Új Ember

Magyar tévéfilm (2010)

A Pozsgai Zsolt szín­mű­vé­ből ké­szült film Mindszenty Jó­zsef bí­bo­ros her­ceg­prí­más éle­tét dol­goz­za fel. A két fő­sze­rep­lő, a Pap (Lux Ádám) és a Szí­nész (Kautzky Ar­mand) a sop­ron­kő­hi­dai fegy­ház­ban ra­bos­ko­dik. Mind­ez per­sze fik­ció, hi­szen Mindszenty és Já­vor Pál (mert ő a szí­nész) ta­lál­ko­zá­sa, egy zár­ká­ba ke­rü­lé­se — bár le­het­sé­ges lett vol­na — az író fan­tá­zi­á­já­nak szü­le­mé­nye. Ám né­ha ér­de­mes el­töp­ren­ge­ni a „Mi lett vol­na, ha…?” kér­dé­sen.

Arthur Evelyn Waugh (1903—1966) an­gol író ok­tó­ber 28-án szü­le­tett Lon­don­ban. Leg­in­kább sza­ti­ri­kus, fe­ke­te hu­mo­rú re­gé­nye­i­ről is­mert, ám no­vel­lái, élet­raj­zai és úti­köny­vei is ki­ma­gas­lók. Hu­szon­éve­sen az ang­li­kán val­lás­ból ka­to­li­kus hit­re tért; hét­gyer­me­kes csa­lád­apa­ként élt vi­dé­ki bir­to­kán, Taun­tonban. He­lé­na cí­mű, Szent Ilo­ná­ról írt tör­té­nel­mi kis­re­gé­nye 2010-ben lá­tott nap­vi­lá­got az Új Em­ber Ki­adó gon­do­zá­sá­ban.

Alexis Carrel (1873—1944) No­bel-dí­jas fran­cia se­bész, fi­zi­o­ló­gus no­vem­ber 5-én hunyt el Pá­rizs­ban. A vér­erek, az ér­se­bé­szet és a szerv­át­ül­te­tés te­rén vég­zett ku­ta­tá­sai új fe­je­ze­tet nyi­tot­tak az or­vos­tu­do­mány­ban. 1902-ben Lourdes­-ba za­rán­do­kolt, ahol szem­ta­nú­ja volt egy cso­dá­la­tos gyó­gyu­lás­nak — az él­mény egész to­váb­bi éle­tét, a hit­hez fű­ző­dő vi­szo­nyát meg­ha­tá­roz­ta. Ta­pasz­ta­la­ta­it 1935-ben Az is­me­ret­len em­ber cí­mű köny­vé­ben ös­­sze­gez­te — idé­ze­te­in­ket e mű­ből vá­lo­gat­tuk.

Áprily La­jos (1887—1967) Jó­zsef At­ti­la-dí­jas köl­tő, mű­for­dí­tó száz­hu­szon­öt esz­ten­de­je, no­vem­ber 14-én szü­le­tett Bras­só­ban. El­ső­sor­ban han­gu­la­tok éne­ke­se; köl­té­sze­té­nek ih­le­tő­je leg­több­ször az em­lé­ke­zés, a ma­gány. Kri­ti­ku­sai az eu­ró­pa­i­ság és a ma­gyar­ság ös­­szeg­ző­jé­nek tart­ják, és Tóth Ár­pád­dal, Ju­hász Gyu­lá­val ál­lít­ják egy sor­ba. Nyolc­va­na­dik szü­le­tés­nap­ja előtt halt meg Bu­da­pes­ten, a hárs­he­gyi sza­na­tó­ri­um­ban. Fia, Jékely Zol­tán szin­tén köl­tő volt.

