Viharkároknál is segített a karitász

A szélsőséges időjárás és az orkán erejű szél miatt május 15-én délelőtt huszonhét családi ház rongálódott meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornanádaskán. A lakhatatlanná vált ingatlanokból százhuszonhat embert – köztük hetvenöt gyermeket – kellett kiköltöztetni, ideiglenes szálláshelyet biztosítva számukra.

Olyan, mint a többiek?

Akadálymentesített kapcsolatainkért – magunkkal, másokkal

 

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni… – Márti dalával, az Anna and the Barbies és Kiss Tibor, a Quimby frontemberének közös zenéjével kezdődött május 11-én, a Körcsarnokban a Nem Adom Fel Alapítvány programsorozata, a Kezdjetek szeretni! Ennek célja voltaképp az, hogy mindenki – egy sérült ember is – megtalálhassa a párját. A programhoz kapcsolódóan elindul a www.kezdjetekszeretni.hu oldal, mely lehetőséget teremt közösségi eseményekhez való csatlakozásra, ismerkedésre, de akár pártalálásra is, illetve Budapest VIII. kerületében megnyílik a Never Give Up Café, ahol fogyatékossággal élők dolgoznak majd. No, de nem csak két ember között létezhetnek akadályok: korlátok bennünk is vannak, ezért lelki akadálymentesítésre mi magunk is rászorulunk. Hogyan kell ehhez hozzákezdeni? Pál Ferenc atya mentálhigiénés szakemberként a programsorozatot megnyitó előadásában adott választ erre a kérdésre.

Segélykiáltás az elváltakért

Herpy György atya hiányt pótló missziója

 

Világszerte s így sajnos hazánkban is egyre több a szétesett család, s már régóta nem igaz a vélekedés, amely szerint a válás csupán a nem hívő embereket érinti. Sokan gondolják azt, hogy mások válásához nincs közük. A barátok félnek állást foglalni az egyik fél mellett és a másikkal szemben. Gyakran a papjaink is tanácstalanul nézik, ha keresztények ilyen helyzetbe kerülnek. Félünk attól is, ha katolikusként egy elvált mellé állunk, attól tartunk, ezzel szentesítjük a válást. Pedig az elváltaknak és egyedül maradottaknak nagy szükségük lenne megértésre, jó szóra, segítségre. S fájdalmas tény, hogy gyakran éppen a Krisztust követők között nem találnak támaszra, noha Jézus éppen a megtört szívűekhez jött.

„A hegyet is elhordjuk”

Kertek születése Békásmegyer-Ófalun

 

Civil kezdeményezőkészség és közösségi erő – amikor e kettő találkozik, megmozdulnak a hegyek. Ha pedig ennek egy plébánia a színtere, a társadalom atomizálódásának jeleit gyakorta megtapasztaló embernek hirtelen nagyon jó kedve támad. Úgy érezheti: néha sikerül csakugyan kovásznak lennünk, és kicsinységünk ellenére sokaknak mintát adnunk.

 

Sárkörte, kékalma, Petőfi körtefája, pónyikalma, szomolyai cseresznye, budai domokos, vérkörte, bőralma, háziberkenye, baturalma, tüskéskörte, piros pogácsaalma, sózó körte, rétesalma, hosszúszilva, fűzalma – olvasom a karókra tűzött színes táblákon, a fal mellé állított facsemeték fölött. Budapest első tündérkertjének megnyitóünnepsége zajlik Békásmegyer-Ófalu plébániájának közösségi házában, március 29-én. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki számára az összes ültetésre váró gyümölcsfa neve ismeretlen. Pedig nagy- és dédszüleink életéhez még a többségük hozzátartozott, akárcsak a termésükből készült lekvár, befőtt, pálinka. A tündérkerteket – amelyekből ma már több mint ötven van országszerte és a határainkon túl – éppen emiatt, a feledés ellen alapítják: azért, hogy a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfái és a magyar gyümölcstermesztés sokszínű hagyományai ne tűnjenek el nyomtalanul. „Azt szokták mondani, hogy ott vagyunk otthon, ahol a nagyapánk által ültetett gyümölcsfáról szedhetjük a gyümölcsöt – kezdi beszédét Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. – Természeti örökségünk védelme legalább annyira fontos, mint a szellemié. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete kimutatta, hogy az elmúlt száz évben az őshonos növényfajták hetvenöt százalékát vesztette el az emberiség, és a maradék huszonöt százalék jelentős része is veszélyeztetett. A kormány kiemelt figyelmet szentel ennek a problémának, ezért igyekszik előmozdítani a génmegőrző gyümölcskultúra ügyét. Az egyházak jó partnerei e téren is: a tündérkerteknek sok helyen parókiák, plébániák adnak otthont. A hagyományainknak megtartó erejük van, de csak akkor tudnak hatni, ha teszünk a fennmaradásukért. Kívánom, hogy azok a fák, amelyeket ma elültetünk itt, erős gyökereket eresszenek, és egyszer képesek legyenek valamennyiünket megtartani.”

Gazdaklubok, megújuló erőforrások

Közösségépítés a vidék felemelkedéséért a Váci egyházmegyében

 

Jézus urunk feltámadásának ünnepe idén szinte egybeesik a Föld napjával (április 22.) Az Egyesült Államokban 1970. április 22-én tartották meg az első Föld napja rendezvényt. A főszervező Denis Hayes egyetemi hallgató volt. Ehhez a dátumhoz kötjük az úgynevezett modern környezetvédelmi mozgalmak szervezett megjelenését. Az USA-beli kezdeményezés lassan átterjedt a világ más országaira is. 1990-ben már hazánkban is szabadon lehetett ünnepelni a Föld napját. Idén is megjelent – már magyarul is olvasható – A Föld helyzete 2013 című, átfogó értékelés arról, hogyan is állunk, és mi lehetne a közös kiút a környezet visszafordíthatatlannak látszó romlása, valamint a természeti erőforrásaink drasztikus csökkenése által előrevetíthető, katasztrofálisnak tűnő helyzetből.

Nagyböjti gyűjtés

A pápák 1618 óta kérik nagyböjtben a keresztények imáit és adományait a Szentföldön élő keresztények támogatására. A katolikus egyház minden évben világszerte, s az utóbbi években hazánkban is megrendezi ezt a gyűjtést. Idén április 6-án, vasárnap az ország valamennyi templomában erre a célra fordítják a szentmisékben összegyűlő perselypénzt.

A szolgálatot szeretni, vagy az embereket?

Josip Lončar a hamis istenképről és a gyógyítás ajándékáról

 

Az egyik ember azzal biztatta ismerősét, csatlakozzon hozzá, s együtt térjenek be a templomba. „Nem megyek olyan helyre, ahol csak képmutatók vannak” – érkezett nyomban a válasz. „Van még egy képmutató számára hely a padokban” – jegyezte meg az invitáló. Ezt a történetet Josip Lončar, a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálatának (ICCRS) hivatalos képviselője elevenítette fel Kaposváron. Az ötvenéves horvát evangelizátor – aki A hit karizmája, a Nagymama rózsafüzére, az Erő a magasból című kötetei által is ismert – a Szent Imre-templomban tartott nagyböjti lelkigyakorlatot a szabadkai Mester Imre tolmácsolásával. Varga László plébános arra a hétvégére hívta meg a Kristofori Evangelizációs Intézet vezetőjét, amikor az Érints meg! gyógyító imadélutánt rendezik, hiszen mindannyian gyógyulni vágyunk. Testileg és lelkileg is.