Honlap a vértanúról
Már boldoggá avatásának kihirdetése előtt honlapot szerkesztettek Sándor István szalézi szerzetes emlékére. A www.sandoristvan.hu címen elérhető weboldalon tudnivalók olvashatók a vértanúról.
A folyamatosan bővülő tartalmú internetes felületen megtalálható egyebek mellett Sándor István életrajza, a szalézi rendfőnök róla írt levele, a vértanú saját levele és mindennapi felajánló imája is.
A szenvedések szűkült ablakából
Hunyorgó szemünk századokba lát
És ajkunk helyett már maga a táj szól:
Nem Kelet-Nyugat, ez itt a hazád!
Tollas Tibor (Vác, 1955)
Az Államvédelmi Hatóság 1952 júliusában és augusztusában őrizetbe vett tizenhat gyanúsítottat. A letartóztatottak közül kilencen az ÁVH pártőrségénél szolgáltak, öten a szalézi rendhez tartoztak, két személy pedig civil volt, az egyikük egy tizenhét éves gimnazista lány. A lefogottak közül néhányan a szalézi rend árvaházában nevelkedtek, és sorozás után kerültek a pártőrség kötelékébe.
Több mint három hónapig tartó kemény ÁVH-s, ügyészi és fegyházi tortúra után 1952. október 28–30. között került sor a Budapesti Hadbíróságon az elsőfokú eljárásra. A szigorúan titkos tárgyalást Kovács Béla hadbíró alezredes vezette. A Budapesti Hadbíróság I.0308/ 1952. számú ítéletében az első négy vádlottat kötél általi halálra ítélte (köztük a mostani hétvégén, október 19-én boldoggá avatott Sándor István szalézi szerzetest – a szerk.), a többi vádlott pedig hosszú börtönbüntetést kapott.
Huszonnégy betegápoló irgalmasrendi szerzetest avattak boldoggá Spanyolországban Huszonnégy betegápoló irgalmasrendi szerzetest avattak boldoggá október 13-án a spanyolországi Tarragona városában. Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato bíboros, a Vatikán Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa kilencvenhárom püspök jelenlétében avatta boldoggá a spanyol polgárháború ötszázhuszonkét katolikus mártírját. A történelmi eseményen részt vett Kozma Imre, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője is. A spanyol püspöki konferencia (CEE) főtitkára azt kérte a Szentszéktől, hogy az ötszázhuszonkét katolikus áldozatot ne a spanyol polgárháború, hanem a XX. század mártírjainak tekintse. A jezsuita püspök a délamerikai katolikus hírügynökségnek (ACI) a boldoggá avatást megelőzően hangsúlyozta: a szertartásra nem engedik be sem a transzparenseket, sem a zászlókat, mert nem politikai, hanem történelminek számító vallási eseményre készülnek, hiszen még soha nem avattak boldoggá egyszerre ennyi mártírt.
Napok, hetek óta keresek egy arcot. Egy fiatalember, a harminckilenc éves Sándor István arcát. Keresem az időben, keresem a történelemben, hogy szembenézzek vele, s lássam a tekintetét. Hogy megértsek valamit – végül is nem az ő életéből, hanem az enyémből. Miért élünk így, miért annyi kín, szenvedés – hogy valami végre felderüljön az időbe, történelembe szorított nyomorúságos sorsunkban? Anyámat kérdem, emlékszik-e az első születésnapomra. Nem sírtam fel? Nem kínlódtam, látszólag érthetetlenül, faggatom – s magam elé tekintek: butaság ilyesmit kérdezni. Mintha novella, mintha valami művi volna ez az erőszakolt keresés – a tény: Sándor István szalézi szerzetest 1953. június 8-án, koncepciós perben kimondott halálos ítélet után fölakasztották. Éppen egyesztendős voltam. Szolnokon járok, a Tisza-parton sétálok. Meg szeretném érteni, meg szeretném érteni ennek a fiatalembernek a döntését: mégsem szökik külföldre, mégsem bújik álbajusz és áligazolvány mögé, itt kell maradnia. 2013. október 19. A budapesti Szent István-bazilika előtti tér: a sokaság nem fér be a templomba, ezért választották a hatalmas teret. Sándor István szalézi testvért boldoggá avatják. Keresem az arcát, meg szeretném érteni…
Párbeszédben az iszlámmal
Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.
Németh Pál iszlámszakértő
Sören Kierkegaard, a nagy dán teológus-filozófus mondta egykoron, hogy a társadalomra a legnagyobb veszedelmet az újságírók jelentik, mert „nekik van meg a különös tehetségük arra, hogy a hazugságot igazságnak tüntessék fel”. Sajnos a média az iszlámról, az iszlám társadalomról hazugságokkal kevert részigazságokat közvetít, ezért a nyugati embernek ma sincs valósághű képe az iszlám világról. Ha valaki elvetődik egy arab-iszlám országba, az döbbenten veszi észre, hogy a muzulmánok távolról sem olyanok, amilyeneknek a hazai média információi nyomán elképzelte őket. Hazatérvén pedig szégyenkezve számol be az iszlámról szerzett közvetlen tapasztalatairól, mert attól fél, hogy a nyugati média által „kezelt” barátai úgysem értenék meg, vagy teljesen félreértenék a beszámolóját.
Párbeszédben az iszlámmal
Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.
– Miért lesz muszlim egy magyar?
Sulok Zoltán: – Nálam a legfontosabb szempont talán az volt, hogy ez egy szigorúan, kompromisszummentesen egyistenhívő vallás. Emellett pedig életmód is, amely az élet minden területén útmutatást ad, legyen szó akár a családról, a gazdaságról. Amikor hosszú keresés után megismertem az iszlámot, úgy éreztem, hogy ez az igazság. Ha pedig valaki megismerkedik az igazsággal, akkor nem fordíthat hátat neki.
Vanda dos Santos ugyancsak a brazil Shalom közösség tagja, 2011 óta Madagaszkár sziget misszionáriusa. „Hálás vagyok Istennek, hogy ide küldött” – mondja. Jól emlékszik rá, amikor megmondták neki, hogy Afrikába küldik misszióba. „Ez nem igaz, nem hiszem el” – ez volt a reakciója. Ugyanis mindig arra vágyott, hogy ezen a kontinensen beszélhessen Istenről.
Ez volt a központi témája a 12. Világmisszió Országos Ünnepének, amelyet a Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága, azaz a verbita rend szervezett október 12-én. – Egy ember elsősorban nem attól keresztény, hogy jót tesz, hanem hogy megtapasztalta, valaki szereti. A misszió pedig nem más, mint közvetíteni, hirdetni a szeretetet – fogalmazta meg köszöntőjében Burbela Gergely verbita tartományfőnök.