Már Szent Ágoston is fontosnak tartotta, hogy csak olyan közösségi imákat végezzenek, amelyeket a püspök ellenőrzött. Ezzel tudták kiszűrni az imákba becsempészett tévedéseket, eretnekséget vagy éppen babonaságot tartalmazó formákat.
Október 23-a nemcsak polgári ünnep, hanem az egyházi kalendárium szerint Kapisztrán Szent János emléknapja. Egyúttal a Katonai Ordinariátus védőszentjét ünnepli ezen a napon. Azt a szentet ünnepeljük, aki – az itáliai Capestranóból származó ferences létére – hazánk történelmének is kiemelkedő személyisége lett. Hunyadi Jánossal együtt vezették győzelemre a keresztény hadakat a törökök ellen. Ez 1456. július 22-én történt, amelyre a déli harangszó naponként emlékeztet minket.
Közel egy évtizedes munka előzte meg legújabb liturgikus könyvünk megjelenését. A Praeorator – liturgikus vezérkönyv használatát 2009 Szent István ünnepétől, illetve a megjelenéstől rendelte el a püspöki konferencia.
A katolikus sajtó rendszeresen beszámol a szerzetesrendek egyik legnagyobb eseményéről: a szerzetesi örökfogadalomról. Biztosak vagyunk abban, hogy a szerzetes hosszú utat tett meg a Krisztushoz való teljes elkötelezettségig.
Szent Bertalan apostol (Augusztus 24.) – A tizenkét apostol egyike, akiről nagyon keveset tudunk. Keleten és nyugaton egyaránt a IX-XI. századtól kezdve Natánael személyével azonosítják, akit Jézus „igaz izraelitának” nevezett.
A litánia hosszú múltra visszanyúló, közkedvelt imaforma. A kifejezés a görög litaneuó, könyörgök szóból származik. Bár sokszor egyedül is imádkozzuk, ez alapvetően egy közösségi ima. Már Szent Pál apostol is biztatja Timóteust, hogy végezzenek könyörgést minden emberért, majd néhányat külön is említ (vö. 1Tim 2,1-2). S bár magáról a konkrét imaformáról ő nem szól, mondhatjuk, hogy története visszanyúlik az ősegyház korába.
Eudes Szent János áldozópap (Augusztus 18.) – Ahogyan Szent X. Piusz pápa nevezte, a szent a Jézus Szentséges Szíve liturgikus tiszteletének apostola, a francia lelkiségi iskola egyik jeles személyisége volt.
Szent Lőrinc diakónus és vértanú (Augusztus 10.) – Szent Lőrinc II. Sixtus pápának (Krisztus után 257-258) volt kedves diakónusa. Feladata nemcsak a liturgiában való segédkezés volt, hanem a szegények szolgálata is hatáskörébe tartozott. Lőrincet tüzes rostélyon megégették, és a közelben eltemették. Egy Ciriaca nevű keresztény özvegyasszonynak a közelben volt sírtelke, és felajánlotta, hogy oda temessék el Lőrincet. Nagy Konstantin császár Krisztus után 330-ban nem a vértanú sírjára, hanem melléje épített templomot.
