Ritkán esik olyan gyönyörűen, olyan nagy pelyhekben a hó, mint ahogyan csütörtökön esett. Már a hatodik órámat tartottam aznap, kicsit fáradtan ültem a tanári asztalnál, s a gyerekeken is érezhető volt az eltelt öt óra minden unalma, küzdése, szenvedése. Egymás után elemeztük az összetett mondatokat, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy az ablak mellett ülők kifelé bámulnak a sűrű hóesésbe…
Felkészülő
– rikkantja a gyerek a desszert láttán, s a hívő szülők többsége reflexből máris mondja rá a figyelmeztetést: „Kisfiam, imádni csak Istent szabad!”
„Imádlak…” – suttogja bizalmasan a kislány édesanyja ölébe bújva, de máris jön a rendreutasítás: „Imádni csak Istent lehet.”
Szinte gondolkodás nélkül adjuk tovább ezt a régről belénk nevelt hitigazságot, függetlenül attól, hogy illeszkedik-e a helyzethez. Így egyszerűen elmegyünk egymás mellett: nem reagálunk arra, ami a gyerek számára az adott pillanatban olyan fontos, ráadásul valószínűleg nem is fogja érteni, hogyan kapcsolódik mondandónk az ő örömteli élményéhez.
Felkészülő
Már megint ez a téma? Nem csodálkoznék, ha ez volna a kedves olvasó első reakciója a cikk láttán. S ez így természetes. Elegünk van már ebből a nehéz kérdésből, ami ráadásul olyan reménytelen. Jobb, ha nem is foglalkozunk vele! Ha segíteni nem tudunk, legalább ne terheljük magunkat még ezzel is. Így próbálunk védekezni az egyik legfájóbb érzés: a tehetetlenség ellen. Holott éppen ezzel sodorjuk magunkat és másokat is egyre nehezebben kezelhető helyzetekbe. Szinte mindegy is, hogy mi magunk váltunk-e csaknem észrevétlenül szenvedélybeteggé, vagy „csak” együtt élünk valaki más szenvedélybetegségével.
Az iskolai agresszió okairól
Mióta kislányom iskolás, sokféle hatás éri, s délután, amikor hazaér, változatos történeteket mesél. Az értelmetlen csúfolódás, a sok felesleges sértődés, a másik becsmérlése, ugratása nem lep meg, a gyerekek néha nagyon kegyetlenek egymással. Szavaikkal mélyebb sebeket ejtenek, mintha bokán rúgnák a másikat, vagy meghúznák a haját. Az agresszív gyerekek sokszor nemcsak a társaikat bántják, hanem esetleg önmagukat vagy az állatokat is.
Felkészülő
Tibor: Minden alkalommal izgatottan készültem gyermekeink születésére. Sőt, már azt is nagyon vártam, hogy valami jelet adjanak számomra benti világukból, „üzenjenek”, hogy ott vannak és jól érzik magukat. Sűrűn kérdezgettem Ágitól, megmozdult-e már a gyermekünk. Kicsit türelmetlen lettem, amikor ő már érezte a jelenlétét, ám én „odakintről” még semmit nem tapasztaltam. Kértem, részletesen mesélje el, pontosan mit érez. Feszült várakozás után aztán végre én is érzékeltem egy-két apró jelet. Nagyon boldog voltam. Amikor nagyobbak lettek, s már látszott is a mozgásuk, gyakran megcsiklandoztam őket, mire gyorsan elbújtak előlem. Rendszeresen beszéltünk is hozzájuk, így amikorra megszülettek, már igen jó kapcsolat volt köztünk, s ennek megőrzését nagyon fontosnak tartottam. A szüléskor szerettem volna ott lenni Ági mellett, de ez akkor még nem volt szokás. Így Tibor fiunk születésekor csupán „nem hivatalosan” lehettem jelen, ami annyit jelentett: valamivel távolabbról végignézhettem az érkezését.
Felkészülő
Advent. Karácsony. Újév. Az egyházi év és a polgári naptár jeles ünnepei. A kereskedelem és a médiumok megkülönböztetett figyelemmel koncentrálnak erre az időszakra. A villódzó ünnepi világítás, a karácsonyi vásár egyre növekvő árnyakat próbál elfedni. Az ingyenes ételosztások sorai egyre hosszabbak, ahogyan az ételt osztókkal készült interjúk is. „Hatvankilencen szembesültek Zacher fejével újév reggelén” – tudósított több hírportál a közismert toxikológus munkájáról. Kis hír a szenvedélybetegekről, a függőkről. A segítő bosszankodik. Megint a jó és a rossz, a fekete-fehér megkülönböztetés. Mi is van az árnyékban?
„Csak egy estét bírj ki, hogy ne igyál! Ez a szeretet ünnepe, ennyit megtehetsz értünk!”
A föld több mint hétmilliárd lakója közül éppen őt választottad. Különös, nemde? Valami megragadott benne, valahonnan megsejtetted, hogy a tiéd, hogy neked teremtették. Kezdetben talán nem volt más számodra, mint a többi fiú vagy lány, de szép lassan megszelídítetted – mint a kis herceg a rókáját vagy a rózsáját –, türelemmel, megértéssel és gyengédséggel, úgy, hogy minden áldott nap egy kicsit közelebb s közelebb merészkedtél hozzá. Így aztán megismerted, megszeretted, szükséged lett rá, ahogyan neki is rád, egyetlen lettél számára, s ő is egyetlen lett neked.
Jegyesoktatók képzése és országos találkozója Kecskeméten
Aki egyházi házasságot szeretne kötni, mindenképpen találkozik a házasságra felkészítő kurzussal, a jegyesoktatással. Vannak olyanok, akikben ez a beszélgetéssorozat élményként marad meg, és segíti családi életüket, de akadnak olyanok is, akiket elriaszt az életidegen oktatás. Hogyan lehet olyan jegyesképzéseket szervezni és tartani, amelyek valóban segítséget nyújtanak a házasságra készülőknek? Erre a kérdésre keresték a választ január 11–12-én a jegyesoktatók képzésén és országos találkozóján, melyet a Parázs Pasztorális Központ szervezett.
