„Békesség e háznak! És minden lakójának!” – így szól a köszöntés vízkereszt táján, amikor a keresztény családoknál lakásszentelést tartanak. Mire való ez a szokás, és miért jó házszentelőt tartani? A házszentelés az úgynevezett szentelmények körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését, és előkészítik lelkünket annak befogadására a különböző élethelyzetekben.
Évekkel ezelőtt külföldön járva egy baráti találkozóra voltam hivatalos. Amikor megérkeztem a húszlakásos társasház elé, akkor szembesültem vele – azóta már tudom, az országban másutt is ez a szokás –, hogy a kapucsengőn nincsenek nevek, csak számok. Telekommunikációs eszköz híján nem tudtam mást tenni, mint hogy egyesével végigcsöngettem a lakókat, így jutottam el a találkozóra.
A tejhabosítóval úgy jártam, mint Örkény főorvosa a cserépkályhával. Korábban azt sem tudtam, mi az, ma pedig, körülbelül egy évvel később már fölényes mosollyal hallgatom azokat, akik szerint a kávé tejhab nélkül is jó, és noha jól nevelten meghallgatom az olyan embereket, akik a beöntős helyett a kézi habosítóra esküsznek, azért akkortól fogva tudom, hogyan kell hozzájuk viszonyulnom, mire számíthatok tőlük az életben úgy általában.
Mint minden évben, 2019-ben is arra számítunk, hogy a megelőző éveknél jobban sikerül majd az új év.
KatHáz: katolikus képzési és kulturális központ Szeged szívében
