A lovagkirály Veszprémben

 

A Nemzetpolitikai Államtitkárság azzal a céllal indította el a Szent László-emlékévet a lovagkirály trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, hogy felhívja a figyelmet arra, Szent László az első olyan Árpád-házi uralkodó, aki összekapcsolta a közép-európai népeket – ismertette Udvarhelyi Erzsébet, a gyűjtemény igazgatója. László király Lengyelországban született, I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő gyermekeként. Hazája védelmében lengyel katonai segítséggel harcolt több alkalommal is. Erdély a védőszentjeként tiszteli. A nagyváradi székesegyház helyén állott, általa alapított templomban temették el.
Ő a zágrábi püspökség alapítója is. Felvidéken, Nyitrán halt meg. Nemzetmegtartó és nemzeterősítő uralkodása révén méltán lett a közép-európai nemzetek összetartásának és együttműködésének szimbóluma, nemzeti történelmünk kiemelkedő alakja és az egyik legnépszerűbb magyar szent. A kiállítás az állam- és törvényalkotó, az egyházszervező és a szent életű uralkodót állítja előtérbe a Veszprémi Főegyházmegye, az ország és a Kárpát-medence Szent László-emlékeinek, történeti írásos dokumentumok nemesmásolatainak, illetve Mudrák Attila, Kövesdi Róka Lajos és Gyarmati László művészettörténeti alkotásokról készült fényképfelvételeinek bemutatásával.
Márfi Gyula érsek a megnyitó alkalmával méltatta a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény munkatársai által létrehozott értékes, igényesen felépített kiállítást, amely egyszerre nyújt intellektuális és esztétikai élményt a látogatóknak. A főpásztor Szent Lászlóról szólva kiemelte: a királyt sokak által összeegyeztethetetlennek tartott erények jellemezték. Megvolt benne a hősies bátorság, ugyanakkor az alázat is. Minden csatáját megnyerte, amire méltán lehetett volna büszke, ám ő valamennyi győzelmét szent életű férfiak, többek között Szent István király és Szent Imre herceg közbenjárásának tulajdonította. Uralkodását (1077–1095) a szigorú igazságosság és a keresztény irgalmasság egyszerre jellemezte. Kemény törvényeket hozott, hogy a rendet helyreállítsa az országban, de irgalmas is volt, hiszen a kunok és a besenyők elleni győzelmes harcai után több ezer foglyot megtéríttetett és letelepíttetett magyar földön. Egyesítette magában az európaiságot és a magyarságot. Bizonyította, hogy a hazaszeretet és az Európa-szeretet összeegyeztethető, hogy sajátos magyar értékeink megőrzése mellett, önfeladás nélkül is lehet európaiként élni.
A kiállítást Medgyesy S. Norbert történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi docense, a Szent László Társulat társelnöke nyitotta meg. A Veszprémi Főegyházmegye Szent László-titulusú templomaira, Szent László-ábrázolásaira utalva emlékeztetett Padányi Biró Márton veszprémi püspök 1733-as beszédére, amelyet a bú­csú­szentlászlói zarándokhelyen mondott: „A mi László királyunknak emlékezete (…) halhatatlan. Ő küldetett Istentől a mi magyar nemzetünknek oltalmazására és penitenciájára (…), ő igazgatta az Úristenhez és a Megváltó Jézus Krisztushoz a mi szíveinket, és a bűnösök napjaiban ő erősítette meg az isteni tiszteletet.”
Biztos, hogy Szent László járt Veszprém területén, mondta a történész, hiszen a püspökséget Szent István király alapította. A kiállítási anyagból kiemelte azon települések emlékeit, amelyekhez valamely legenda fűződik. Elsőként a régi egyházmegyéhez tartozó Somogyvárt említette, ahol – bár a legújabb történeti kutatások ezt cáfolják – a legenda szerint először temették el a lovagkirályt, s csak később vitték Nagyváradra és helyezték örök nyugalomra végakarata szerint. A berhidai templomban megörökítették azt a csodás jelenetet, amikor a besenyőkkel vívott harcok során László serege egy pusztaságba tévedt, ahol éhínség tizedelte a sereget. Ekkor a király imádságára egy egész szarvas- és bivalycsorda jelent meg a puszta közepén, így mentve meg a katonákat az éhhaláltól. Ugyanitt látható annak a legendának az ábrázolása is, mely szerint a király által kilőtt nyíl a földbe fúródva megjelölte azt a gyógyfüvet, amellyel megállíthatták a pestis terjedését. Magyarpolányban is több helyen megtalálható a „Szent László pénze”, amely egy földtörténeti képződmény (40-50 millió éves óriási eukarióta egysejtűek megkövesedett maradványa – a szerk.). Népünk úgy tartja, hogy ezek a kunok pénzérméi, amelyekkel el akarták csalni a csatamezőről László katonáit; ám az aranyak mind kővé váltak a király imádságos könyörgésére. Bakonyszentlászlón a vízfakasztás csodás legendája maradt fenn, mely szerint László lovának patkója nyomán forrás fakadt.
A kiállítás kurátora, H. Kolba Judit régész-muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főosztályvezetője a lovagkirály jelentőségéről és hatásáról szólva elmondta, hogy szigorú törvényei mellett a templomok építtetésének ügyét is a szívén viselte; rendelkezett a templomok körüli temetkezésről, és huszonöt ünnepet rendelt el, amelyeket mind a mai napig az ő datálása szerint tartunk meg. Ő emeltette a szentek sorába István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, valamint Zoerárd-András és Benedek remetéket.
A tárlat különböző kiadványok, templomi oltárképek, falfreskóciklusok és a történeti hagyomány alapján mutatja be Szent László életének legfontosabb eseményeit. A kurátor a kiállítás tablóin a király korabeli és máig jellemző hagyományos ábrázolásait is ismertette a különböző művészeti ágakban. A lovagkirályt szinte mindig páncélban ábrázolták, kezében karddal, bárddal és pajzzsal. Európa-szerte láthatók szobrai, s általában Szent István mellett jelenik meg a templomokban, az egyházi épületekben és a köztereken is. A festményeken többnyire Szent Istvánnal és Szent Imrével együtt látható.

(A kiállítás október 31-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.)

Forrás: Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény;

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.