volt az, aki engedélyt adott Dariónak, hogy a pápa előtt kérje meg a barátnője kezét. A fiatal elmondása alapján a ceremóniamestereket nagyon meglepte az eset, ám végül mindenki örömmel fogadta. Dario panamai menekültútlevéllel érkezett Rómába. Barátai fizették a repülőjegyét, és miután egy ékszerkészítőnél némileg beletanult a szakmába, ő maga készítette el az eljegyzési gyűrűt. Jelenleg Panamában azért küzd, hogy mások is kaphassanak menekültvízumot, amelyre véleménye szerint nagy szükség van. Három éve mindenét hátrahagyva menekült el Venezuelából, és csodának tartja, hogy mindez sikerült. Nem térhet vissza a hazájába. Miután elhagyta szülőföldjét, nagyon elveszettnek érezte magát Panamában, ahol semmi mást nem tudott tenni, mint hogy a helyi templomban a fiatal színjátszó csoportot segítette. Boldog, hogy ilyen módon is szolgálhatja Istent és a hazáját a távolból. Egy jó barátja azt mondta neki: „Amikor a tehetségedet Isten szolgálatába állítod, az elképzelhetetlen is megtörténik.” „A legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy meg­valósul ez a pápa előtti leánykérés” – nyilatkozta az amerikai katolikus lapnak Dario Ramirez.

Meg kell találnunk a párbeszéd fórumait

Meg kell találnunk a párbeszéd fórumait

 

Fotó: Merényi Zita

 

A hazai sajtóban társadalmi vita bontakozott ki Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének augusztus 20-án, a Szent István-bazilika előtt mondott ünnepi szentbeszédében a lombikbébiprogram kormánytámogatásáról megfogalmazott kritikája nyomán. Az MKPK elnökét a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos egyházi álláspontról és a gyermekre váró házaspárok lelkipásztori gondozásáról is kérdeztük.Püspök atya augusztus 20-i beszédében így fogalmazott: „Egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben…” Az ünnepi beszéd, mint prédikáció nem adott volna lehetőséget a téma bővebb kifejtésére, ami árnyalta volna ezt a sokakat érzékenyen érintő témát?

– Ha valaki figyelmesen követte, esetleg újra elolvasta a szentbeszédet – amely teljes egészében több fórumon is megjelent – akkor látni fogja, hogy ez a téma egy példa volt abban a felsorolásban, amelyben jeleztem, milyen területeken látom a keresztény értékvesztés és önfeladás veszélyét. Ezek között szerepelt, hogy egy önmagát kereszténynek valló kormány törvénykezésében veszélyt jelent, ha a keresztény értékrenddel ellentétes kezdeményezéseket támogat. Tehát nem a téma kifejtése és értelmezése volt a célom. Továbbá, e kérdés sajátos természeténél fogva nem gondolnám, hogy egy nagy tömeg előtt, ahol gyermekek és idősek is jelen vannak, kell erről a témáról beszélni.

Az Egyházon belül milyen szempontokat hangsúlyozna az életvédelem területén szolgáló katolikus emberek számára ebben a kérdésben?

– Mindenekelőtt azt, amit az Egyház vall: az emberi életet a fogantatás pillanatától annak természetes befejezéséig tisztelni, óvni és ápolni kell, ebből következik, hogy az élet- és egészségvédelem a keresztény ember számára alapvető kötelesség. A lombikbébi­program kérdésének vizsgálatakor is ezt tartjuk szem előtt. Természetesen együttérzéssel viseltetünk a meddő házaspárok iránt, és az Egyház igyekszik is minden segítséget megadni a betegségük gyógyításához. Ezért a Vatikán által felkért, a világ legelismertebb szakembereiből álló kutatócsoport folyamatosan dolgozik azon, hogy minél hatékonyabban tudják gyógyítani a meddőséget. Az Egyház a sterilitás gyógyítását támogatja, nem pedig a meddőségen való túllépést egy technikai beavatkozás által. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már sikeresen alkalmazott NaPro Technológia, amely valóban gyógyítja a sterilitást, reményeink szerint Magyar­országon is általánosabban ismertté válik. Ezt ajánljuk a lombikprogrammal szemben. Ebben kérjük az egészségügyben és az életvédelemben dolgozó katolikusok segítségét. Sajnos, gyógyíthatatlan meddőség – igaz sokkal kisebb számban, mint ma – mindig létezett, és ezután is lesz. Nekik az örökbe­fogadást ajánljuk, vagy azt, hogy még nagyobb odaadással szolgálják a közösséget, amelyben élnek. Szeretetből fakadó szolgálatuk által sokaknak tudják közvetíteni Isten szeretetét.

