Aczél László Zsongor pálos szerzetes halálára
„Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.”
Reményik Sándor: Kegyelem (részlet)
A költő e szavaival fejezte ki gondolatait Aczél László Zsongor atya, amikor szentelésének és szerzetesi fogadalmainak jubileumát ünnepelte.
Most, amikor Isten akaratát elfogadva szembesülünk azzal a ténnyel, hogy 2014. február 5-én, életének 72. évében, a budapesti pálos kolostorban, a szerzetesrendi testvérek körében szentségekkel megerősítve, hosszú, türelemmel viselt betegség után csendesen az égi hazába költözött, Reményik Sándor versrészletével emlékezünk arra, hogy Isten miképpen működött pálos szerzetespapi életében.