Család

A gyerekek játékáról többször is szót ejtettünk már e rovat hasábjain. Nézzük most kicsit bővebben, miért olyan fontos ez a gyakran pusztán „szórakoztató időtöltésnek” (időnként szülőmentesítőnek) tekintett tevékenység!

Rejtett forrás

„Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket (más fordításban „lelkünk épségét”) – ez az Anonim Alkoholisták (AA) tizenkét lépésből álló programjának második lépése. (Az első a tehetetlenség beismeréséről szól.)

Ki ez a „hatalmasabb”, korábban „Felsőbb Erőként” említett Valaki? A Nagykönyvből (az AA alapvető kézikönyvéből) idézünk: „a) Alkoholisták vagyunk, és képtelenek vagyunk életünket irányítani. b) Valószínűleg semmilyen emberi hatalom nem tudott volna megszabadítani alkoholizmusunktól. c) Isten képes erre, és megteszi, ha keressük Őt. Ezekről meggyőződve elérkeztünk a Harmadik Lépéshez, amelyben az áll, hogy úgy döntöttünk, akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bízzuk (…).

Összeállításunk a beküldött képekből (II. rész)

Fotópályázatunkra – amely 2014. szeptember 30-án zárult – rengeteg kedves, megható és vidám kép érkezett. Nagy örömünkre csupa olyan, amelyek a nemzedékek közötti eleven kapcsolatról, összetartásról, gyengéd szálakról tanúskodnak.

A pályázati kiírásunkban foglaltaknak megfelelően a díjazott fotók közül a legsikerültebbek második csoportját (Halász család, Szalai Miklós, Havasiné, Pfitzner Tibor, Tóth Norbert, Zsíros család fotóiból) mutatjuk be mostani lapszámunkban.

Csendes őszi estéken eszembe jut az az idő, amikor még nagyanyámmal sakkoztunk, malmoztunk, ha a kertben már nem akadt tennivaló. Előfordult, hogy a törött huszárfigurát gesztenyéből farigcsált lovacskával helyettesítettük. Mama háza a hajdani előszállási kálváriadombon állt, közelében sok-sok gesztenyefa pompázott, virágzáskor menyegzői fehérben.

A projektek bemutatásán, kiselőadások tartásán, egyéni vélemények megfogalmazásán túl a számonkérés hagyományos módja is hangsúlyos: az, amikor a tanár kihívja az asztalhoz a diákot felelni. Mert fontos, hogy mindaz, amit az órán tanulunk, rögzüljön a tanulókban. Ennek látható jele a felelés.

A minap egyik tanítványomat nyelvtanórán kihívtam felelni. Már harmadszor kérdeztem ugyanazt az anyagot; gondoltam, könnyű dolga lesz a felelőnek. Felszólításom után azonban az osztály hangosan felhördült: a kiszemelt diáknak éppen ma van a születésnapja! – No, akkor ajándékozhatunk neki a szép feleletért egy jelest – mondtam a gyerekeknek.

Tibor: Gyermekeink előtt napról napra vizsgázunk az életünkkel. Feltehetjük magunknak a kérdést: erre a megmérettetésre vajon mennyit készülünk? Ha belegondolok: amikor a gyerekeink megszülettek, nem görcsöltünk ezen. Lehet, hogy kezdő szülőként nem voltunk eléggé felelős viselkedésűek? Persze próbáltuk őket testileg és lelkileg egyaránt jól ellátni, igyekeztünk biztonságot nyújtani nekik. De ha visszagondolok, nagyon sok mindent ösztönösen csináltunk. Egymással természetesen szorosan egyeztettünk a nevelési helyzetekben, de ez kezdetben még biztosan nem volt tudatos. Arra nagyon figyeltünk, hogy ha nem is értettünk egyet valamiben, kompromisszumra jussunk egymással az adott kérdést illetően. Fontosnak éreztük ugyanis, hogy a gyerekek számára már egybehangzó véleményt képviseljünk. Úgy gondoltuk, ezáltal nekik is könnyebb lesz az eligazodás bonyolult világunkban. Amire nagyon nagy hangsúlyt helyeztünk még, az az volt, hogy a gyerekeink sohase érezzék úgy, hogy akadályt jelentenek számunkra, vagy korlátoznak bennünket fontos, „felnőtt” dolgainkban.

Összeállításunk a beküldött képekből (I. rész)

Fotópályázatunkra – amely 2014. szeptember 30-án zárult – rengeteg kedves, megható és vidám kép érkezett. Nagy örömünkre csupa olyan, amelyek a nemzedékek közötti eleven kapcsolatról, összetartásról, gyengéd szálakról tanúskodnak, az Új Ember pályázati kiírásának megfelelően.
Előző lapszámunkban közzétettük a pályázat eredményét, és képeket közöltünk a fődíjat elnyerő család fotóiból.

Eredményhirdetés

Fotópályázatunkra – amely 2014. szeptember 30-án zárult – rengeteg kedves, megható és vidám kép érkezett. Nagy örömünkre csupa olyan, amelyek a nemzedékek közötti eleven kapcsolatról, összetartásról, gyengéd szálakról tanúskodnak, az Új Ember pályázati kiírásának megfelelően.