Milyen lehetőséget lát az egyházi álláspont társadalmi szintű megismertetésére és a segítség e másik formájának népszerűsítésére?

– Az egyházi álláspont hatékony népszerűsítésének előfeltétele, hogy az emberekben legyen nyitottság ennek meghallgatására, még azokban is, akik különben már részt vettek a lombikbébiprogramban. Azt gondolom, hogy az indulatokat mellőzve, higgadtan kell beszélnünk a témáról. Lelkipásztori szolgálatom során tapasztaltam, hogy idősebb korban azoknál a szülőknél, akik részt vettek a lombik­programban, lelkiismeret-furdalás jelentkezik a megfogant, de be nem ültetett, és megsemmisített életek miatt, az abortuszt követő traumához hasonlót élnek át. Nekik is fontos lenne, hogy ezekről a tapasztalatokról nyíltan, őszintén, racionális módon tudjunk beszélni. Természetesen a lelki gyógyulás, a bűnbocsánat, a bűntől való szabadulás lehetőségét az Úristen nyitva tartja mindenki számára. Alapvető, hogy tudjuk, miben áll a lombikprogram, milyen felelőssége van az orvosnak ebben az eljárásban, és milyen felelőssége van a házaspárnak, aki ezt kéri. Én bízom benne, hogy sikerül a közeljövőben – erre ígéreteket kaptunk – létrehozni egy olyan kórházi osztályt, vagy akár egy intézményt is, ahol a NaPro Technológiát nemcsak szélesebb körben megismertetni, hanem alkalmazni is lehet. Erre fölöttébb nagy szükség lenne, hiszen ma Magyarországon a fiatal párok húsz százaléka küzd a sterilitás problémá­jával. Ez szükségessé teszi, hogy egy ilyen kórházi osztály vagy intézet jöjjön létre minél előbb. Már csak azért is, mert eredményessége messze felülmúlja a lombikprogramét.

A gyermekre váró meddő házaspárok és a lombikbébiprogram útján született gyermekek, a családok lelkipásztori gondozásának milyen útjait javasolja?

– Az Egyház senki előtt sem zárja be az ajtót, mindenkit hív. Sajátos módon segíteni és támogatni akarja a meddő házaspárokat és a lombik­programban korábban részt vevőket is. Minden megfogant élet Isten ajándéka, ezért szent, sérthetetlen, védendő és támogatandó, a fogantatás módjától függetlenül, tekintet nélkül arra, hogy lombikprogramban, erőszak következtében, vagy a férfi és nő természetes kapcsolatában, szerelmében fogant meg. Úgy, miként kiállunk a testi vagy szellemi fogyatékkal az anyaméhben fejlődő vagy már világra született gyermekek mellett is. A sérülés nem jogosítja fel az orvost, a szülőket sem a magzati korban, sem a megszületés után az élet kioltására. A beteg és a sérült élet is ugyan­olyan szent, mint az egészséges. Akik pedig fontolgatják, hogy a lombikprogramban részt vegyenek, tisztelettel kérem, ne tegyék!

Mély érzelmeket érint ez a téma, egy helyütt azt nyilatkozta a napokban, hogy ezt Ön is érzi. Milyen utakat lát az Egyház erkölcsi tanításának kifejtésére, illetve e kifejtés módjának „lelkipásztori” tisztázására?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy lelkipásztoraink ebben a témában is jól informáltak legyenek. Ne felejtsük el, hogy ezzel a problémával csak a legfiatalabb papok találkozhattak tanulmányaik során, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt ez a kérdés még nem merült fel, nem volt erkölcsi probléma. A papok kötelessége, hogy folyamatosan részt vegyenek teológiai és lelki továbbképzéseken, többek között az életvédelem témájában is. Szükség lenne olyan egyházi műhelyekre, fórumokra, ahol erről szabadon, nyíltan lehet szólni az érintetteknek, ismereteket átadni számukra. A templomi közösség – amelyben minden generáció jelen van – nem alkalmas erre, mert az időseket és a gyermekeket megzavarhatja ez a téma. Tehát nem lehet erről a kérdésről bárhol, bármikor beszélni, meg kell találnunk azokat a helyszíneket és alkalmakat, ahol és amikor ezt meg lehet valósítani. Nem kevésbé örülnék annak is, ha társadalmi szinten is sikerülne a másik személyét tisztelő és a másik véleményére odafigyelő párbeszédet kialakítani.

