Az 1942. július 1-jén született Zsongor atya ötvenkét évvel ezelőtt tette le fogadalmát a pálos rendben. Akkor már tudta, hogy 1951-ben a magyarországi pálosok mind börtönbe kerültek a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós per eredményeként. Zsongor atya titokban élte meg pálos hivatását, hiszen hivatalosan csak egyházmegyei keretben szolgálhatta egyházát 1965-től. 1968-ban doktorált dogmatikából. 1969-ben Kisberk Imre püspök Székesfehérvárra hívta püspöki szertartónak, s tizenhárom évig a titkári feladatokat is ellátta. Főpásztora halála után még két évig Szakos Gyula püspök munkáját is segítette.
1984-ben kérte püspökét, hogy engedje ki plébániára, hiszen már majdnem húsz éve pap, és szeretne részt venni a lelkipásztori munkában. Nem akart azonban városi helyre pályázni, hiszen ahhoz az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye kellett volna, viszont egy falusi plébániára való kinevezéshez elég volt, ha ezt a hivatal csak tudomásul vette. Így került Pilisborosjenőre, a Boldog Özsébről elnevezett esperesi kerületbe.
Elérkezett a rendszerváltozás, amikor az Állami Egyházügyi Hivatal megengedte, hogy a szerzetesek újra közösségben élhessenek. 1989 szeptemberében Zsongor atya Pécsre került, ahol megindulhatott a pálos közösségi élet Bolyós Ákossal, Máté Péterrel, Temesváry Károly Benedekkel, valamint egy-két jelölttel, akik érdeklődtek a pálos élet iránt.
Egy esztendő után a rend visszakapta a budapesti Sziklatemplomot és a mellette álló kolostorépületet. Ekkor elöljárója Budapestre helyezte Zsongor atyát, és templomigazgatónak nevezte ki. 1992-től rendfőnöki engedéllyel Halásztelken adminisztrálta a plébániát, majd hét évvel később a főelöljáró visszahívta a Sziklatemplomba.
Ma is rendkívül aktív lelkipásztor, keresett lelkivezető, gyóntató, tizenhárom éve tart csütörtökönként imaórát a pálos rend lelkiségét is tükröző szemlélődő életmódról. A rendnek a rendszerváltozás után sok novíciusa volt. Mára talán csökkent az érdeklődés, de mindig vannak fiatalok, akiknek a szívét betölti a szemlélődő élet utáni vágy és a magyarságért végzett engesztelés vállalása.
A rendnek hazánkban négy kolostora van: a Gellért-hegyin kívül a pécsi rendház, Petőfiszállás-Pálosszentkút és Márianosztra. Ezekben a közösségekben huszonkét pálos él. Zsongor atya sorolja a rend örömeit: „Június 23-án két fiatal pálost szenteltek pappá. Annak is örülünk, hogy éppen június 16-án öltözött be egy jelöltünk a rendi ruhába, és kezdte el a noviciátust; így már két újonc készül, hogy az első fogadalomban Isten és a felebarát szeretésére és szolgálatára adja életét. Mindig vannak a rend iránt érdeklődők, akiket szívesen fogadunk a pálosszentkúti kolostorban, amely a fiatalok képzési helye.
Egész életem az Úristen igézetében telt el – mondja Zsongor atya mosolyogva. Majd hozzáteszi: – A fiatalok ma is a bensőséges istenkapcsolat miatt vállalkoznak a pálos életre. Remete Szent Pál és Boldog Özséb atyánk példája ma is él és vonzó. Egyrészt csodálatos dolog a magányban Istent szeretni, másrészt gyönyörű feladat a testvérekkel együtt Istent dicsérni és a közösségi életben megvalósítani a felebaráti szeretet parancsát. A közösség persze a keresztény családokat is jelenti, s mindazokat, akik templomainkba jönnek, hogy a szentmisék, a szentbeszédek, a gyóntatás és a lelkivezetés által egyre jobban tudjanak növekedni az Úr szeretetében. A mi szívünk vágya is az, amit Szent Pál mond a teremtett világ végső kibontakozásáról, hogy Isten legyen minden mindenben (1Kor 15,28).”
