Egymásért

Elmélet vagy élet

Épp egy padon ücsörögtem egy téren, és a Mai Igét olvasgattam, amikor odalépett hozzám egy hajléktalan férfi. Mondott valamit, de nem igazán értettem, mert annyira dadogott. Valami olyasmit kérdezett, hogy meg tudnám-e téríteni, szóval visszakérdeztem: megtéríteni? Bólogatott, én viszont csak annyit tudtam mondani: ahhoz én kevés vagyok. Kérdezte, miért, mire azt válaszoltam: csak. Továbbment, én pedig szinte azonnal elszégyelltem magam.

Egy nőnek, pláne feleségnek, sőt anyának tengernyi feladatot kell ellátnia. Elsősorban otthon, hiszen lényéből fakadóan ő képes megteremteni a paradicsomot itt, a földön. Általa lesz otthon a hely, ahol élünk, ahová hazatér a család. De viselkedésével, kisugárzásával, megjelenésével is fémjelzi egyházunk alapsejtjét: a családot. „Az egyetlen Biblia, amit az emberek még olvasnak, a keresztények élete” (John Henry Newman bíboros). Figyelik, hogyan élünk, mit (nem) teszünk, mondunk. Így egy keresztény nőnek, anyának különös felelőssége van.

MKPK Körlevél

Egyházunk kétezer éve hivatásának tekinti, hogy gondoskodjék a szegényekről. Szentatyánk, Ferenc pápa is gyakran kiemelt feladatként beszél a karitatív munkáról, idei nagyböjti üzenetében így fogalmaz:

„Mesterünket követve mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy tekintsünk testvéreink nyomorára, érintsük meg, vegyük magunkra azt, és konkrétan is tegyünk azért, hogy könnyítsünk rajtuk. A nyomor nem egyenlő a szegénységgel. A nyomor olyan szegénység, amelyben nincs bizalom, szolidaritás, remény. Háromfajta nyomort különböztethetünk meg: anyagi, erkölcsi és lelki nyomort. Az anyagi nyomor az, melyet általában szegénységnek hívnak, és azokat érinti, akik nem emberhez méltó körülmények között élnek: alapvető jogok nélkül, elsődleges anyagi szükségletek hiányában, mint az étel, a víz, a higiéniai körülmények, a munka, a fejlődés és a kulturális növekedés lehetősége. E nyomor láttán az egyház felkínálja szolgáló szeretetét, a diakóniát, hogy segítsen a szükségben, begyógyítsa ezeket a sebeket, amelyek elcsúfítják az emberiség arcát. A szegényekben és a legutolsókban mi Krisztus arcát látjuk. Ha szeretjük és segítjük a szegényeket, akkor Krisztust szeretjük és szolgáljuk.” (Ferenc pápa 2014. évi nagyböjti körleveléből)

Teremtésvédelem

Előfordul, hogy egészen biztosak vagyunk abban, amit gondolunk, s olyankor eltántoríthatatlanok vagyunk, meg sem akarjuk hallani, amit a másik mond. Néha – talán – jól is tesszük ezt, hiszen nem kell odafigyelni minden akadékoskodásra – ha akad egy jó tervünk, és hitünk is van hozzá, menjünk előre. Azonban, amint mondani szokás, a dolgok nem fehérek és feketék. Összetett, az élet egészére, sőt több generációra kiható ügyekben különösen nem szerencsés, ha bizalmatlanság akadályozza a párbeszédet.

Örömmel számolhatunk be arról, hogy a balassagyarmati büntetésvégrehajtási intézményben jogerős börtönbüntetésüket töltő fogvatartottakhoz időről időre jeles személyek látogatnak el, akik előadások formájában „lelki terápiát” nyújtanak embertársaiknak, hozzáértéssel, szeretettel. Az eseményre önként jelentkeznek a szellemi épülés iránt érdeklődő elítéltek. A program Budai István bv. ezredes, börtönparancsnok sok évvel ezelőtt megfogalmazódott elképzeléseinek megfelelően karitatív segítségnyújtás formájában valósul meg.

Felnőttek jókora csoportja gyűlt össze február 28-án kora délután az amúgy gyermekzsivajhoz szokott tolnai Szent Mór Katolikus Általános Iskola udvarán. S bár közülük többen nosztalgiázva nézegették a régi udvart és az ódon falakat, hamarosan kiderült, nem régi iskolájukat jöttek meglátogatni. Érkezésüknek ennél konkrétabb célja volt: ebédelni jöttek. Ebédelni, méghozzá a helybéli Katolikus Karitász meghívására. A segélyszervezet és az iskola közötti gyümölcsöző együttműködésnek köszönhetően a rászorulók –mint már korábban többször – ez alkalommal is igénybe vehették az iskolaudvari konyhát és az ebédlőt. A konyha dolgozói „második műszakban” főztek aznap, ez esetben ötven személyre.

Egy Ukrajnában kialakuló esetleges humanitárius válság kezelésére és az abból adódó feladatok ellátására készül a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A karitatív szervezet gyűjtést hirdet a szomszédos országban élő rászoruló emberek támogatására.

Több ezer adag meleg ételt osztott ki rászoruló emberek között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti központjának udvarán február 28-án és március 1-jén. Az ételosztással a szervezet igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy a rászorulóknak a tavaszi időszak közeledtével, a krízisidőszak végén is szükségük van figyelemre, segítségre és törődésre.