„Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért”

2. Isten emberré lett Fia az emberi életből nem törölte ki a betegséget és a szenvedést, hanem magára vállalta, s ezáltal átalakította és új távlatba helyezte. Új távlatba helyezte, mert már nem a betegségé és a szenvedésé az utolsó szó, hanem a teljességben ajándékozott új életé; átalakította, mert Krisztussal egyesülve negatív tapasztalatból pozitívvá válhatnak. Jézus az út, és az ő Lelkével követhetjük őt. Ahogyan az Atya szeretetből odaadta Fiát, és ahogyan a Fiú ugyanazon szeretetből odaadta önmagát, mi is szerethetjük a többieket úgy, ahogyan Isten szeretett minket, életünket adva testvéreinkért. A jóságos Istenbe vetett hit jósággá, a megfeszített Krisztusba vetett hit erővé válik, hogy mindvégig szeressünk és ellenségeinket is szeressük. A Krisztusba vetett hiteles hitnek az a bizonyítéka, ha szeretettől áradóan odaadjuk magunkat felebarátainkért, különösképpen azért, aki nem érdemli meg, aki szenved, aki kirekesztett.


3. A keresztség és a bérmálás erejében arra kaptunk meghívást, hogy hasonlóvá váljunk Krisztushoz, minden szenvedő irgalmas szamaritánusához. „Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért” (1Jn 3,16). Amikor gyengéd szeretettel fordulunk az ápolásra szorulókhoz, reményt és Isten mosolyát hozzuk a világ ellentmondásai közé. Amikor a nagylelkű odaadás válik tetteink stílusává, teret engedünk Krisztus szívének, mely felmelegít minket. Ekképpen tudunk hozzájárulni Isten országának eljöveteléhez.

 

4. Ahhoz, hogy növekedjünk a gyengédségben, a tapintatos és figyelmes szeretetben, van egy keresztény példaképünk, akire biztonsággal figyelhetünk. Ez pedig Jézus anyja, a mi anyánk, aki odafigyel Isten hangjára és gyermekei szükségleteire, nehézségeire. Mária a benne testté váló isteni irgalmasságtól indíttatva megfeledkezik magáról, és sietve elindul Galileából Júdeába, hogy meglátogassa és segítse unokanővérét, Erzsébetet; közbenjár fiánál a kánai menyegzőn, amikor látja, hogy fogytán van a bor; szívében hordja élete zarándokútján az agg Simeon szavait, melyek megjövendölik, hogy tőr járja majd át szívét; és erős lélekkel kitart Jézus keresztjének lábánál. Ő tudja tehát, hogyan kell ezen az úton járni, s ezért ő minden beteg és szenvedő édesanyja. Bizalommal, gyermeki tisztelettel fordulhatunk hozzá, és biztosak lehetünk abban, hogy mellettünk áll, felkarol és nem hagy el minket. Ő a feltámadott megfeszített édesanyja, vagyis ottmarad a mi keresztjeink mellett is, és elkísér minket a feltámadás és az élet beteljesülése felé vezető úton.

 

5. Szent János, a tanítvány, aki Máriával ott állt a kereszt lábánál, a hit és a szeretet forrásaihoz vezet vissza minket, annak az Istennek a szívéhez, aki „maga a szeretet” (1Jn 4,8.16), és emlékeztet minket arra, hogy nem szerethetjük Istent, ha nem szeretjük testvéreinket. Aki ott áll a kereszt alatt Máriával, az megtanulja, hogy úgy szeressen, ahogy Jézus. A kereszt „Isten irántunk érzett hűséges szeretetének bizonyossága. Oly nagy ez a szeretet, hogy belép a mi bűnünkbe, és megbocsátja, belép a mi szenvedésünkbe, és erőt ad hordozásához, belép a halálba is, hogy legyőzze, és megmentsen minket… Krisztus keresztje arra is meghív minket, hogy engedjük megfertőzni magunkat ettől a szeretettől, megtanít minket, hogy mindig irgalommal és szeretettel nézzünk a másikra, kivált arra, aki szenved, aki segítségre szorul” (Keresztút a fiatalokkal, Rio de Janeiro, 2013. július 26.).

 

Mária közbenjárásába ajánlom a betegek XXII. világnapját: segítse a betegeket, hogy szenvedésüket Jézus Krisztussal egyesülve hordozzák, és támogassa azokat, akik ápolják őket. Minden betegre, egészségügyi dolgozóra és önkéntesre szívből adom apostoli áldásomat.

Vatikán, 2013. december 6.

Fordította: Kristóffy Lilla Krisztina