Irányelvek a jog és a nevelés területén

A szemináriumokkal kapcsolatban egyéb kérdések is felmerültek. Így a kisszemináriumok különböző országokban való helyzetével, az előképzéssel és az esetleges propedeutikus lépésekkel kapcsolatosak. Ma már – hangsúlyozta a bíboros – kevésbé beszélnek propedeutikus évről, inkább arra lettek figyelmesek, hogy a jelentkezők más és más helyzetben vannak, ezért egyénileg kell meghatározni, mely előfeltételek szükségesek, hogy valaki beléphessen egy szemináriumba. Előfordul például, hogy új megtérőről van szó, vagy olyan emberről, aki a katekizmust sem ismeri. Ezek a kérdések a katolikus iskolák témájához vezetnek el. A világstatisztikákból egyértelmű, hogy jelentős a létszámnövekedés. Ma a katolikus iskolák tanulóinak száma a világon meghaladja az ötvennégymilliót. Ebben a számban az európai nyolcezeregynéhányszáz katolikus iskola hallgatói is benne vannak, de Afrikában működik a legtöbb katolikus iskola, körülbelül húszezer. A katolikus és világi iskolákon belüli hittanoktatás szerepe is szóba került, ahogyan a papi hivatások gondozása is téma volt.

A Nevelésügyi Kongregáció plenáris ülésének tagjait hétfőn fogadta XVI. Benedek pápa. Beszédet intézett a plenária résztvevőihez és a kongregáció munkatársaihoz, amelyben különösen azt hangsúlyozta, hogy a papi hivatások gondozására létrejött struktúra elsősorban nem az általános keresztény hivatás és meghívás feladatát hivatott szolgálni – erre a katekézis és a különböző szentségi felkészítések ideje való –, hanem a szolgálati papságra szóló hivatások gondozását. Ezért a püspöki karok által alapított, országos szinten működő hivatásgondozó intézményeknek is főként a papságra szóló hivatások gondozásával kell foglalkoznia. – Azt hiszem, hogy ez jelentős lépés – fogalmazott Erdő Péter –, hiszen a különböző országokban előfordult ettől eltérő gyakorlat, és sokszor a házasságra szóló hivatást, az általános keresztény hivatást és a papi hivatást együtt gondozták. Ezáltal a papságra készülők segítése gyakran elsikkadt.

A megbeszéléseken fontos téma volt a bolognai folyamathoz való csatlakozás is. A teológia és más szent tudományok terén az Apostoli Szentszék csatlakozott nemcsak a bolognai rendszerhez, hanem más nagy regionális rendszerekhez is, például az óceániai és kelet-ázsiai felsőoktatási rendszerhez, a latin-amerikai és az észak-amerikai rendszerhez, így mindenütt a nagyobb régiónak megfelelő formai kritériumok szerint ki tudja állítani a teológiai fokozatokat úgy, hogy azok civil elismertsége biztosítva legyen. Természetesen Európában számos országban eddig is bejáratott módja volt a teológiai képzettség és felsőoktatás elismerésének, ahol azonban ez korábban még nem történt meg, ott most a Szentszék elérte, hogy szintén állami elismerést kapjon. Például Franciaországban, ahol ez nagy áttörésnek számított.

Arra a kérdésre, hogy a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció és az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának plenáris üléséről születnek-e határozatok, a bíboros elmondta: nem mindig születnek, bár lehetnek ilyenek is, és ha fontos dologról van szó, akkor pápai jóváhagyás is szükséges hozzájuk.

Erdő Péter januárban újabb szentszéki megbízást is kapott: tagja lett a Szentszék Államközi Kapcsolatok Részlege bíborosi és püspöki tanácsának. A külügyi tanácsadó szolgálatról elmondta, hogy az egyes dikasztériumok tagjai létszámában jelentős a különbség. A Nevelési Kongregációban ez a szám húsz körül van, de ezt esetleg meg is haladhatja (az Apostoli Szignatúránál a létszám tizennyolc körül van). A szentszéki Államközi Kapcsolatok Részlege egy szűkebb testület, noha az államtitkárság munkáját mások is segítik; több szekció van, az államokkal és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó részleg csak az egyik.