Az idei évben lesz száz éve, hogy kitört az első világháború. Ezt követően további háborúk, diktatúrák, igazságért kiáltó forradalmak, majd megtorlások követték egymást, és megtépázták Európát. Huszonöt évvel ezelőtt azonban leomlott a berlini fal és a vasfüggöny is. Európa egésze fellélegzett a hosszú elnyomás után.
Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a magyarországi zsidó és keresztény közösségek együttműködéséről március 19–20-án Tihanyban, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága szervezésében. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a zsidók és keresztények együttéléséről a következő gondolatot idézte: „Zsidók és keresztények: micsoda gazdag és tragikus történet! Hol együtt, hol egymás mellett, hol egymás ellen, hol egymástól függetlenül – s kegyelmi pillanatokban egymásért.”
Vezetőnő egy lelkipásztori hivatal élén
Az ausztriai Gurk–klagenfurti egyházmegye lelkipásztori hivatalát szeptember elsejétől Anna Hennersperger vezeti, aki 2004 óta áll a freisingi teológiai és lelkipásztori intézet élén. Josef Marketz püspöki helynök utóda lesz, aki a karintiai karitász vezetését veszi át. (KAP)
Egyházellenes akciók
A Krímben fegyveresek március közepén elhurcolták a kijevi ortodox patriarkátus egy papját, valamint egy görögkatolikus papot. Zaklatásoktól tartva több egyházi személy hagyta már el lakhelyét, és menekült Ukrajna más vidékeire. Ismeretlen fegyveresek mintegy hetvenezer euró értékű kárt okoztak Szimferopol egyik ortodox templomában. Az ukrán kormány elítélte a papok és templomok elleni támadásokat. Az új vallás- és kisebbségügyi megbízott, Vologyimir Juskevics a szeparatisták és az orosz megszállók tetteinek minősítette ezeket az eseteket. Mykola Kvych szevasztopoli görögkatolikus tábori lelkész időközben kiszabadult a fogságból. (KAP)
Egy nőnek, pláne feleségnek, sőt anyának tengernyi feladatot kell ellátnia. Elsősorban otthon, hiszen lényéből fakadóan ő képes megteremteni a paradicsomot itt, a földön. Általa lesz otthon a hely, ahol élünk, ahová hazatér a család. De viselkedésével, kisugárzásával, megjelenésével is fémjelzi egyházunk alapsejtjét: a családot. „Az egyetlen Biblia, amit az emberek még olvasnak, a keresztények élete” (John Henry Newman bíboros). Figyelik, hogyan élünk, mit (nem) teszünk, mondunk. Így egy keresztény nőnek, anyának különös felelőssége van.
Ottó László plébános emlékére
Betegállományom utolsó napját töltöttem, így otthon voltam 1944. április 3-án. Fél nyolc lehetett, amikor a rádió elhallgatott, majd felhangzott: „Légi veszély”, „légi veszély”. Abban az időben gyakori volt ez a vészjelzés, ilyenkor az óvóhelyre mentünk. Hamarosan hallani lehetett a légvédelmi ágyúk hatalmas robaját. Be-behallatszott a pincébe egy-egy hatalmas robbanás, porzott, remegett a pincefal. Egy idő múlva csend lett. A légiriadót azonban nem fújták le, így továbbra is az óvóhelyen maradtunk. Kevés idő elteltével újra felhangzott a légvédelmi ágyúk zaja. Egyre több közeli bombabecsapódást hallottunk.
Azt mondják, régen megszűnt már a tihanyi visszhang. Az új épületek elnyelik a hangot. Ennek a megállapításnak is – mint minden kategorikus kijelentésnek – részigazsága vagyon. A tihanyi templom faláról ugyanis még mindig visszahallható a kiáltott szó, de közben született egy másik visszhang, az iméntinél erősebb és lényegesebb, a fizikai hanghullámoknál messzebb hangzó. Ezt a hangot az immár több mint két évtizede visszatért bencés szerzetesek keltik, jelenlétükkel, s leginkább azzal, akinek a szavát visszhangozzák.
Kellemes tavaszi estén ülök Korzenszky Richárd perjellel a szobájában. A házban élénk élet, most éppen háromnapos konferenciának ad helyet Tihany. Mi mégis csöndes eltűnődésben beszélgetünk, a kolostor már csak ilyen, lentről fölsóhajt a tavaszra melegedő víz, kitekintve örökpanoráma, amely a földtől, e teremtett szépségtől az Örök felé irányítja a lélek figyelmét.
János evangélista – szokása szerint – egy-egy csodatétel alkalmával kifejti a csodajel lelki jelentését, Jézus üzenetét. A találkozás a szamariai asszonnyal Jákob kútjánál (a múlt vasárnapi evangélium) alkalom volt arra, hogy Jézus felfedje messiási mivoltát, aki örök életre szökellő vízforrás a benne hívőknek.