A jogszabályt annak idején az önrendelkezési jog megsértésére hivatkozva semmisítette meg az AB, s a döntés óriási vitát kavart szakmai és nem szakmai körökben egyaránt. Családbarát jobboldali szervezetek számtalanszor foglaltak állást a törvény szigorításának szükségességével kapcsolatban. A legutóbbi választás óta is kifejezetten sokszor került szóba a jogszabály módosításának kérdése, ám a mai napig sajnos semmilyen változás nem történt.
A művi meddővé tételhez ma elegendő, ha a tizennyolcadik évét betöltött személy írásban kéri a beavatkozás végrehajtását, és megkapja a kötelező felvilágosítást, amelynek során tájékoztatják őt a különböző fogamzásgátló módszerekről, és arról a tényről, hogy a sterilizálás eredményét később visszafordítani szinte lehetetlen. A tapasztalatok szerint, ha valakinek később úgy alakul az élete, hogy mégis szeretne (még egy) gyermeket, nagyon kicsi a spontán teherbeesés, illetve – férfiak esetében – a megtermékenyítő-képesség visszaállíthatóságának esélye. Ilyenkor csak a lombikprogram marad, amely hatalmas költségekkel jár.
A sterilizációs műtét bizonyos esetekben indokolt lehet. Kérdés, hogy ennyire nagy mozgásszabadságot kell adnia az államnak ezen a téren?
A tény, hogy a művi meddővé tételre tizennyolc–húsz éves fiatalok is jelentkezhetnek, abszurd és felháborító. Azokat az eseteket leszámítva, amikor komoly egészségügyi probléma indokolja a beavatkozás végrehajtását, felelőtlenség ilyen horderejű döntés jogát ennyire fiatal emberek kezébe adni. (Nézzünk csak körül, mennyi meddő ember, pár van a környezetünkben, és mit meg nem adnának egy gyermekért! S gondoljunk azokra a hírekre is, melyek szerint állítólag fiatal prostituáltakat kényszerítenek „futtatóik” a beavatkozás elvégeztetésére.)
A sterilizálást kérők leggyakoribb indokai között – az életkort és a gyermekek számát nem tekintve – általában bosszúvágy, szerelmi csalódás, hirtelen elhatározás szerepel. Éppen ezért az első, írásban tett kérelem után a huszonhat év alattiaknak kétszer fél évet, az ennél idősebbeknek kétszer három hónapot kell várniuk. Ha ezután is fenntartják elhatározásukat, a műtétet – elvileg – el kell végezni, bár nagyon sok olyan orvos van, aki eleve megtagadja ezt a fajta beavatkozást.
A 2006-os határozat megjelenése orvosi, politikai és civil körökben egyaránt felháborodást váltott ki. A Magyar Orvosi Kamara elfogadhatatlannak nevezte az Alkotmánybíróság döntését, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium a demográfiai válság további súlyosbodásának veszélyét látta a döntésben, számos civilszervezet pedig úgy foglalt állást, hogy a jó megoldás az lenne, ha visszaállítanák a 2006 előtt érvényben lévő törvényt, az ideális megoldás pedig az, ha kizárólag alapos indokokkal alátámasztott egészségügyi vagy szociális okok fennállása esetén lehetne elvégezni a műtétet.
A KDNP és a Fidesz annak idején csak orvosilag indokolt esetben engedélyezte volna a beavatkozást. Kormányra kerülésük óta azonban eltelt három év, de változás nem történt. A mai napig is az a jogszabály van érvényben, amely már akár utolsó éves középiskolások számára is lehetővé teszi, hogy kérelmezzék a beavatkozást, amely végleg megfosztja őket a lehetőségétől, hogy egyszer majd édesanyák, édesapák lehessenek.
A Családháló közössége ezért felszólítja a kormánypártokat, hogy vegyék kézbe ennek a tarthatatlan helyzetnek a megoldását, mielőbb változtassák meg a túlságosan megengedő szabályozást, és hozzanak létre egy olyan, átgondoltabb rendszert, amely a potenciális szülők esetleges meggondolatlan lépéseinek kiküszöbölésére is képes.
(x)