„Ti az Egyház kincsei vagytok”

„Ti az Egyház kincsei vagytok”

Fotó: Németh Péter

 

A szentmisén mintegy száznyolcvan házaspár újította meg ígéretét. Hasonló ünnepet még soha nem tartottak a Győri Egyházmegyében – ez volt az első alkalom, hogy egyházmegyei szinten szervezték meg a jubiláló házaspárok hálaadását, hagyományteremtő szándékkal.
Veres András püspök szentbeszédében hangsúlyozta: az ember elemi szükséglete, hogy szeressen és szeressék, s az egyik elválaszthatatlan a másiktól. Nem élhetünk szeretet nélkül, hiszen emberségünk lényege a szeretet ajándékában áll. A szeretet általában is fontos az emberi kapcsolatainkban, de van egy olyan dimenziója, amely kizárólagosságot, hűséget igényel. Miként Antoine de Saint-Exupéry fogalmazott: a szeretet csak ott lehetséges, ahol a döntés visszavonhatatlan. Hűséges házasság nélkül elképzelhetetlen a család: a gyermekek számára a szülők feltétel nélküli, hűséges, áldozatos szeretete biztosítja azt a környezetet, amelyben gond nélkül, a szeretetet, az áldozatkészséget elsajátítva növekedhetnek, fejlődhetnek.
Veres András püspök felhívta a figyelmet a házasságot fenyegető külső és belső veszélyekre. Beszélt arról, hogy léteznek olyan ideológiák, amelyek megpróbálják aláásni Isten törvényét, a házasság szentségét. Ilyen például a nyitott házasságot hirdető eszme, amely szerint figyelmen kívül lehet hagyni a házastársi hűség követelményét. Vannak, akik puszta formalitásként tekintenek a házasságkötésre. A látszólag könnyebb út választására sarkalló, kívülről jövő kísértések mellett jelen vannak a házasságban az emberi bűnökből, gyengeségekből, esendőségből fakadó nehézségek, feszültségek is. A házastársi kapcsolatban felmerülő bizonytalanságok idején az Isten iránti bizalom, a belé vetett közös hit és a kölcsönös szeretet segít kiutat találni a válságból. Az Úr megbocsátja bűneinket, és nekünk is ezzel az irgalmas, mindent megbocsátó szeretettel kell a másik felé fordulnunk, ahogyan Jézus tanította. Akkor biztosan nem lesz olyan nehéz­ség, amelyet ne tudnánk legyőzni Isten segítségével, az irgalmas szeretet által.
A főpásztor köszönetet mondott a házaspároknak hűségükért, életpéldájukért: „Szeretném megköszönni mindnyájatoknak, hogy vagytok. Ti vagytok a világ világossága, ti vagytok a föld sója, ti hegyre épült város vagytok, amelyet nem lehet elrejteni. És ma különös módon szükség van arra, hogy világítsatok életpéldátokkal.” A főpásztor arra bátorította a jubiláló házaspárokat, hogy a Kossuth-díjas íróhoz, Németh Lászlóhoz hasonlóan készítsenek mérleget a közösen megélt tapasztalatokról. Németh László így vallott feleségének házasságukról: „Három közös alkotás őrzi az együtt (…) végigküzdött évtizedek eredményét. Az első: a család. (…) Másik közös alkotásunk, mely nem sokkal több jogon viseli, mint lányaink, csak az én nevemet: a mű. (…) De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb közös alkotásunk mégis: a viszonyunk. (…) Így lépünk át az ötödik közös évtizedbe, melyről nem tudjuk, mikortól lesz csonka, holtbiztosan még azt sem, melyikünkre ragasztja az özvegy nevet; egy a biztos, hogy az eddiginél is nagyobb szükségünk lesz benne egymás melegére.”
„Mi büszkén tekintünk fel rátok. Annak idején, amikor Szent Lőrinc diakónustól a bíró az Egyház kincseit követelte, ő elé állított egy sereg szegény, beteg embert, mondván, ők az Egyház kincsei. Ti is az Egyház kincsei vagytok. Isten éltessen, segítsen benneteket ezután is!” – buzdította a jubiláló házasokat Veres András.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

 

