Család

A szenvedélynek sok arca van – a megelőzésnek is!

A függőség megelőzésének vajmi kevés köze van a drogokhoz. A megelőzés kifejezés helyett érdemesebb egészségfejlesztésről, egészségmegőrzésről beszélnünk. A fejlődés pozitív irányú megközelítés: valami jobbá, egészségesebbé válhat. A megelőzés pedig valami rossznak az elkerülését célozza, tehát nem a pozitív változásból, hanem valami negatívból indul ki. A „ne legyen függő, ne legyen szenvedélybeteg” megközelítés helyett célravezetőbb hozzáállás a „legyen képes egészséges egyensúlyt találni az életben”. Az egészségmegőrzésnek az a célja, hogy minél erősebbé tegye az emberi személyiséget annak érdekében, hogy kevésbé váljon érzékennyé a függőség számos formája iránt. Ám ehhez támogató környezetre van szükség.

Vége van a nyárnak. És ezt már nem csak a cinegemadár veszi észre. Hiszen amellett, hogy valóban „hűvös szelek járnak”, naptárunk is jelzi, hogy hétfőtől belépünk a szeptemberbe. Ezt pedig sokan kissé nehéz sóhajjal vesszük tudomásul. Vége a nyaralásoknak, a szünetnek, a napsütésnek, a strandolásnak, a táboroknak. Kezdődik az új tanév, és ez sok diák, szülő és tanár számára új feladatokat, kihívásokat jelent. Mostantól tanulni kell, dolgozni kell, nincs mese.

Minden a családban kezdődik. A szenvedélybetegség, a megelőzés, a gyógyulás is.

Ma Magyarországon körülbelül négyszázezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg. A szomorú statisztikák szerint közülük minden harmadik maga is függővé válik. Ki törődik ezzel a súlyos problémával?

A szenvedélybetegség többnyire a sokszor ismételt, szokássá váló problémaelkerülésekkel kezdődik.

Átmeneti rítusok. Az átmeneti rítusok szakkifejezést Arnold van Gennep holland néprajztudós használta először a múlt évszázadban, a fogalom mögött rejlő gyakorlat és tevékenység azonban a régmúltba, az ősi kultúrákig vezet vissza minket. (Várkonyi Nándor és Hamvas Béla műveinek is visszatérő témája mindez.)

Az emberi élet felosztható változások egymást követő sorára. Születés, gyermekkor, serdülőkor, felnőtté válás, családalapítás, öregedés, halál. Az egyes szakaszok lezárnak egy időszakot és teret nyitnak az átalakulás utáni újabb fejlődésnek, változásnak, átalakulásnak.

Ki ne örülne annak, amikor félretéve minden kötelességét kimozdulhat otthonról? Amikor úgy pihenhet, hogy tudja, nem zavarhatják őt sem e-mailben, sem telefonon, mert olyan helyre megy, ahol nincs internetes hozzáférés, sem térerő. De talán az is elég, ha kikapcsolhatja a számítógépet, és lehalkíthatja a telefont. Ilyenkor mindannyian átélhetjük: szabadok vagyunk, végre csak a pihenésnek élhetünk.

A pápai hittanos táborban

Idén júliusban negyedik alkalommal rendezett hittanos tábort a pápai Szent Benedek-plébánia. A helyszín most is a ferences rendház és udvara volt. A bibliai hegyek, a bibliai vizek és a példabeszédek után idén a tábor témája a következő volt: Gyermekek a Bibliában. A részt vevő negyvennégy kisgyerekkel olyan bibliai történeteket ismertettünk meg, melyeknek középpontjában szintén gyerekek állnak. Együtt szurkoltunk Dávidnak, hogy legyőzze Góliátot, izgultunk a kis Mózesért, hogy kosarát megtalálja valaki a sás között. Megtanultuk, hogy Jézusnak minden gyermek fontos, akár egy királyi ember beteg fia, akár egyszerű zsidó, aki nevetve megy hozzá édesanyjával. Az utolsó napon a csodálatos kenyérszaporítás történetén keresztül megértettük, hogy egy gyermek apró felajánlása is hatalmas dologgá válhat Isten kezében.

Nem kerülhet szemétbe, tisztelet jár a kenyérnek. Reménykedjünk abban, hogy ma is erre tanítják a szülők gyermekeiket. Ha nem hívők, legalább azért, mert a kenyér verejtékes munkával szerzett táplálékunk szimbóluma. Aki dolgozik, az kenyeret keres, aki éhezik, annak nincs kenyere.

Ahogy nőnek a gyerekek, egyre többször merül fel, hogy nélkülük is pihenjünk pár napot a nyáron – vagy éppenséggel ők nyaraljanak a szüleik nélkül, más gyerekekkel, közösségben. Ha minden jól megy, a néhány napos-hetes különválás minden résztvevő számára változatosságot és felüdülést hoz. De vajon hogy tudjuk jól felmérni, mikor és mire érett már a kalandvágyó csemete?