Szent István uralkodása kultúránk jelképe
Erdő Péter bíboros első királyunk máig ható művéről
Amikor Szent Istvánra gondolunk, legendák, krónikák, történeti tanulmányok és néphagyományok szövedékén át sejlik fel előttünk alakja. Hogy milyen személyes tulajdonságokkal bírt első királyunk, azt ezer év távlatából aligha tudhatjuk. Ám a róla alkotott képünkre minden bizonnyal a valóság is rárajzolta vonalait. Erdő Péter bíboros prímással, esztergom–budapesti érsekkel a történeti Istvánról és a szentként tisztelt legendás uralkodóról beszélgettünk.
– István király 997-ben vette át apjától a hatalmat. Vajon mekkora területet uralt ekkor, és a magyar nép mennyire volt egységes, mennyire volt keresztény?
– Sok a kérdés ezzel kapcsolatban. A történészek például azt írják, gondolom, Szent István harcainak történetéből levezetve, hogy Géza nagyfejedelmi uralma ugyan az egész országra kiterjedt, a gyakorlatban azonban bizonyos hercegségek területén ezt nem közvetlenül gyakorolta. Kétségtelen, hogy Szent Istvánnak volt még háborúja Koppánnyal, ami sokkal inkább dinasztikus kérdés volt, mint a kereszténység és a pogányság harca. Ez a győzelem tette lehetővé, hogy Szent István uralma vitathatatlanná váljon, és a délnyugati országrészre is kiterjedjen. Délkeleten pedig az Ajtonnyal és az erdélyi Gyulával való összetűzései tartományaik önállósági törekvései miatt robbantak ki. Legyőzésükkel Szent István uralkodói hatalma az egész országban egyértelművé vált, saját fennhatósága alatt egyesítette a magyar szállásterületeket, illetve a szövetséges népek és törzsek területét.