„Egy életen át készülök az improvizációkra”
Pálúr János a Notre-Dame-ról, a hazai orgonakultúráról és a tíz regiszterről
Az előadó-művészet szépsége, hogy nem lehet instrukciókkal leírni, hogyan áll össze a jó előadás – hangsúlyozza Pálúr János orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. A Budapest-Fasori Református Egyházközség orgonistájával a tavaly decemberben Magyar Örökség Díjat kapott, százesztendős Városligeti fasori református templomban beszélgettünk.
– Amikor az interjú időpontját egyeztettük, említette, hogy a Zeneakadémiáról, éppen tanításból jön. Milyen órája volt január második hetében?
– A Zeneakadémián a vizsgaidőszak közepére tűzzük ki a két részből álló orgonavizsgát, és ma is erre készültünk tanítványaimmal. A romantikus és modern stílusú darabokat most a Művészetek Palotájában játsszák a hallgatóink, amit aznap este egy tanár-diák koncert is követ. Másnap, amikor már kellőképpen elfáradtunk, nálunk, a Bach Teremben jöhet a barokk forduló.