Család

Az őszi nagymarosi ifjúsági találkozóról

Papp Miklós görögkatolikus lelkész és főiskolai tanár – az Új Ember 3. oldalán megjelenő erkölcstani sorozatunk szerzője – Ki mint gondolkodik, úgy is él címmel tart előadást az őszi találkozó témájáról, az életvezetésről október 5-én, a nagymarosi ifjúsági találkozón.

Arról, hogy mit is jelent az életvezetés, a nagymarosi levél ad gondolatindítót. „Mert a gondolatvilág és az életvezetés nem két külön világ. A jó életvezetés, de az élet elrontása is a fejben kezdődik. Ha az életvezetés »pilótája« a fejünk, akkor arra nagyon kell vigyáznunk. Ez jelent pozitív építőmunkát, de védekezést is. Ha életvezetésünkre szeretnénk aktívan gondot viselni, akkor ezt a gondolatvilágnál kell kezdeni…”

Ági: Előző alkalommal arról írtunk, milyen nehéz lehet elengedni a felnőtté válás útjára lépő gyermekeinket, akiknek már egyre több önálló programjuk van, egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre maradnak távol a családi otthontól. Ebben az élethelyzetben mind többször fordulunk a Szűzanyához, kérve, hogy segítse őket útjukon, mert mi már nem tudunk mindig mellettük lenni.

Tibor: Tavaly nyáron láttam először a Vándorút című filmet, amely nagyon megfogott, mind a témáját, mind a helyszínét tekintve. A filmben egy amerikai apa elveszíti felnőtt fiát, aki éppen csak elindult az El Caminón, a Szent Jakab-zarándokúton. Nem telt el sok idő – mondtam is Áginak –, s a zarándokút végigjárása bekerült életem négy nagy utazási terve közé.

Az érzelmek, érzelmi állapotok kutatása az utóbbi évtizedekben a lélektan egyik kiemelt kutatási területévé vált.

Már az ókori görögök is… Igen, már ők is érdeklődtek az érzelmek iránt, elsősorban a filozófusok. Platón, majd tanítását követve tanítványai és a középkori jeles filozófusok is azt feltételezték, hogy az érzelmek veszélyesek, szinte lehetetlenné teszik az ésszerű gondolkodást és viselkedést. Az érzelmek primitívebb, állatiasabb reakciómódot képviselnek, amely nem egyeztethető össze az ésszel. Az érzelmek rabul ejtenek, veszélyes hatással vannak a gondolkodásra és a viselkedésre. Szinte ugyanerre a megállapításra jutottak Freud és követői is, ők már a pszichoanalízisből levont következtetésekkel. Az érzelmeket veszélyforrásnak minősítették. A közelmúltban még egy olyan jeles gondolkodó is, mint Arthur Koestler azt feltételezte, hogy az emberek azért nem tudják teljesen megérteni és irányításuk alatt tartani érzelmi állapotaikat, mert „végzetes hiba” történt központi idegrendszerünk evolúciós fejlődése során…

Demográfiai adatok – és ami mögöttük van

„Más vagyok, így fogadj el, / Visszanézned nem is kell, / A boldogságod találd meg, / És csinálj sok-sok gyermeket.” A sláger szövege egyszerű és derűs, a dal jó, a benne foglaltak megvalósítása mégsem megy. Mi hiányzik hozzá a magyar társadalomból? Az egyszerűség? Vagy a derű? A válaszokat, a drasztikus népességfogyás és az elöregedés megállításának lehetőségeit a legutóbbi, 2011-es népszámlálás statisztikái és eredményei tükrében kereste a Családbarát-e a magyar társadalom? című demográfiai konferencia.

Mi jellemzi a magyar társadalmat a családok és a népesség szempontjából? Fogyó populáció, a szülőképes korban lévő nők számának csökkenése, az első gyermek megszületésének kitolódása, a gyermektelen nők számának gyarapodása, a termékenységi mutató romlása és öregedő népesség. Az elöregedett társadalom pedig elveszíti versenyképességét, a hagyományos családmodell visszaszorul, a házasodási kedv csökken. Ezek nem népszámlálással mérhető tények, hanem a szélsőséges individualizmus következményei. Mivel a részeredmények összefüggenek, rendszerré állnak össze, ezért a jelenlegi magyar demográfiai helyzeten is csak rendszerszerűen lehet változtatni, az egyes elemek javítgatása már nem elegendő – foglalta össze kíméletlenül a legutóbbi népszámlálás konklúzióit Németh Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese.

A családháló.hu kezdeményezése

Hét év telt el azóta, hogy az Alkotmánybíróság (AB) eltörölte azt a törvényt, amely alapján a művi meddővé tétel kizárólag a negyvenedik életévüket betöltött személyek esetében, illetve a harmincöt évesnél idősebb, legalább három (vér szerinti) gyermekkel rendelkező szülők esetében hajtható végre, továbbá olyan, legalább négygyermekes párok számára engedélyezhető, amelynek tagjai betöltötték a harmincadik életévüket. 2006 óta elvileg minden, tizennyolc évesnél (!) idősebb felnőtt kérheti a beavatkozást.

Egyelőre nem mondok semmit, csak leírom a tényeket: november 1-jétől a német szülők nemcsak fiúként és lányként, hanem meghatározatlan neműként is anyakönyveztethetik újszülött gyermeküket, aki később maga döntheti el, férfi vagy nő szeretne-e lenni, attól függően, ugye, hogy melyik nem jellemzőit érzi a leginkább érvényesnek magára. De persze arra is van lehetőség, hogy valaki egész életében ne azonosuljon egyik nemmel sem.

Mi van? Ez komoly? – tán sokunknak ez az első reakciónk. És igen, komoly. Németország az első európai ország, amely törvénybe iktatta mindezt. Harmadik nem hivatalosan létezik már Nepálban, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. S míg a német személyi iratokban egyelőre maradnak a megszokott kategóriák, vagyis csak a születési dokumentumokban történik változás, addig Ausztráliában például már az útlevélben is három lehetőség szerepel: F mint female, M mint male és hát X. Európában egyébként Finnország tett még jelentős lépéseket a harmadik nem elismerése felé, de ott törvényi változtatás nincs kilátásban.

Felkészülő

Hagyománnyá vált, hogy a tanév első magyaróráin egy-egy verssel foglalkozunk, amelyet azután meg is kell tanulniuk a gyerekeknek. Idén ünnepeljük Weöres Sándor születésének századik évfordulóját, így adta magát, hogy Weöres-versekkel kezdjük az évet. Kicsik és nagyok külön-külön, mégis együtt ismerkedtek a Gyerekkor, a Majomország, az Önarckép, az Ars poetica és az Örök pillanat weöresi világával.

Ritka az a közösség, amelyet két évtized leforgása sem képes alapjaiban megingatni. Az egymást még egyetemi, főiskolai éveik alatt megismerő egykori pasaréti ferences fiatalok, akik ma már többnyire nagycsaládos szülők, ilyen közösséget alkotnak. Legerősebb kapocs közöttük a ferences lelkület, hisz többségük az esztergomi vagy a szentendrei ferences gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A hittanórákon az Istenben való növekedés mellett egymás jobb megismerésére is alkalmuk nyílt. Az együttlét iránti igényük aztán több imaközösséget hívott életre, és számos közös szabadidős programot is szerveztek. A legnagyobb szabású esemény az évente megrendezett kerékpártúra.