Egyházunk

A Veszprémi főegyházmegye családos zarándoklata Zircen

A véget nem érő szeptemberi esőzés ellenére a családpasztorációs munkacsoport tagjai és a helyi családok – Huszár Lőrinc atyával az élen – töretlen lelkesedéssel szervezték meg a gyönyörű természeti környezetben fekvő zirci apátságtól induló családos zarándoklatot.

A napot Dékány Sixtus ciszterci főapát (képünkön jobbra) és Márfi Gyula veszprémi érsek lélekemelő gondolatai indították a szentmisén. Ezek segítették a lelki megérkezésünket, hiszen a zarándoklat mottója szerint „A Paradicsomkertbe nem a lábunkkal, hanem a szívünkkel lépünk be” (Clairvaux-i Szent Bernát).
Vendéglátó házigazdánk, Sixtus atya szentbeszédében rámutatott arra, hogy a zarándoklat során a résztvevők közösen bízzák rá magukat az Úrra. A zarándoklat kegyelmi állapot, amely sajátos közelséget teremt egymással és Istennel – fogalmazott a főapát. A mottóhoz kapcsolódva Márfi Gyula Jézus természetszeretetéről beszélt. A Szentírás tanúsága szerint Jézus több esetben is kivonult imádkozni a természetbe, hogy közel kerüljön az Atyához – emlékeztette hallgatóságát a főpásztor.

Tíz évvel ezelőtt, 2004. október 9-én áldotta meg Erdő Péter bíboros prímás az Irgalmasság-bazilika altemplomában a magyar kápolnát. Az ünnepi szentmisén és a felemelő szertartáson mintegy hatezer magyar hívő vett részt. A jeles évfordulón most hálát adunk „az Irgalomban gazdag Istennek” azért, hogy ez a remek művészi alkotás létrejött a magyar nép adományaiból.

Verbita nemzetközi kulturális est

Száz év nemcsak egy ember számára, de egy közösség életében is hosszú idő: történelem. Az Isteni Ige Társasága, mely 2016-ban ünnepli magyarországi letelepedése századik évfordulóját, szeptember 13-án a centenáriumra készülve nemzetközi kulturális estet rendezett a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban.

Európai Máriás Háló az erdélyi kegyhelyen

Rendkívüli esemény házigazdája az ötszáz éves Szűzanya-szobor tiszteletére jubileumi évet hirdető csíksomlyói kegyhely: szeptember 16–19. között a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány ősi szentélye látja vendégül a huszonkét európai nemzeti Mária-kegyhelyet tömörítő Európai Máriás Háló tizenhárom országának kegyhelyigazgatóit, képviselőit.

Vatikán

Ferenc pápa a római egyházmegye húsz jegyespárját eskette meg szeptember 14-én. A család az az elsődleges hely, ahol kialakul a személyiségünk, a családok mintegy a társadalom építőkövei – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa. Az orvosság, amelyet Isten felkínál a népnek, különösen érvényes a házastársak számára, akik „nem bírják az utat”, és erőt vesz rajtuk az elbátortalanodás, a hűtlenség, a meghátrálás, a cserbenhagyás kísértése.

A Katolikus Társadalmi Napok megnyitóján a következőket mondta Veres András szombathelyi megyés püspök: – Remélem, sokakat elgondolkodtat a KATTÁRS mottója, amely szerint „Társak vagyunk az örömben és a gondban, a reményben, jóban és rosszban, s főként a bizalomban.” Bizonyára akadnak, akik egyetértenek e gondolattal, aki megelégedéssel ismerik fel, hogy hiszen ők is osztják ezt a nézetet. Másokat esetleg kíváncsisággal tölt el, mit is jelent ez, és mi következik belőle. S természetesen jelentős számban lehetnek olyanok is, akik esetleg bosszankodnak, mondván: már megint ezekkel a dolgokkal zaklatják őket. A lényeg az, hogy semmiképp ne törődjünk bele a rosszba. A passió, vagyis a szenvedés felismerése mellett szeretnénk felébreszteni az emberekben a compassiót, azaz az együttérzést, és azt a készséget, hogy szenvedélyesen keressük a segítés és az önsegítés lehetőségeit.

A pestújhelyi egyházközség nagy családja

– Andrást én kereszteltem – mondja a plébános egy padon ülve, háta mögött csúszdázó, homokozó gyerekek. A mesebeli nyugalmú Pestújhelyi téren, Budapest XV. kerületében vagyunk. Tőlünk tíz méterre még földmunkákat végeznek, valamivel odébb ácsok sétálnak az épülő zenepavilon tetején. A kis Andrást pedig apukája pár percre Béla atya ölébe ülteti.

Gyermekkoromban gyakran fociztunk az iskola, a plébánia és a templom közötti „senki földjén”, és egyszer, amikor a berúgott labdáért bemásztam a templomkertbe, az arra járó káplán szigorúan rám szólt. „Betolakodónak” tekintett, és joggal, mert vásott kölyök voltam, miséről nem lehettem neki ismerős. A kerítés éles határvonalnak számított a kinti és a benti, a profán és a szent világ között. Ott bizonyára egészen más törvények uralkodnak, gondoltam, sőt még azt is: én a kerítésen belülre lépni talán nem is vagyok méltó.

Kapcsolatépítő látogatáson járt Stuttgartban a KÉSZ küldöttsége

Amikor a határon kívüli magyarságról esik szó, általában a Kárpát-medencében élőkre szoktunk gondolni. Pedig a világ számos pontján élnek még magyarok, egyes térségekben akár több ezren is. E helyek közé tartozik Stuttgart és környéke is. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szeptember első hétvégéjén kétnapos látogatást tett az itt élő katolikus közösségnél. A találkozás eredményeképpen együttműködési megállapodás aláírására is sor került a határon túli kapcsolatok elmélyítése érdekében.