Új intézményvezetők a piaristáknál

Új intézményvezetők a piaristáknál

Gödön két intézmény szolgálja a piarista nevelést: az idén huszonöt éves Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium, valamint a Piarista Kft., ahol a szakmát tanulni kívánó diákok a gyakorlati képzésüket teljesítik. A két intézmény főigazgatójává ­Valaczka János piarista szerzetest, tanárt, a gödi rendház házfőnökét nevezte ki Labancz Zsolt tartományfőnök. Szeretném, hogy a szakközépiskola és a cég összehangolt működése megteremthesse egy olyan szakmai képzés lehetőségét, amely az együttműködésre, a projektmunkára és a tervszerű gondolkodásra tanítja a diákokat, akik ezen keresztül sajátítják el a szakmájukat” – fogalmazza meg röviden céljait Valaczka János SchP főigazgató.
A kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda, amelyet augusztustól Mikulás Domonkos, az intézmény korábbi igazgatóhelyettese irányít Nagy Attila SchP igazgató tízéves vezetői munkáját követően.
Mikulás Domonkos a közéletből is ismert: egyetemistaként a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesületének volt elnöke, később a Magyar Pax Romana egyesület alelnökeként, majd titkáraként tevékenykedett. Alapító elnöke volt a Felekezeti Közoktatási Intézmények Dolgozói Szakszervezetének. Az elmúlt tanévben megalapította a Magyarországi ­Diáklaborok Egyesületét, amelynek jelenleg elnöke. Mikulás Domonkos négy évig tagja volt a Piarista Rend Magyar Tartománya Pedagógiai Bizottságának. 2016-ban Kunszt József-díjban részesült. „Kezdeményezői vagyunk egy projektnek, amely a piarista iskolák nemzetközi együttműködésének kialakítását célozza a diákoktól a tanárokig, az óvodától a gimnáziumig, az informatika adta lehetőségeket kihasználva. Az iskola falain kívül is szeretnénk azért dolgozni, hogy Kecskeméten minden diák a lehető legjobb oktatáshoz és neveléshez jusson hozzá; valamint hogy az Öveges Diáklabor is regionális diáklaborként segíthesse a térség természettudományos oktatását” – mondta el Mikulás Domonkos.
A váci Piarista Gimnázium és Kollégiumban Futó Béla piarista igazgatót Kalász Ákos eddigi igazgatóhelyettes követi a vezetői székben. A harmincöt éves Kalász Ákos, aki négygyermekes édesapa, maga is a váci Piarista Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 2008-tól az intézmény vezetői csapatának tagja, 2010-től az iskola nevelési igazgatóhelyetteseként dolgozott. 2014-ben szakvizsgázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közoktatás-vezetői szakirányán. „Tanárként vallom, hogy az embernevelés a legnemesebb élethivatások egyike. Piarista igazgatóként fontosnak tartom, hogy diákjaink igazán jó közösségre találjanak az iskolában” – vallja Kalász Ákos.

Forrás: Piarista Rend
Magyar Tartománya

Rockoratóriumot mutattak be Szent Lászlóról Csíkszeredán

Rockoratóriumot mutattak be Szent Lászlóról Csíkszeredán

Az oratórium zenéjét a Role zenekar alapítója, Nagy ­Tivadar írta, Papp Kincses ­Emese szövegkönyvére. A megvalósításban Tóth Larisa táncstúdiója, valamint Kelemen Szilveszter és Kósa Gabriella néptánc-koreográfusok voltak Tarjányi Krisztina rendező segítségére. Nagy Tivadar és Papp Kincses Emese már korábban is készített Szent Lászlóról egy kisebb lélegzetvételű zenés darabot, ezt elevenítették fel és dolgozták át Tóth Larisával. Az oratóriumot vonószenekarral és nagy kórussal mutatták be a Szent László-év tiszteletére. A produkció létrejöttét jelentősen támogatta a város is, és külön kérték a rendezőket, hogy augusztus 20-án, Csíkszereda főterén legyen a bemutató.
„A mai világból, úgy érzem, hiányoznak a példaképek, hiszen a tévés celebeket vagy a filmsztárokat nem tekinthetjük annak – indokolta a témaválasztást Nagy Tivadar a Vasárnap című erdélyi katolikus lapban megjelent interjúban, amelyet az oratórium alkotóival készítettek. – Igazi, erős emberekre lenne szükségünk, akik mintát adnak. A XXI. század nem igazán kényeztet bennünket markáns személyiségekkel, sem a politikában, sem a közéletben. Ezért egy kicsit »visszafele fordulván« igyekszünk nagy formátumú hősöket keresni. Szent László rendkívül erős személyiség, igazi egyéniség és sokoldalú, igaz ember volt, ezért úgy érzem, érdemes foglalkoznunk vele. Célunk, hogy minél többen megismerjék a cselekedeteit, a törvényeit, az életét, és mindezt akár a rockzene lehetőségein keresztül.”
„Az előadással leginkább azt szeretnénk elmondani az embereknek, hogy mindig van hová kiáltani, van honnan segítséget kérni, akár a múltunkba visszatekintve is, és sohasem kell csüggedni – ismertette a produkció mondanivalóját Sántha Zsuzsánna, a Role zenekar énekesnője. – Mindig van kiút, van kibe kapaszkodni, és így továbbmenni.”

Forrás és fotó: Romkat.ro