Család

Felkészülő

Ági: Amikor összeházasodtunk, minél hamarabb szerettük volna, ha kisbabánk fogan. Akkor még mindketten egyetemisták voltunk, de úgy éreztük, nagyon örülnénk, ha már a diploma megszerzése előtt szülőkké válhatnánk. Akkor még egy kollégium tizenkét négyzetméteres szobája volt az otthonunk. Négy hónappal az esküvőnk után egyszer csak zavarni kezdett a reggeli kávé illata. Ebből sejtettük, lehet, hogy többen vagyunk. Nem sokkal később az orvos is megerősítette, hogy valóban így van. A várandósság tizenhatodik hetéig küzdöttem a hányingerrel. Az orvosi egyetem utolsó éves gyakorlatainak idejét töltöttem éppen. Amikor valamilyen vizsgálatra mentem, mindig izgultam, vajon minden rendben lesz-e, jól érzi-e magát a gyermekünk. Tibor türelmetlenül várta, mikor fog megmozdulni a baba. Én már egy picit éreztem a mozgását, de még nem volt látványos. Akkoriban éppen a szülészeti gyakorlatomat töltöttem. A tizenkilencedik hétben jártam, amikor egy délután az egyik orvoskollégám megkérdezte, megnézzük-e a babát ultrahanggal. Igent mondtam rá. Akkor láttam utoljára első gyermekünket…

Felkészülő

„Mindannyian függők vagyunk.” A szülők és a hozzátartozók is?!

A segítő több mint húsz éve hall telefonon és személyesen is ilyen és ehhez hasonló mondatokat:

„Van egy tizenhét éves fiunk. Kirúgják az iskolából, mert drogozik, emiatt állandóan hiányzik.”

„Nem bírom tovább! Meglopott a gyerekem. Teljesen tönkretesz.”

Az iskolaév sűrűjében ilyentájt kétségtelenül a nyolcadikos gyerekek állnak a legnagyobb kihívás előtt: el kell dönteniük, mely intézményeket jelölik meg, ahol szívesen folytatnák a tanulmányaikat. Ami afféle – már komolyabb tétre menő – társasjáték is egyben, a szülők, nagyobb testvérek, tanárok, közelebbi és távolabbi rokonok, mérvadó baráti családok bevonásával. Hiszen a főszereplők (főleg a fiúk) még alapvetően játékos kiskorúak és indulatos kamaszok, tele kérdőjelekkel, bizonytalansággal. Amit, ha feloldani nem is lehet teljesen, de a sokukban feltörő kishitűség és lemondás érzésének enyhítésében talán van mód segíteni. Mindenesetre – emlékezhetünk még felnőttként is egykori dilemmáinkra – elkél ebben a korban a jó tanács, de még inkább a biztatás.

A gyerekeknek szükségük van önállóságra, olyan szabad mozgástérre, amelyet saját maguk tölthetnek ki. Évről évre egyre önállóbbak lesznek. Megtanulnak egyedül lenni, egyre hosszabb ideig távol maradni a szüleiktől, kijönni a zsebpénzükből, és még sok minden mást. Az egyéniség kibontakozásához, az önbizalom és a felelősség gyakorlásához elengedhetetlen az önállóság megélése.

Hogy ne legyen olyan nehéz választanunk engedés és korlátozás között, gondoljunk a következő szempontokra:

Az önállóság egyáltalán nem magától értetődő dolog, ezt is gyakorolni kell. A gyerekek a család hétköznapjaiból tanulnak legtöbbet. Az a gyerek, akinek megadatik, hogy folyamatosan beleláthasson szülei mindennapi tevékenységeibe, és ezekben tevékenyen részt is vehessen, hamarosan egyedül fogja böngészni a térképet, javítani a kerékpárját…

Gyakran hangzik ez a panasz a szülők szájából. Vajon mi lehet az ok: korjelenség, életkori sajátosság? És mit tehetünk? Hasaljunk a gyerekkel egész délután a szőnyegen, vagy szoktassuk sürgősen önállóságra?

Nézzük, mi minden állhat az önálló játékra való képesség hiányának hátterében!

Az életkor. Az önálló tevékenykedés örömét tanulni kell. Szükséges hozzá az adott tevékenységre érett figyelem (másfél évesünket nemigen kötné le egy bonyolult puzzle, ha megenni nem szabad), problémamegoldó képesség (hogy ne kelljen az első elakadásnál segítséget kérni) és kitartás. Jó esetben már egy egyéves is tud rövid ideig elmélyülten matatni valamivel, ami leköti, de azért egy komplett menüsort nem fogunk tudni megfőzni ez idő alatt, az biztos. Számítsunk inkább öt perc nyugalomra alkalmanként, és örüljünk az óvodás negyedóráinak.

A hároméves kisfiú játék babakocsit tologatott. Odament hozzá az egy évvel idősebb kislány, kíváncsian belenézett a kocsiba, majd elképedve felkiáltott: „De hát ebbe nem kisautót kell tenni, hanem babát!” A kisautó kikerült, a baba bekerült. A csöppnyi gyerekszobában a világ a helyére került.

Óvodás- és kisiskoláskorban természetes a különféle szerepek cserélgetése és kipróbálása. A lányok focizás közben megismerkednek a sportszerűség és a csapatszellem fogalmával, a fiúk pedig a babázás által a felelősségtudatot és az érzelmek kimutatásának módját sajátítják el. S ebbe még az is belefér, ha a fiúcska a kisautóját tologatja egy babakocsiban. Idővel a gyermekek önkéntelenül is az azonos nemű mintát kezdik majd követni. A kislányok között általában a babák lesznek népszerűek, a kisfiúk figyelmét pedig az autók kötik le. A kicsiket hagyni kell, hogy szabadon választhassák meg játékaikat, ne írjuk elő nekik, hogy fiúsan vagy lányosan játsszanak.

Franciaországban Keresztények tüntettek a házasság megóvásáért
Katolikus életvédő csoportok szervezésében több mint százezren vonultak utcára november 18-án Párizsban és más francia nagyvárosokban, hogy tiltakozzanak a homoszexuális házasságra és örökbefogadásra vonatkozó, november 7-én jóváhagyott szocialista törvényjavaslat ellen. A francia kormány törvénytervezete – az azonos neműek törekvéseit intézményesítve – újradefiniálná a házasság és az örökbefogadás fogalmát. A parlament a tervezetről jövő év elején fog szavazni; addig a katolikus szervezetek szeretnék meggyőzni a képviselőket és a szenátorokat arról, hogy – a különböző lobbikkal és pártérdekekkel szemben – a lelkiismeretük szerint döntsenek.

Bíró László püspök az életvédelem mai kihívásairól

A Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fóruma november 16-án tartotta ülését. Az egyesület elnöke, Bíró László püspök beszámolt az utóbbi idők legjelentősebb, az életvédelmet érintő híreiről. Az ENSZ még soha ilyen nyíltan nem állt ki a fogamzásgátlás mellett: alapvető emberi jognak nevezte. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte Lengyelországot, amiért az orvosok nem voltak hajlandók abortuszt végrehajtani egy tizennégy éves lányon, miközben negyvenhét helyen fogadják be a kelet-európai államban a nem kívánt terhességből származó csecsemőket. Franciaországban elfogadták, hogy az abortuszt mindenki számára támogassa az állam. A beavatkozást jelenleg a szegények és a fiatalok érhetik el ingyenesen.