Szerhasználat és spiritualitás (V.)

Nekünk, alkoholistáknak mindenekelőtt ettől az önzőségtől kell megszabadulnunk. Ezt kell tennünk, különben végez velünk. Isten lehetővé teszi a szabadulást. Gyakran nem is látunk módot rá, hogy Isten segítsége nélkül megszabaduljunk az egocentrizmustól. Sokan megpróbáltunk morális és filozófiai alapelvekre támaszkodni, de nem tudtunk azoknak megfelelően élni, hiába akartunk. Arra sem voltunk képesek, hogy visszafogjuk énközpontúságunkat, bármennyire akartuk vagy próbáltuk is ezt a magunk erejére támaszkodva. Isten segítségére volt szükségünk.”

Bill (az AA egyik alapítója) így ír a Felsőbb Erőről. Mindannyiunk számára megfontolandó, ám sajnos viszonylag ritkán idézett gondolat ez: „Sok embernek fogalma sincs az abszolút lelki értékekről. Csak a tökéletessel érik be, ezért becsapják magukat, mert azt képzelik, hogy elérték az elérhetetlent; vagy elítélik önmagukat, mert nem érték el.

Mégis úgy gondolom, hogy jobb nem ragaszkodni ehhez a szemlélethez. Nem a nagy eszmék hibája, hogy időnként helytelenül használjuk őket, és így olcsó kifogásként szolgálnak a bűntudatra, a lázadásra és a kevélységre. Éppen ellenkezőleg, nem tudunk sokat fejlődni, ha nem tartjuk állandóan lelki szemeink előtt az örök értékeket. Naponta megpróbáljuk egy kicsit megközelíteni Isten tökéletességét. Ne emésszen bennünket bűntudat azért, mert nem érjük el a jövő héten. A haladás a célunk, az Ő tökéletessége felé törekszünk, de ez fényévekre van tőlünk.”

Sokszor azokat ítéljük el, akik szabadulni szeretnének függőségüktől: számunkra azok a szenvedélybetegek, akik változni szeretnének, s nem azok, akik távolodnak önmaguktól, tőlünk, Istentől. Az önsegítő csoportok új életet adhatnak számukra. Az önsegítésben egyén, közösség, Isten kapcsolatának dinamizálása, ennek rítusa ismétlődik ülésről ülésre. Önismeret, önmagam elfogadása, megbocsátás és kiengesztelődés – ez az élő evangélium.