Az önállóság biztosítása

A gyerekek fokozatosan, lépésről lépésre tanulják meg, hogyan bánjanak önállóságukkal. Az első osztályos számára jobb, ha hetente kap egy kis zsebpénzt, míg a fiatal már jól boldogul a saját folyószámlájával, amelyre a szülők havonta meghatározott összeget utalnak át zsebpénz gyanánt, esetleg az iskolai dolgokra vagy akár ruházkodásra is.


 

Természetesen adhatunk a gyereknek segítséget az önállóság kipróbálásához. Ha például tizenegy éves gyermekünk először utazik egyedül a másik városrészben lakó barátjához vagy barátnőjéhez, egy minden eshetőségre nála lévő mobiltelefon biztonságot jelent mindenkinek. Az ízlés generációnként változik. Mondhatnánk úgy is: ízlések és generációk különbözőek. A hobbik, a hajviselet vagy a barátok megválasztásában alapjában véve nyugodtan dönthetnek a gyerekek egyedül. Egészen addig, amíg választásukkal a szülői szabályokat át nem hágják. Természetesen a toleranciának is vannak határai. Ha például a serdülő dohányozni kezd, az egészen biztosan nem a fejlődését szolgálja.

Serdülőkorban a legtöbb fiatal egyszer csak nagy önállóságot kezd követelni magának. Az addig szelíd gyerek is fellázad a szülői követelmények, korlátok ellen. Ez az az idő, amikor meg kell szereznie azt a tapasztalatot, hogy nincs önállóság határok nélkül. A szülőknek ebben is segíteniük kell gyerekeiket, hogy megtalálhassák saját útjukat, és képesek legyenek felnőtté válni.

a szerző a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa