Egyházunk

Bosco Szent János abban különbözött a XIX. század végén élő papoktól, hogy a saját útját járta, mert Krisztust a fiatalokban – utcagyerekekben, árvákban, az ifjúsági börtön kis vadócaiban – ismerte fel.

Bűnbánat, megtérés, belső utak – főpásztorok gondolatai

Kerekasztal keretében vallottak nemrég különböző felekezetek püspökei a hithez fűződő személyes élményeikről Budán, a MOM Kulturális Központban. A hit éve a Hegyvidéken elnevezésű rendezvényen Szabó István református, Kocsis Fülöp görögkatolikus és Fabiny Tamás evangélikus püspök mesélt el az életéből meghatározó történeteket.

Szabó István:

„Tiszteletes úr! Csak ketten maradtunk”

Ifjú teológus koromban kirendeltek egy gyülekezetbe, melynek a lelkésze éppen külföldön tartózkodott. Este bibliaórát tartottunk, imaközösséggel zártuk. A jelenlevők szépen, hosszan, mélyen imádkoztak, volt olyan is, aki jól megcifrázta, népmesei motívumokkal: az égig érő fa felindázott a mennyországba… Aztán az este végén egy résztvevő belém karolt, és elkísért a HÉV-hez.

Húsz éve tették le a Munkás Szent József-templom alapkövét Az oroszlányi Munkás Szent József-plébániatemplom előtt egy egyszerű nyírfa feszületen ez az emlékeztető olvasható: „Az alapkőletétel emlékére, 1992. XI. 15.” A bányászvárosban tehát nemrégiben – csendesen – elérkezett egy jeles jubileum, amely a kezdetektől itt szolgáló Kutschi András plébánost egyfajta lelki számvetésre késztette.

Miközben még csak készülődtünk a beszélgetésre, András atya épp befejezte az ebédfőzést: sűrű tojáslevessel, no meg – a város falusias részének szlovák hagyományaihoz híven – gazdag sztrapacskával készült a vendéglátásra kedves segítője, Pápisné Marika néni közreműködésével.

Különleges ünnepséget tartanak december 21-én délelőtt Esztergomban, a Szent Adalbert Központban. A Békességszerzők és Béke elnevezésű orosz társadalmi szervezet, illetve az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium igazgatója, Tokár János közös szervezésében megvalósuló eseményen Mindszenty József bíboros születésének százhuszadik évfordulójára emlékeznek.

A jelenlegi gazdasági világhelyzet miatt sokat, alighanem túlságosan is sokat beszélünk a pénzről, az anyagi szempontokról. Ettől a jelenségtől a hívő keresztény sem függetlenítheti magát teljesen. Az ember testből és lélekből áll, ezért lelki szükségletei mellett a testieket is figyelembe kell vennie, ki kell elégítenie. A gazdasági élet mindenekelőtt a testi szükségletek javát szolgálja. Maga Jézus sem zárkózott el a pénz használatától; úgy viszonyult hozzá, hogy „meg kell adni a császárnak, ami a császáré”. Megváltónk azt is fontosnak tartotta, hogy kenyérkereső munkát végezzünk, hiszen „a mennyei Atya is szüntelenül munkálkodik”. Ám arra is intett, hogy e világ fiaival ellentétben ne aggodalmaskodjunk, mert azzal nem javul a gazdasági helyzetünk – a lelkünk pedig belebetegedik. A hegyi beszédben Jézus azt mondja: „…jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek. (…) Elég a napnak a maga baja.”

Az idei esztendő utolsó és az újév első napjaiban taizéi találkozóra várják az Örök Városba a kontinens fiataljait. Az olaszországi – nem csupán a római – közösségek hónapok óta készülnek az eseményre, hogy bebizonyítsák: a mai társadalomban is meg lehet jelenni a hit és bizalom jeleként. A vendéglátók kíváncsian várják, hogy a közel harmincezer imádkozó, vidám fiatal miként változtatja meg fővárosuk hangulatát, s vajon hogyan befolyásolja majd az érkező vendégek „közös Európáról” alkotott felfogását annak megélése, hogy befogadják őket egy-egy idegen családba. December 28-ától ezekre a kérdésekre is választ kapnak a Rómába érkezők és az őket vendégül látók. Ökumenikus kezdeményezésként a taizéi találkozó a katolikus mellett más felekezethez tartozó családokat is arra késztet, hogy megnyissák ajtajukat a fiatalok előtt.

Erdő Péter bíboros előadása a Pázmány egyetemen

A Collegium Esztergom és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) együttműködésében szervezett Érték! Értem? című előadás-sorozat keretében Erdő Péter bíboros tartott előadást a PPKE Információs Technológiai Karon december 5-én Ki az ember? címmel. Ebből az előadásból közlünk részleteket.
Ki hát valójában az ember? Erre keressük a választ, és ettől a választól függ helyünk a világmindenségben, életünk értelme, célja és értéke. (…)

Szülte a Szűz szent Fiát! Örvendezzünk! Liliomot rózsaág! Lelkendezzünk! – Ez a szép karácsonyi ének ma is felhangzik templomainkban (SzVU 34). Költői soraiban is hitünk fogalmazódik meg. Ennek a hitnek az örömteli ünneplése és továbbadásának vágya ihlette az egyházi énekek megfogalmazóit és a régi magyar gyűjtemények szerkesztőit. A legelső, nyomtatásban is megjelent magyar katolikus egyházi énekek a karácsonyról szóltak. Werner Alajos hívja fel a figyelmet Hozsanna című énekgyűjteményének bevezetőjében arra, hogy Telegdi Miklós, az Esztergomi főegyházmegyét helynökként vezető kiváló főpap volt az első, aki ilyen énekeket kiadott, mégpedig prédikációs könyvének (posztillájának) első két kötetében. A karácsonyi ünnepkör az 1577-ben megjelent első kötetben foglal helyet. Az ott közölt énekek már a történelem távolából szólnak hozzánk, valahonnan félútról a Halotti beszéd és mai magyar nyelvünk között. De a második karácsonyi énekben azért ezt olvassuk: „Isten Fia támada tiszta, nemes szűztől, mint rózsa liliomtól.” Melyik hitigazságot énekelte meg a régi szerzemény, melyikről szól a ma is felhangzó karácsonyi ének: „Liliomot rózsaág”?