A lovagkirály Veszprémben
A Szent László-emlékévhez kapcsolódóan „Idvezlégy, kegyelmes Szent László király!” címmel június 24-én időszaki kiállítás nyílt a veszprémi Szent Imre-templomban.
Toldi Éva
A rendületlen szívű vándor
Könyvespolcra
Emlékkönyv Jáki Sándor Teodózról
A vándorapostol címmel nemrég jelent meg egy reprezentatív emlékkönyv, amely a közelmúltban elhunyt Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, jeles népzenekutató, ének- és zenetanár, a Domokos Pál Péter nyomában járó lelkipásztor felejthetetlen szolgálata előtt tiszteleg.
Ki volt Jáki Teodóz, és mit adott bencés közösségének, a kereszténységnek, a magyar kultúrának, a világon szétszóródott és szétszóratott magyarságnak? Ezekre a kérdésekre igyekeznek választ adni visszaemlékezéseikben a kötet szerzői: rendtársak, öregdiákok, néprajz kutatók, lelkipásztorok, barátok és tisztelők. „Az emlékkönyv a szó eredeti értelmében antológia: virágszedés, virágfüzér (…), amely sokféle rendű és rangú, különböző léthelyzetű és műveltségű szerző visszaemlékezései ből állt össze. A szerzők és a szerkesztő közös célja az emberfelmutatás, a példaadás volt” – írja a kötet felelős szerkesztője, Cs. Varga István irodalomtörténész, akit bensőséges lelki-tanítványi kapcsolat fűzött az atyához.
Diakónust szenteltek Veszprémben
Márfi Gyula veszprémi érsek október 12-én diakónussá szentelte Szeghy Csabát, a Boldog Gizella Papi Szeminárium növendékét. A hagyomány jegyében ünnepi szentmise keretében, a főegyházmegye papi közösségében végezte a szentelési szertartást. Szentbeszédében kiemelte: a szerpapi tisztségre jelölt teológusnövendék idősebb korában jelentkezett a szemináriumba, és harmadik próbálkozása után nyert felvételt. Kitartó és hűséges jelentkezése is jelezte hivatástudatát. A hűség az élet minden területén fontos erény, így a papság kötelékében is az, Krisztus követésének legfőbb feltétele.
A szarvaslegenda szentje
Megszépült a herendi Euszták-templom
Advent negyedik vasárnapján a Veszprémi főegyházmegye egyik legnevezetesebb településén, a porcelán hazájában, Herenden jeles eseményre gyülekeztek a város lakói Isten szentegyházában. Márfi Gyula érsek megáldotta a plébánia gyönyörűen felújított, kívül-belül megszépült barokk templomát, amelyet a hazánkban alig-alig ismert vértanú, Euszták tiszteletére szenteltek 1779-ben.
A szent tiszteletét az itt letelepedő, zömében német ajkú (sváb) közösség hozta magával. Euszták, eredeti nevén Placidus, az I–II. század fordulóján, Traianus és Hadrianus császár uralkodása idején élt, s mint hadvezér és vadász maradt fenn az utókor emlékezetében. Annak a csodaszarvas-legendakörnek egyik alakja, amely Szent Hubert személye körül is szövődött, s amelynek egyes elemei a magyarok eredetmondájában is megtalálhatók.
Jásd szent helyei
Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megye találkozási pontján, a Tési-fennsík alatti medencében a Gaja-patak völgyében fekszik az a kicsiny, nyolcszáz lelkes bakonyi falu, amely nevét a legenda szerint arról a Javas (Jaas, Jásdi) Péter nevű remetéről kapta, aki egykor itt vezekelt egy nagy bűnéért. A remete a Szűzanyától álmában kapott útmutatás alapján ásta ki azt a kutat, amelyből azóta is gyógyító víz fakad a környékről és a távolabbról Máriához érkezők javára.
„Azóta jár ide béna és néma, a sok-sok Mária-tisztelő messze földről” – olvasható a megőrzött legendában, melyet a XIX. század végén Váthy István hírlapíró dolgozott fel a Szentkút keletkezéséről szóló verses legendájában.
Hálaadás a gyógyító forrásnál
Százötven éves a csatkai kegyhely
A Bakony északi részén, egy festői szépségű völgyben fekszik Csatka, a híres búcsújáró hely, amelynek gyógyító vizű forrásához, Mária-kegykápolnájához minden évben zarándokok ezrei látogatnak el Kisboldogasszony ünnepéhez kapcsolódva. Az idén kétszeresen is ünnepelt a szent hely, mert a hagyomány szerint éppen százötven évvel ezelőtt történt, hogy augusztus 22-én a Szűzanya maga jelölte ki itt annak a kegykápolnának a helyét, amelyet a XIX. század derekán püspöki engedéllyel, közadakozásból építettek fel. A jubileum alkalmából a múlt vasárnap Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek Márfi Gyula veszprémi érsekkel és a helyi papsággal koncelebrálva mutatott be hálaadó szentmisét a kegyhelyen.
Templomi anzix Balatonalmádiból
Balatonalmádi igazi kis „ékszerdoboz” a magyar tenger partján. Történelmi és szakrális műemlékekben, művészeti értékekben gazdag kisváros, ahol évente sok ezer turista és zarándok fordul meg, s a fürdőzés, a gasztronómiai élvezetek mellett töltekezhet a helyi kulturális, lelki és szellemi élményekkel is.
Sokan nem is tudják, hogy Balatonalmádi történelmi magjának, az ősi vörösberényi településrésznek a története egészen az államalapítás koráig nyúlik vissza. Amikor Szent István király (illetve egyes kutatók szerint még Géza fejedelem) megalapította a veszprémvölgyi görög apácakolostort, fenntartására az apácáknak adományozta a tóparti községet is, amely akkortájt a Villa Zaarberény nevet viselte, később pedig Szárberényként, majd Vörösberényként vált ismertté. Az oklevelek 1297-ben említik először a falu Szent Márton-egyházát, amely a reformáció idején a reformátusok kezelésébe került.
A megélt hit oázisa
Önállóvá vált a tihanyi bencés monostor
Monostoruk függetlenné és önállóvá válását ünnepelték július 1-jén szentmise keretében a tihanyi bencések.
A szertartás kezdetén Korzenszky Richárd perjel köszöntötte a velük együtt ünneplő egybegyűlteket; köztük a Magyar Bencés Kongregáció független és függő házaiból érkezett bencés testvéreket.