Ki­csi gyer­mek­ko­runk­tól fog­va vonz ben­nün­ket a dal­lam, a lük­te­tés. A gre­go­ri­án­tól a ba­rok­kon át a folk­lór­fel­dol­go­zá­sig szin­te min­den­re nyi­tott gyer­me­ki lé­lek csak úgy szív­ja ma­gá­ba a mu­zsi­kát. Ek­kor még ös­­sze­köt­he­ti a ze­nei él­ményt sza­bad moz­du­la­tok­kal, lé­pé­sek­kel, moz­gás­sal, mert sen­ki nem szól rá, sőt a kör­nye­ze­te meg­tap­sol­ja. Az in­téz­mé­nye­sí­tett ze­nei órá­kon az­tán elő­for­dul, hogy a ve­lünk szü­le­tett tu­dás és ér­zék meg­ko­pik, majd egy­szer csak vég­leg ki­ke­rül a nem ze­nész em­ber min­den­nap­ja­i­ból. Ek­kor ér­de­mes le­po­rol­ni Lisz­tet, Mo­zar­tot, Bac­hot vagy Cho­pint. A len­gyel-fran­cia ro­man­ti­kus ze­ne­szer­ző-gé­ni­usz ki­rob­ba­nó ér­zel­me­ket kot­tá­zott le tö­ké­le­tes for­mai pre­ci­zi­tás­sal. Ma­zur­kák, ke­rin­gők, nok­tür­nök, bal­la­dák, pre­lű­dök, im­prom­tuk, és még so­rol­hat­nám, hány­fé­le­kép­pen al­kot­ta meg a ze­né­re örök­ké vá­gyó em­ber egy-egy leg­szebb dal­la­mát.

Sel­ma Lagerlöf (1858—1940) No­bel-dí­jas svéd író­nő no­vem­ber 20-án szü­le­tett Mar­backa te­le­pü­lé­sen. ő volt az el­ső nő, aki a leg­ma­ga­sabb iro­dal­mi el­is­me­rés­ben ré­sze­sült. Szü­lei mély evan­gé­li­kus hi­te egész éle­té­re és mun­kás­sá­gá­ra ha­tott. Két leg­is­mer­tebb mű­ve a Gösta Berling tör­té­ne­te cí­mű el­be­szé­lés, il­let­ve a Nils Holgersson cso­dá­la­tos uta­zá­sa Svéd­or­szág­ban cí­mű if­jú­sá­gi re­gény.

An­gol—ame­ri­kai ro­man­ti­kus víg­já­ték (2001)

„Hir­te­len rá­döb­ben­tem, hogy ha azon­nal nem vál­toz­ta­tok, olyan éle­tem lesz, ahol a leg­meg­hit­tebb kap­cso­lat egy üveg bor­hoz fűz…Úgy dön­töt­tem, hogy a ke­zem­be ve­szem az éle­tem.” Ez­zel a val­lo­más­sal in­dult a 2000-es évek egyik kultfilmje. A har­min­cas éve­it ta­po­só an­gol nő, akit az ame­ri­kai Renée Zellweger ala­kí­tott, még­pe­dig re­me­kül, át­la­gos éle­tet él. Van la­ká­sa, mun­ká­ja, ba­rá­ti kö­re, nagy szí­ve, jó hu­mo­ra. De nincs tár­sa. Igaz, le­gyes­ked­nek kö­rü­löt­te, fő­ként ka­lan­do­rok, ő azon­ban az iga­zit vár­ja. A sze­ret­he­tő, né­ha kis­sé idét­le­nül cset­lő-bot­ló, de őszin­te fi­gu­rát an­nak ide­jén sok női (és sok fér­fi­né­ző) is a szí­vé­be zár­ta.  Hi­szen a szó­ki­mon­dó Bridget Jo­nes ko­runk egyik leg­főbb prob­lé­má­já­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, va­gyis ar­ra, hogy tár­sat ta­lál­ni ne­héz. Ám re­ményt is adott min­den ma­gá­nyos­nak, hi­szen, amint a film­ből ki­de­rül, Mr. Darcy (ne­vez­zük most így) meg­ta­lá­lá­sa még­sem le­he­tet­len.