Különleges ima alkalmakat szerveznek a Sacré Coeur (Szent Szív) nővérek. Táncolnak, de nem azért, hogy megváltozott tudatállapotot érjenek el, hanem azért, hogy megtapasztalják a valóságot. „Nem csupán fejünkben és fejünkkel imádkozunk Istenhez, hanem egész testünkkel” – írja Anselm Grün Böjt című könyvében. A Szent Szív Társaság tagjai imagesztusokra épített lelkigyakorlatokat is tartanak.
Kapcsolódó írásunk: „Isten jelenlétében” címmel
XIII. Leó pápa vezette be, hogy nevében a Pápai Alamizsnahivatal (Elemosineria Apostolica) áldást állíthat ki különböző alkalmakra. Kezdetben latinul készültek ezek a pergamenpapírra írt áldások, amelyeket az érseki rangban lévő pápai elemosinarius ír alá és hitelesít a száraz pecséttel. A II. vatikáni zsinat után áttértek a nemzeti nyelvekre. A Ferenc pápa által tavaly augusztusban kinevezett új elemosinarius, Konrad Krajewski beneventói címzetes érsek a magyar nyelvű áldások kérését hivatalának általános ügyintézési körébe vonta. Ennek megfelelően ezentúl a Pápai Alamizsnahivataltól közvetlenül is lehet magyar nyelvű pápai áldást kérni, vagy személyesen a hivatalban, vagy a honlapjukról letölthető kérdőív segítségével, amelyet faxon kell megküldeni a hivatalnak a következő számra: +39/06-698-831-32. Az elkészült áldást a hivatal postázza a kérvényben megjelölt címre. A pápai áldások kérésének feltételei, módozatai, illetve azok az alkalmak, amelyekre pápai áldást lehet kérni, magyar nyelven olvashatók a Pápai Alamizsnahivatal honlapján: www.vatican.va/Curia Romana/Istituzioni Collegati/Elemosineria Apostolica. Az áldásért adományt kérnek, amely lehetővé teszi, hogy Ferenc pápa minél több rászorulót tudjon segíteni.
Az amerikai alsóház meghívta a pápát
Az Amerikai Egyesült Államok képviselőházának republikánus elnöke, John Boehner és Nancy Pelosi, a demokrata kisebbség vezetője arra kérte Ferenc pápát, hogy 2015-ben, amikor ellátogat a philadelphiai családkongresszusra, szólaljon fel a törvényhozásban. Az Egyesült Államok és a pápaság történetében ez volna az első ilyen alkalom. „Tisztelettel meghívtam Ferenc pápát, hogy mint az amerikai földrész első pápája, mondjon beszédet a kongresszus két házának együttes ülésén” – nyilatkozta március 13-án Boehner. Az Egyesült Államok lakosságának egynegyede, hetvenhétmillió személy vallja magát katolikusnak. (MTI)
A Német Püspöki Konferencia új elnöke
A német püspöki kar március 12-i, münsteri ülésének negyedik választási fordulójában a püspökök a szavazatok több mint felével Reinhard Marx münchen–freisingi bíboros érseket választották meg a püspöki konferencia új elnökévé. Marx bíboros a hetvenöt éves Robert Zollitsch freiburgi érsek utóda e tisztében.
Reinhard Marx 1953-ban a westfáliai Gesekében született. Teológiai és filozófiai tanulmányait Paderbornban, Párizsban, Münsterben és Bochumban végezte, teológiai doktorátusát 1989-ben szerezte meg. A katolikus szociális tanítás szakértője. 1979-ben szentelték pappá,1996-ban püspökké. Paderborni segédpüspökből 2001-ben lett trieri püspök, majd 2008-ban müncheni érsek. XVI. Benedek pápa 2010-ben nevezte ki bíborossá.
A lengyelországi Częstochowában, Jasna Górán március 1-jén vette kezdetét a pálosok nagykáptalanja. A hatévenként összehívott testület a megválasztott képviselőkből és a hivatalból jelen lévő szerzetesekből áll.
Az egész Koreai-félszigetre kiterjedő Koreai Császárság 668-tól létezett, de történelmi előzményei egészen Krisztus előtt 1100-ig nyúlnak vissza. A buddhizmus, a konfucianizmus és sok más kulturális hatás Kína területéről érkezett az országba. 1910-ben Japán megszállta és annektálta Koreát. Amikor 1945-ben az amerikai és szovjet csapatok visszaállították az ország önállóságát, a 38. szélességi foknál két részre osztották területét. Észak-Korea így kommunista diktatúra, Dél-Korea pedig parlamentáris demokrácia lett.
A RÉV, a Katolikus Karitász Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata áprilistól két új csoportot indít. A gyászfeldolgozó csoport és a leteszem csoport Budapesten várja az érdeklődőket.
Az egyháznak vannak mostohagyerekei – Ferenc pápánk végre nagy szeretettel igyekszik mindnyájukat az egyház szívére vonni, és közéjük tartoznak a Nagy Átjáró felé bandukolók: az öregek is. Így van ez, legalábbis ami a magyar egyházat illeti, de nem valószínű, hogy Európában másutt más lenne a helyzet. Már csak azért sem, mert kultúránkban valahogy úgy alakult a közgondolkodás, hogy öregedni vagy épp aggastyánnak lenni szégyen, kozmetikázni, eltüntetni való dolog. Mára elhamvadt a régi korok azon felfogása, hogy az öregek bölcsek, de legalábbis sok tapasztalattal rendelkeznek, és ez hasznára van az egész közösségnek. Amit az idősek tudnak, az korszerűtlen, és senkit sem érdekel – ez a tán ki nem mondott, de általános vélemény.